Lehet, hogy ezt a kesztyűt nem kellene felvenni, de nem állhatom meg, hogy szóvá ne tegyem, amit tapasztaltam. Március 28-a ugyanis Jan Amos Komensky születésnapja. Az ezenanapon.hu oldalon azt olvasom, hogy magyar származású cseh teológus az ünnepelt.
Surján László
Felesleges és káros
Lehet, hogy ezt a kesztyűt nem kellene felvenni, de nem állhatom meg, hogy szóvá
ne tegyem, amit tapasztaltam. Március 28-a ugyanis Jan Amos Komensky
születésnapja. Az ezenanapon.hu oldalon azt olvasom, hogy magyar származású cseh
teológus az ünnepelt.
Iskolai tanulmányaimban hallottam a Comenius nevet, de a magyar származásról
akkoriban még nem volt szó. Nem is lehetett, mert csak a hatvanas években került
elő egy könyv, amelyben ajánlásképpen a család eredeti neve is szerepelt:
"Kedves szülőhazámnak, Morvaországnak, hűséges fiai egyike: Jan Amos Szeges
Nivnicky, apja neve után Komensky".
Ebből a kis magból azután egyesek terebélyes fát növeltek. Legnagyobb
kiterjedése ennek talán az alábbi emléktábla:
Az
emléktábla annyiban korrekt, hogy nem vitatja el Comenius morva voltát, de
légből kapott őt magyar szülők gyermekének nevezni, és a keresztségre való
utalás is megalapozatlan. A család Szeges nevét ugyanis már a nagyapa cserélte
Komenskyre, így Comenius nem lehetett hivatalosan Szeges.
Mi
a probléma ezzel a történettel? Mindössze annyi, hogy teljesen felesleges. Még
azt sem lehet biztosan tudni, hogy a Szeges-ek magyarok voltak-e, vagy
Felső-Magyarországról elszármazott szlávok? A Szeges név ma is megtalálható a
Vág jobb partján élő szlovákok között. Azt nagy biztonsággal kimondhatjuk, hogy
Comenius ősei között volt mai szóval magyar állampolgár, hogy milyen nyelven
beszélt, az persze ismeretlen. Comeniust tehát nem ez a bizonytalan ős köti a
magyar kultúrához, hanem az a négy év, amit Lórántffy Zsuzsanna meghívása
alapján Sárospatakon töltött. Élete, amelyben ugyan németországi, svéd és
holland tartózkodás is szerepel, döntően Közép-Európában zajlott. Morvaország,
Lengyelország és igen, részben Magyarország. Nem a magyar kivagyiságra kellene
újabb példát adni azzal az álságos megoldással, hogy nem akarjuk kisajátítani,
de közben megalapozatlanul kijelentjük, hogy magyarnak született és „a lelke
mélyén haláláig magyarnak tartotta magát”. Mit szólnánk, ha származása miatt
egyszerűen szlováknak tekintenék Petőfit, aki valóban Petrovicsként látta meg a
napvilágot, s akinek az édesanyja nem is biztos, hogy jól tudott magyarul? Ugye
a pokolba kívánnánk, aki ezt állítja? Hiszen tudjuk Illyés Gyulától, hogy magyar
az, aki vállalja. Jan Komensky nem vállalta.
?”Moravus
ego natione, lingua Bohemus”, azaz „morva vagyok, csehül beszélek”.
Felesleges tehát és káros ez az emléktáblába fagyasztott magyarkodás, sokkal
hitelesebb, ha Comenius életéből a sok nemzet felé nyújtózkodó szabad
vegyértékekre figyelünk, ami egyben adalék a közép-európaiság fogalmához is, s
lehet összekötő kapocs is a mai széthúzó világban.