"Ne legyen kétpólusú egészségügyi rendszer címmel Árva László fontos írást jelentetett meg a Magyar Nemzet Vélemény rovatában (2015. március 12.). A cikk néhány állításával vitáznom kell, noha egyetértek a cím üzenetével, sőt a szerzővel együtt vallom, hogy „az egészségügyre költött pénz önmagában nem perdöntő, a finanszírozási modell is fontos” - Surján László cikke a Magyar Nemzetből
Surján László
Egyéni és közérdek összhangja az egészségügyben
Ne
legyen kétpólusú egészségügyi rendszer címmel Árva László fontos írást
jelentetett meg a Magyar Nemzet Vélemény rovatában (2015. március 12.). A cikk
néhány állításával vitáznom kell, noha egyetértek a cím üzenetével, sőt a
szerzővel együtt vallom, hogy „az egészségügyre költött pénz önmagában nem
perdöntő, a finanszírozási modell is fontos”. Ez a modell épp most változik és a
KDNP további változásokat is javasol.
A
mostani finanszírozás alapelvei két évtizedesek hazánkban. Ez idő alatt a
születéskor várható életkor a rendszerváltás előtti 68-69 évről 75-re
emelkedett, miközben az egészségügyre fordított kiadások 166 százalékkal nőttek.
Ez a ráfordítás tehát emberéletekben mérhető, jelentős hasznot hozott. A
jelenlegi finanszírozási modell fő vonalakban működőképes, de tovább kell
javítani, hiszen például az említett, sőt több más mutatóban bekövetkezett
javulás ellenére az OECD országai között még mindig sereghajtók vagyunk.
Árva László úgy véli, hogy az állami egészségügy és a magánszolgáltatás
kettéválasztása tovább rontja a helyzetet, mert így az állami egészségügyben
egyre kevesebb pénz marad. Kétlem. Akkor lenne így, ha a magánszolgáltatást
igénylők kiléphetnének a társadalombiztosításból. Nincs ilyen elgondolás, sőt
erre törvényes lehetőség sincs.
A
mostani terveknek ez a kettéválasztás csak egy mellékszála. Nem lehet figyelmen
kívül hagyni azokat a százmilliárdokat, amelyek az elmúlt években, még ha nem is
optimális eloszlásban, egészségügyi fejlesztésre fordítottak és azokat az
elképzeléseket sem, amelyek révén minden megyében lesz a progresszív ellátás
megfelelő szintjére képes kórház. Ennek fényében kell működtetni a kevésbé
bonyolult esetek ellátására alkalmas városi kórházakat. Egy ilyen átrendeződés
érzelmi alapon de olykor objektíven is, érdeksérelemmel járhat, amit a világos
programot nélkülöző ellenzék pártpolitikai érdekből felnagyít és támad majd,
noha az egész folyamat a betegek érdekeit szolgálja. A KDNP szerint jó irányú
elmozdulás, ha az ellátást térségi szemlélettel szervezik és a megyék
lakosságarányosan jutnak a kórházak finanszírozásához szükséges forrásokhoz. Ez
az elv azonban tovább finomítható az adott területen élők egészségi állapotának
a figyelembe vételével.
A
magánérdeknek az egészségügyi ellátásban a KDNP szerint máshol kell megjelennie,
nem a magánkórházak befogadásánál. Negyedszázada beszélünk a háziorvosok un.
kapuőr funkciójáról, azaz arról, hogy a legtöbb beteg otthonában gyógyulhasson
meg, a szakellátást is lehetőleg járóbetegként vagy az un. egynapos
beavatkozások formájában kapja meg, és csak azok kerüljenek kórházba, akiknél ez
elkerülhetetlen. Egy ilyen rendszer, különösen, ha az orvosi munka a megelőzésre
is kiterjed, jobb is, olcsóbb is, mint a kórház centrikus. Méltányos tehát, hogy
a megtakarításból a „kapuőr” is részesedjék, sőt az érdekeltségi rendszernek,
esetleg egy következő fázisban, ki kellene terjednie a járóbeteg szakellátásban
dolgozókra is. Reméljük, hogy a tervezett alapellátási törvényhez kapcsolódóan
ez a kérdés is rendezhető lesz.
Ugyanakkor a fekvőbeteg ellátásra vonatkozó szabályozást is érdemes lesz egy
kórház törvényben összefoglalni. A Kereszténydemokrata Néppárt egészségügyi
bizottsága úgy látja, hogy a gazdaság megindult fejlődése, a munkába állók
számának növekedése és a népegészségügyi termékadó lehetővé teszi, hogy az
egészségbiztosítás költségvetése legalább a GDP növekedéssel arányosan a jövőben
is emelkedjék. Ez teszi lehetővé, hogy a fekvőbeteg ellátásban dolgozók
méltányos bért, a kórházi ellátásra szorulók pedig magas színvonalú ellátást
kapjanak. A fekvőbeteg ellátás bevételeinek növelésével párhuzamosan olyan
rendszert kellene kialakítani, hogy egyfajta maradványérdekeltség az ott
dolgozókra is vonatkozzék. Így lehetne összhangba hozni az egyéni érdeket a
közérdekkel. Miután ezek a lépések megtörténnek, akkor érdemes foglalkozni a
magánklinikák befogadásával.
Megjelent a Magyar Nemzet 2015 március 18-ai számában.