A látszólag összefüggéstelen szavakból álló cím mégis egy logikus rendszert alkot. Érdemes végig olvasni és végig gondolni. Talán nemcsak nemzeti gondjaink csökkenhetnek, hanem saját emberi kapcsolataid is javulhatnak.
Surján László
Előítélet, megbékélés, tények és bolondok
A
látszólag összefüggéstelen szavakból álló cím mégis egy logikus rendszert alkot.
Érdemes végig olvasni és végig gondolni. Talán nemcsak nemzeti gondjaink
csökkenhetnek, hanem saját emberi kapcsolataid is javulhatnak.
Nemsokára ünnepelhetjük Makkai Sándor születésének 125. évfordulóját. A Magunk
Revíziója című kötetében sok olyan gondolat van, amelyet a megbékélés híveinek
érdemes megszívelniük. Mielőtt ezek közül idéznék, egy hivatkozással közelebb
hozom a szerzőt azokhoz is, akik nem ismernék: http://hu.wikipedia.org/wiki/Makkai_S%C3%A1ndor. A Wikipedia rövid cikke leírja az
életrajz főbb elemeit. A Magunk Revíziója 1931-ben jelent meg és még nem azt a
csalódottságot tükrözi, ami egy szűk évtized múlva a püspöki székről való
lemondáshoz és Erdélyből való kiköltözéshez vezetett. Most az elfogultságról az
előítéletekről kifejtett gondolataival foglalkozom, amelyek több mint nyolcvan
év távlatából is érvényesek.
Az
előítélet mindennapjaink része. "Az apák és fiak között a tragikumig fokozódhat
az előítéleteknek ez a kölcsönös dilemmája: ami új az nem lehet jó, ami régi, az
feltétlenül rossz."
Jó
gyakorlat lehetne, ha ki-ki magába nézne és tetten érne legalább egy előítéletes
helyzetet a maga életében. Még szebb lenne, ha megpróbálna megszabadulni tőle.
Ez persze nem egyszerű dolog.
Makkai Sándor szerint az előítélet abból a csökönyösségből származik, hogy a már
lezárt fogalmainkat és ítéleteinket nem vagyunk hajlandóak revízió alá venni. A
püspök bibliai példával él: Mi lett volna, ha a tékozló fiú nem vette volna
revízió alá a saját magáról és életéről alkotott, bűnös, halálos meggyőződését?
Hát még, ha az atya nem lett volna hajlandó változtatni a fiúról szóló lesújtó
ítéletét?
Ha
az előítélet ellehetetleníti családi kapcsolatainkat, milyen ártalmas lehet a
nemzetek közötti kapcsolat terén! Amikor Makkai erről szól, már felsejlik a
későbbi pesszimizmus: úgy látszik, kiirthatatlan előítélet a többségnek az a
véleménye a kisebbséggel szemben, hogy ez az utóbbi föltétlenül megbízhatatlan
és elnyomandó.
E
bizalmatlanságnak sok jelét látjuk napjainkban is. Mielőtt azon gondolkodnánk,
hogy miként lehetne ezt a kisebbség ellenes előítéletet megváltoztatni,
vizsgáljuk meg, miként lehetünk képesek a magunk előítéletein úrrá lenni. Az
természetes, hogy számos dologgal kapcsolatban kialakul bennünk egy meggyőződés.
Ez mindaddig nagyszerű, amíg meggyőződésünk a valósággal egybeesik. Lehet az
emberiség általános meggyőződése, hogy a Föld lapos, de csacsiság ehhez
ragaszkodni, mihelyt valaki bebizonyítja, hogy gömbölyű. Makkai rámutat, hogy a
kor, amelyben élünk, roppant változásokat hoz magával, s ez nemcsak a XX század
első felére igaz, hanem miránk is épp úgy vonatkozik. Fogalmaink akkor nem
vezetnek előítéletbe váltó meggyőződésre, ha képesek vagyunk a tények
megismerésére. A tények tehát azok, amik megmenthetnek az előítéletektől, már
akkor, ha figyelünk rájuk, s kellő alázattal fogadjuk azokat.
Többség és kisebbség illetve egymásnak feszülő nemzeti közösségek akkor
léphetnek ki az egymásra vonatkozó előítéleteik szövevényéből, ha a másikra
vonatkozó ismereteik a tényekre alapulnak.
Mindenfajta megbékélési folyamatban kulcsszerepe van tehát a tényszerűségnek. A
tájékoztatás ma elvben óriási lehetőség volna, hogy ezek a bizonyos tények
eljussanak a címzettekhez. Azonban soha annyi téves ismeret nem járta át az
emberek gondolkodását, mint ma. Régen azt mondták, hogy egy bolond százat
csinál. Az internet elterjedése óta akár ezret is – olvastam a minap. Ha a
bolondokra igaz ez a megsokszorozódás, hátha működik az okosok esetén is?
Terjesszük hát Makkai püspök úr gondolatait.