Az egyén szabad, azt tesz, amit akar, szabadságának egyetlen korlátja egy másik ember szabadsága. De szép ez a liberális alapelv. Keresztényként is vallható, hiszen Isten szabadságot adott az embernek, aki éppen ezáltal lesz felelős a döntéseiért. De milyen jó lenne, ha a liberálisok is megtartanák és tisztelnék a másik ember szabadságát. Sajnos nem teszik.
Surján László
Elmélkedés a szabadság korlátairól
Az egyén
szabad, azt tesz, amit akar, szabadságának egyetlen korlátja egy másik ember
szabadsága. De szép ez a liberális alapelv. Keresztényként is vallható, hiszen
Isten szabadságot adott az embernek, aki éppen ezáltal lesz felelős a
döntéseiért. De milyen jó lenne, ha a liberálisok is megtartanák és tisztelnék a
másik ember szabadságát. Sajnos nem teszik.
Csak az ökör következetes – tartja a mondás. Ebből következik, hogy
következetesnek lenni nem mindig egyszerű, kellett tehát egy kibúvót találni.
Persze a következetlenség nem feltétlenül garancia arra, hogy valaki nem ökör.
De elég az ökörködésből. Valójában azon elmélkedem, hogy helyes-e egy nemzeti
ünnepen – bárki is a rendező – az ünneplést megzavarni.
Kaptam ugyanis egy levelet, amelyben egy bizonyos D. L. monogramú egyén
részletesen leírja az élményeit. Érdekes és pontos, helyenként túl részletező
leírás. Csak azért nem adom a maga teljességében tovább, mert elvi kérdés
számomra, hogy ilyen ügyekben ne bújjon el névtelenségbe, akinek mondanivalója
van. Egy részlettel azonban érdemes foglalkozni. D. L. közelében ugyanis egy
kisebb provokáló csoport volt, egyikük sípolt a beszéd alatt. Várták, hogy a
tömeg agresszíven nekik megy. Nem ment, sőt állt ott „egy – a láthatósági
mellényén - valamilyen számú (sajnos azt nem jegyeztem meg) biztonsági őr, aki
még védte is a sípolót, úgymond szólásszabadság van.”
Az
a kérdés foglalkoztat, hogy valóban mire is terjed ki a szólásszabadság? A
rendezvény szónokait is megilleti, nemde? Igaz, a sípolás nem volt alkalmas a
szónokok megzavarására, a nagy távolság miatt nem is hallatszott oda a sípszó.
Ám a sípos közelében az emberek nem nem értették a szónokot. Nekik ne lenne
joguk meghallgatni, akit akarnak? Méltatlankodnak, s közben a hivatalos közeg
még a rendbontó pártját fogja. Sem a füttyös, sem a közeg nem alkalmazza a
liberális alapelvet, miszerint „az egyén szabadságának korlátja a másik ember
hasonló szabadsága”
Sok
ága-boga lehetne ennek a történetnek. Ha liberális szemmel nézzük, a fütyülés
sértette a beszédhallgatás kedvéért jelenlevők szabadságát, tehát elítélendő. Ha
egy táblát visznek magukkal és azt úgy helyezik el, hogy nem takarják el vele a
többiek elől a szónokot, akkor minden rendben. Bármi lehetne azon a táblán,
hiszen szólásszabadság van. A vázolt esetben azonban a füttyösök túllépték a
határvonalat: sértették mások szabadságát, ezért egy elő lehet őket állítani és
valamilyen büntetést is ki lehet szabni rájuk.
Úgy
tudom, március 15-én voltak igazoltatások. Érdekel, hogy a valódi liberalizmus
szellemében intéződnek el majd ezek az esetek, vagy sem.
Úgy
hírlik, több rohamosztag is jelent volt, nemcsak az, amelyiknek a működését D.
L. végignézte. Nem csigázom tovább az érdeklődést, a Múzeum körúti, illetve
Múzeum kerti ünneplésről és Orbán Viktor beszédéről van szó. A történtek alapján
úgy látom, politikai ellenfeleink jól szervezettek, de erőtlenek. Ügyetlenek is,
mert ha az energiáikat nem a jelenlegi kormány lejáratására, hanem az ország
problémáinak a megoldására fordítanák, ha tartalmilag, szakmailag készülnének
egy jövőbeli választási győzelemre, akkor talán még el is érnék ezt a győzelmet.
De ez a művéres, provokáló agresszivitás, ez a primitív dokumentum gyártás
hozhat bejuttathatja a hírt a sajtóba, de nem vonzza a szavazókat.
Amitől persze nem én leszek búskomor.