"Az 1908. november 16-án született Madeleine Cinquint csaknem 100 évvel később mint Emmanuelle nővért, 2008. október 20-án szólította az örök hazába a Mester." - Dobos Marianne írása.
Dobos
Marianne
A kockázat
biztonsága VIII.
„Tégy
engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a
halál,
kemény, mint a sír a buzgó
szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak
lángjai.”
/Én.8 6-7)
Ahogyan az európai csecsemők
általában arany ékszerként kapják az első keresztet, úgy már a gyermekeik
karjára tetováltatják azt a kopt szülök. Az igazi kérdés azonban az, hogy az
ember életében a keresztet, Krisztus szenvedésének a szimbólumát, ami a világ
összes szenvedésének a szimbóluma vajon a szívében is hordozza-e.
A napokban van Őszentsége III.
Senuda kopt pápa halálának harmadik évfordulója. 2012. március 20-án volt a 88
éves korában elhunyt egyházfő gyászszertartása, a kairói Szent Márk
székesegyházban. Szent Márk 117. utódját 1971. november 14-én koronázták. VI.
Cirillt követte, aki 1959-től volt az ortodox kopt egyház pátriárkája.
Mint Szent Jeromos, öt évet élt
egy barlangban a pusztában. Imádsággal, elmélkedéssel, kéziratok másolásával, az
egyházatyák könyveinek tanulmányozásával teltek ezek az esztendők. Mint tudjuk,
a kereszténység kezdetén Alexandria volt a legjelentősebb tudományos, és
teológiai központ. Nem Rómában, és nem Athénban voltak az első kísérletek arra,
hogy a kinyilatkoztatást a filozófiával, a hitet az ésszel összehangolják. A
nyugati egyház alapjai Alexandria és Konstantinápoly… Alexandriai Kelemen,
Origenész, Athanász, Cirill… Nem szabad elfelejteni, hogy mit kapott a
kereszténység Egyiptomtól. Az itt született szerzetesi életet például... Remete
Szent Antalt, Remete Szent Pált, Szent Pacomiust, Szent Simont és a többieket…
„Amikor a szerzetes a
pusztába megy, hogy szembeszálljon a sátánnal, mint Krisztus kísértése és
szenvedése idején, akkor maga is rátalál Krisztusra és Ő hasonlóvá teszi életét.
A puszta az istentalálkozás helye, az a föld, ahová Isten hívja az embert, hogy
lélekben szóljon hozzá.” (Vászif)
Ilyen remete szerzetesi életéből
ragadta ki őt a parancs, térjen vissza a városba, hogy püspökké szenteljék.
Majd mint pátriárka
köztiszteletnek és komoly nemzetközi tekintélynek örvendett. Akkor, amikor a
kereszténység szinte névleges vallás, amikor a világban a keresztények jobbára
beszélnek csupán a kereszténységről, de nem élik, az ő tevékenységének gyökerét,
általa fogalmazottan, egyetlen mondatban össze lehet foglalni: „Jézus szeretett
és megváltott minket, meghalt értünk, és a Szentlélek erejét árasztotta ránk.”
A koptok olyan testvéreink
Krisztusban, akiktől nagyon sokat tanulhatnánk. Az ember belső ereje a benne
működő Krisztus. A keresztény pedig arról ismerszik meg, hogy sugározza
Krisztust. Örülhetünk, hogy egy ilyen szentéletű ember, a kopt, III. Senuda
tiszteletbeli doktora, többek között, 2011. augusztus 20-tól a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának is.
A díszdoktori oklevelet Erdő
Péter bíborostól, az egyetem nagykancellárjától és Fodor György rektortól vette
át. Az ünnepi ülésen jelen volt Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius is.
A laudációt Botos Máté, a
Bölcsészettudományi Kar dékánja mondta. Az indoklás szerint „Őszentsége
kimagasló hatású publikációs tevékenységéért”, a bölcsészettudományok, különösen
az irodalom-, a filozófiai és a történelemtudományok területén végzett
munkásságáért kapta a díszdoktori címet.
De több mint négy
évtizedes pontifikálása alatt nem a tudományos tevékenysége volt természetesen a
legfontosabb, mint ahogyan nem csak a megtisztelő cím átvételére látogatott
hazánkba. Sokkal inkább az, hogy következetesen munkálkodott a vallások közötti
párbeszéd és megértés erősítésén. A modern kor kihívásaira összpontosító, a
szeretetet és a társadalmi szolidaritást középpontba helyező társadalom- és
ifjúságpolitikát folytatott. Eredményeként a kopt templomok újra megteltek
hívőkkel, a kolostorok szerzetesekkel. Pontifikálása idején közel 600 kopt
templom épült Egyiptomban, a világ más országaiban pedig több tucat. A
Magyarországon épült felszentelésén is részt vett 2011-ben.
A Nílus-deltában, Vádi Natrúnban
található Szent Bisój kolostorban helyezték örök nyugalomra. Szent Bisój remete
életének egyik története pedig álljon itt példázatként keresztény
mindennapjainkra:
Szent Bisój sokgyermekes
családból származott. Akkor határozta el, hogy remetének áll, amikor látomásában
egy angyal jelent meg neki és a sivatagba hívta. Szkétiszben csatlakozott Kis
Szent Jánoshoz, aki már hosszú évek óta élt remeteéletet a sivatagban. Egy idő
után azonban Szent Bisój saját barlangot keresett magának. Önsanyargató
remetesége idején Jézussal többször is találkozott látomásaiban.
Egy alkalommal Jézus megjelent
Szent Bisój cellájában. A szent az Úr lábaihoz borult, majd tálat vett elő,
vizet öntött bele és megmosta Jézus lábát. Ezután az áldott láb érintette vizet
megitta. Amikor szerzetestársai tudomást szereztek Bisój látomásairól, unszolni
kezdték, hogy ha újból megjelenik neki az Úr, vezesse őket hozzá. Pár nap múlva
Jézus tudtára adta Szent Bisójnak, hol fog neki legközelebb megjelenni. Szent
Bisój elmondta a szerzeteseknek, hogy menjenek a sivatagba egy bizonyos helyre,
mert ott fog várni rájuk az Úr. A szerzetesek nagy sietve, egymással versengve
rohantak a megbeszélt helyre. Útközben találkoztak egy gyönge és beteg
öregemberrel, aki arra kérte a szerzeteseket, hogy vigyék magukkal. De a
szerzetesek így szóltak: „Hagyj most minket, nem érünk rá veled foglalkozni,
hiszen Jézussal kell találkoznunk!” – azzal tovább siettek. Szent Bisój
szerzetestársai után haladt. Amikor meglátta az öregembert, megsajnálta, a
hátára vette és vele együtt haladt tovább a célja felé. Ahogy Szent Bisoj
közeledett ahhoz a helyhez, ahol a többi szerzetes várta Jézust, az öregember
egyre könnyebb lett, és mire odaért, hirtelen eltűnt. „Hol van Jézus?” –
kérdezték Szent Bisójtól a szerzetesek. „Ő volt az az öregember, aki az út
szélén segítséget kért tőletek” – válaszolta Szent Bisój. „De ti a nagy
sietségben, hogy találkozzatok Jézussal, elfelejtettétek, hogy keresztények
vagytok.”
(Folytatjuk)
{mos_ri}