Könnyen rávágja az ember, hogy semmire. És igaza is van a reflexből való válasznak. Csak az a nagy kérdés, hogy az Istenét vesztett modern ember képes-e a szeretetből való cselekvésre.
Surján
László
Mire
jutunk a bosszúval?
Könnyen
rávágja az ember, hogy semmire. És igaza is van a reflexből való válasznak. Csak
az a nagy kérdés, hogy az Istenét vesztett modern ember képes-e a szeretetből
való cselekvésre.
Reményik Sándor írta a Tépelődés a Sinai hegyen című versében:
Minden más táján a világnak
A fegyver dörren és a bomba
robban,
Csak mi nem bántjuk
bántóinkat vissza
Sem éltükben sem haló
poraikban.
Van, aki megfizet.
Értetlenkedő nyugatiaknak, akik sürgetik, hogy törődjünk már bele az I.
világháború elvesztésébe, mindig rámutatok: mi mindenkor alkotmányos eszközökkel
léptünk fel, s a Kárpát-medence nem robbantásoktól és orvlövészek akcióitól
hangos. Azonban pusztán az a nemes hozzáállás, hogy a bosszú dolga nem a miénk,
s hogy Reményikkel valljuk: a bosszú Istené, nem elég. Pontosabban csak kiinduló
pontnak elég.
Nem
ítélkeznünk kell, nem bosszút állnunk, hanem megoldást találnunk. A megoldás
pedig csak a kiengesztelődés lehet, bármennyire reménytelen is, némely
nyilatkozat vagy rendelkezés fényében.
De
vigyázzunk, a reménytelen helyzet ne vezessen önfeladásra. Áradjon belőlünk a
kiengesztelődésre való készség, és szorítsunk kezet azzal, akivel lehet. Mint a
vásári forgatagban a fiatalok. Milyen furcsa volt látni őket a tábláikkal:
ingyen ölelés. De milyen szép volt, amikor az ölelés szinte járványszerűen
terjedt az egyre inkább mosolygós emberek között.
De
van egy nagy probléma: Vajon a XXI. század Istentől elfordult embere képes
lesz-e arra az Istenre hagyni a bosszút, akiben nem hisz? Az Istentől való
elfordulás ekként a viszály magvait hinti szét a világban.