"Magyarországon naponta százzal több ember hal meg, mint a „nyugati” országban, olyan betegségekben, amelyek gyógyíthatók, vagy megelőzhetők lennének. Európában, a halálozási arány sorrendjében az első között vagyunk azok között, ahol a 35-54 éves korcsoportban halnak meg a legtöbben."
Pálmai Tamás
Egész-ség
Magyarországon naponta százzal több ember hal meg, mint a „nyugati” országban,
olyan betegségekben, amelyek gyógyíthatók, vagy megelőzhetők lennének.
Európában, a halálozási arány sorrendjében az első között vagyunk azok között,
ahol a 35-54 éves korcsoportban halnak meg a legtöbben.
Ma
már egyértelműen bizonyított, hogy az életvitelünk a legfőbb oka leromlott
egészségi állapotunknak. Nemrégen - és még ma is sokan - a metabolikus szindróma
(szabadon: anyagcsere tünetcsoport) halálos négyesét emlegették: magas
vérnyomás, elhízás, vérzsírok, cukorbetegség. Aztán - miután a gyógyszer-gyártók
sugallta testi elváltozások vad gyógyszeres kezelésének korszakán lassan
remélhetőleg túl lettünk - kezdtük belátni, hogy hiba volna mindent csupán a
testiekre leredukálni. Ma már kezdjük kapizsgálni a test és lélek egységének
elválaszthatatlanságát az orvoslás szempontjából is. És már kezdjük lekapargatni
a tévtanok és féligazságok mázát a lényegről, a valódiról, az eddig elkendőzött,
leplezettről is. Nincs nagy újdonság, csupán hagyni kellene érvényesülni az
adottságokat, amivel születünk, meggátolni, hogy a mesterségesen generált
szellemi guanó (értsd, ahogy kell: trágya) rárakódjon eredeti, Istenadta emberi
értékeinkre. A tudatlanul (?) világra jött újszülött talán - a maga abszolút
érintetlenségében - mégis birtokában van valami eredendően tiszta tudásnak, amit
aztán mi, féltő szüleik, szépen kinevelünk belőle, „lecivilizálunk” róla? Nagy
kérdés, és részemről talán nagy „eretnekség” ilyesmit kimondani. De így szép a
világ, és így kerek, no, meg így megy talán előrébb is picinykét.
Visszatérve a feldobott kőhöz: a nagy négyes. Ma már egyre inkább nyilvánvaló,
hogy - ugyan mértéktelenül zabálni tényleg nem lehet - a mozgás hiánya sokkal
ártalmasabb elhízásnál. És ez egyértelműen civilizációs szerzemény. Minden
„modern” dolog (tévé, számítógép, autó, stb.) a székhez köt! Megoldás? Ki,
vissza a természetbe: séta, kirándulás, mozgás, kert, föld, házi jószágok! Ha
azt esszük, amit termeltünk egyrészt egészséges, másrészt lemozogjuk a
felesleget, amíg előállítjuk, amire vágyunk. Vagy, tömblakóként legalább gyalog
megyünk a piacra megvenni azt, amit mások állítottak elő minél kevesebb
vegyszerrel.
Azt
mondják, az egészség humánbiológiai vagyon. Szép gondolat. Egykoron megkaptuk a
„használati utasítást”: „Nektek adok az egész föld színén minden maghozó
növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti
eledeletek.” (1Móz 1,9) De kaptunk sok-sok egészségügyi eligazítást is, ami ma
is érvényes: „Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz,
gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled” (3Móz 23,11–14). Vagy: „Ha
valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig. Az ilyen
tisztítsa meg magát vízzel a vétektől, akkor tiszta lesz.” (4Móz 19,11–12) Az
ókori héberek az útról érkezőknek érkezőnek vizet készítettek, hogy kezüket,
lábukat megmoshassák. (1Móz 24,32) Ha a lakóházon „poklosságot” (penészt)
találtak, ezeket el kellett távolítani, vagy a házat le kellett bontani és a
gombásodással fertőzött köveket a városon kívülire kellett szállítani (3Móz
14,35). Már a teremtéskor gondoskodott Isten a helyes életritmusról, amikor a
hetedik napot elkülönítette a hét többi napjától (1Móz 2,13). Ez a törvény a
munkálkodás és a pihenés helyes ritmusára is lehetőséget ad. Mára
bebizonyították, hogy az emberi szervezet számára az ideális munka és pihenés a
hét napos ciklus. Mennyi áldozata van a túlhajszolt, gondokkal, feszültségekkel
terhes munkának! Mennyi házasság és családi élet hullott szét, mert nem volt idő
kikapcsolódásra, egymással törődésre!
Megállj hát, egész-ségünk a tét! Kerek, érintetlen egész-ségünk, melyből minden
percben lefarag egy darabot az épp általunk létrehozott „szép, új világ”. Ha
hagyjuk.