A napokban azzal rémisztgettek, hogy a jósok szerint a jövő évben vissza fogjuk sírni az ideit. Hirtelen a vér is meghűlt bennem, hisz - valljuk be - ott benn, a lelkünk legmélyén mindannyian abban reménykedtünk titkon, hogy a jövő év első pár hónapja után minden visszatér a normális kerékvágásba. Pedig közben tudjuk, hogy nem így lesz, hisz a normalitás is másképp néz ki a mai világban, mint akár a vírus előtti időszakban. De - kicsit megfáradt struccként, azaz kicsit a jótékony langyos homokba dugva a fejünk - jól esett elábrándozni a szebb jövőn.
Böjte atya mondta minap, hogy ő, ha kitűz egy célt, akkor azért megteszi a tőle telhetőt, aztán megpihen, és azt mondja: édes jó Istenem, innentől a tied a pálya, most már rajtad áll a többi. Tehát típusosan az egyetlen járható utat ajánlja nekünk is: segíts magadon és Isten is megsegít. Más - szintén egyházi ember - meg, így fogalmazott a Háromszék hasábjain: „A 2021-es év talán más lesz. 2020 megtanított minket másképp gondolkodni, átértékelni a dolgokat, meglátni az igazi értékeket. Rádöbbentünk arra, hogy mennyire fontosak a kapcsolataink, amelyeket addig elhanyagoltunk. Kellett egy ördögi vírus, hogy megtanuljuk, milyen bezárva lenni, egyedül, magányosan, távol a szeretteinktől, barátainktól. Újból megtanultuk, hogy mennyire fontos az érintés, és mennyire szükségünk van rá. Rádöbbentünk, hogy nem elég felhívni ismerőseinket, és elmondani nekik a telefonba, hogy hiányoznak, nem elég üzenetben megírni, hogy öleljük őket, hanem az ölelést adni és érezni akarjuk, mert szükségünk van egymásra.”
Közben persze zajlik az élet körülöttünk. Az Egyesült Államok állítólag már üzent nekünk, hogy sokkal jobban megdádáz minket, mint amire számítunk amúgy is. Az EU-ban meg most épp kétharmad-egyharmadra vezetnek az Európai Egyesült Államokban gondolkodók, tehát vesztésre állunk, azaz a - természetesen csak összeesküvés elméletekben létező - világhatalom, melyet mi, az egyszerűség kedvéért csak Soroséknak nevezünk, épp átformálja a hatalmi struktúrákat ott. Az Európa Parlament és a Bizottság - melyekben több, mint kétharmada van a neoliberális vonulatnak, értsd az Istentagadóknak, család- és nemzetállam elleneseknek - épp át szeretné venni a hatalmat az Európa Tanácstól, ahol eddig még át tudtuk vinni elképzeléseink zömét. Nagy harcok lesznek tehát ezen a fronton is. Mint ahogy a hazain is, hisz 2022 igen gyorsan közeledik, és a mai katasztrófa ellenzék még mindig el tudja hitetni a nyeréshez elég emberrel azt, hogy a moslék embernek is tápláló és finom étek. Hogy a Jobbik vezetője Gyurcsány Ferenc és, hogy ez rendben van így, szabad és lehet rájuk szavazni.
De nem csak politika a világ, nemcsak gazdaságról szól az élet, hát itt van nekünk még a korona vírus is. Megvannak az oltások, már adják is őket, csak valami szemész és pszichiáter kellene ahhoz, hogy lekerüljön végre e hályog mindenki szeméről, hogy ki-ki az agyát használja gondolkodásra, mielőtt döntene, hogy oltatja-e magát vagy sem, ne a média jól fizetett hangja után menjen, ne az „arckönyv” maszlagjait nyelje be és hirdesse azokat megtámadhatatlan igazságként.
Van dolgunk tehát elég széles e világon, s Kárpát-medencében, és piciny maradékhonban. Imára, munkára, s ha kell, hát kardra fel, mert legyen bármilyen 2021, de a jövőnk felé csak rajta vezet át az út.
Pálmai Tamás