Mindannyian tudjuk, 2002-ben Kovács László gúnyos megjegyzése fájón az eszünkbe vésődött: nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választásokat.
Nincs ezzel mit vitatkozni, hacsak nem idézem a híres dogmatikus Schütz Antalt, hogy a katolikus kötőszó a nemcsak, hanem is. Valóban nem ártalmas, ha mindkettőt megnyerjük. Magam is jobban szeretek egy olyan közvéleménykutatásban nem hinni, amelyikben vezetünk, mint amelyikben rosszul állunk.
Húsz évvel a 2002. évi választások után azonban új tényező is megjelent, az internet formájában. Ide is érvényes: nem like-okat kell nyerni, hanem választásokat. Ötmillió like sem ér fel egy ténylegesen leadott szavazattal.
De azért nyerjük csak meg a like harcot is. A Mandiner rendszeresen beszámol erről a frontról is. Köszönet érte.
Nem állunk rosszul, de állhatnánk jobban is. A legutóbbi állás a nyitóképen látható. Ha ebben a játékban, mert ez csak játék, részt akarunk venni, ismerni kell a szabályokat. Like-okról beszélünk, de interakciókat számolunk, azaz a tetszik gomb mellett a megosztásnak és a hozzászólásnak is nagy szerepe lehet. Ha tehát erősíteni akarunk, akkor a megosztás az egyik legértékesebb. Kedvencünk oldalán egy bejegyzést egyszer lájkolhatunk, de nagyon sokszor megoszthatunk, különösen, ha sok ismerősünk van és sok csoportnak tagjai vagyunk.
Hát mindezt figyelembe véve, tisztelt olvasók, megpróbáljátok Nacsa Lőrinc pontjait jelentősen megemelni a héten? Mert ugye (a gyermek) az ember játszani akar? Ha ugyan szabad profán célra felidézni Mécs László versét.
Surján László