Szembe állítani a testvériséget a hazafisággal, a hazához való hűséget az Istenhez való hűséggel nem lehet. Összetartoznak. A párja nélkül mindkettő rombol. A kettő együtt: felemel. A hidrogén robban. Az oxigén éget. A víz szomjat olt.
Surján László
Hazafiság és hazaffyság
Szembe állítani a testvériséget a hazafisággal, a hazához való hűséget az
Istenhez való hűséggel nem lehet. Összetartoznak. A párja nélkül mindkettő
rombol. A kettő együtt: felemel. A hidrogén robban. Az oxigén éget. A víz
szomjat olt.
Van
Babitsnak egy fontos írása, amit nehéz időkben írt és nehéz időkben jelent meg.
A Magyar költő kilencszáztizenkilencben című vitairatára gondolok, amit a Nyugat
1919 évi 14-15. számában közöltek. A szerző szükségesnek tartotta megjegyezni,
hogy e cikket még augusztus és szeptember hónapokban írta. Hogy nehéz időkben,
ezek után nem kell bizonyítanom.
Nem
akarok most a cikk lényegével foglalkozni, csak kiemelek belőle egy részletet.
Egy kicsiny, de roppant súlyú idézet gyűjteményt Tolsztojtól.
"Szembeszökő, hogy a hazafiság, mint érzés, rossz és ártalmas érzés, mint
doktrína pedig ostoba doktrína..." "Ezt az eszmét, ezt a ma már esztelen és
haszontalan eszmét csak azok hirdethetik, akiknek érdekeit biztosítja..." "A
népek megértették, hogy a testvériség jobban biztosítja érdekeiket, mint a
hazafiasság, és ez az emberi érdekekkel merőben ellentétes idea mégis él az
emberekben: még mindig nem akad, aki tövestül kitépné a lelkekből..." "Bár ha
megértenétek, hogy nem a haza gyermekei, hanem Isten gyermekei vagytok …"
Babits e kemény mondatokat idézve kijelenti: az orosz kultúrát tenné
szegényebbé, aki a fenti mondatokat szó szerint értelmezve kivetné Tolsztojt,
mint nemzetietlent, az orosz nemzeti kultúrából.
Illő tisztelettel mind Babits, mind Tolsztoj iránt mégis megpróbálom szó szerint
venni az idézetteket. Tolsztoj immár százöt év óta halott. Ha az „emberi
érdekekkel merőben ellentétes” hazafiság valóban olyan rossz dolog volna, ennyi
idő alatt bizonyára sikerült volna tövestül kitépni azt a lelkekből. Annál is
inkább, mert Tolsztojnak látszólag igaza volt. Két világháború borzalmait
kényszerítették az emberiségre úgy, hogy gátlástalanul hivatkoztak a
hazafiságra, miközben az igaz hazafiság alighanem épp a háborúval való
szembefordulás lett volna. E szörnyű tapasztalatok ellenére mégis tudom, hogy a
nemzeti érzés nem téphető ki az ember lelkéből anélkül, hogy ezzel el ne
torzítanánk azt. Tolsztoj fő tévedése nem az, hogy kitépendőnek tartja a
kitéphetetlent, hanem, hogy szembe állítja a testvériséget a hazafisággal, a
hazához való hűséget az Istenhez való hűséggel. Pedig ezek összetartoznak. A
párja nélkül mindkettő rombol. A kettő együtt felemel. A hidrogén robban. Az
oxigén éget. A víz szomjat olt.
Az
értékeknek ez az egyensúlya kell jellemezze a szomszéd népekkel való megbékélési
folyamatokat is. A megbékélés titka a másik tisztelete, ami nem jelentheti az
önbecsülés feladását. Ide is vonatkozik a főparancs: Szeresd felebarátodat, mint
önmagadat! (Mk 12, 31)
Szemébe nézni a másiknak, kezet fogni vele csak egyenes derékkal lehet. Önmagunk
szeretete a mérce. Előfeltétel tehát önmagunk ismerete és szeretete, amit akár
hazaszeretetnek is nevezhetünk. Ez adja a talpazatot, amelyre támaszkodva lehet
és kell tisztelettel és szeretettel fordulni a másikhoz. Vegyük észre, az egész
rajtunk áll vagy bukik. A sikernek nem a másik nemzet magatartása a feltétele,
hanem a miénk. Ahogy azt Esterházy Lujza a szlovák-magyar kapcsolatokról, más
relációkra is érvényes módon kifejtette: biztosak lehetünk benne, ha
mindnyájan készek leszünk a Miatyánk szellemében megbocsátani más nemzetek
ellenünk elkövetett bűneit, akkor az irgalmas Isten a mi nemzetünknek is meg
fogja bocsátani azt, amit mások ellen vétett. De ha továbbra is akadnak
közöttünk sokan, akik még ma sem bírnak megbocsátani, … akkor vajon hogyan
remélhetjük, hogy az igazságos Isten megbocsásson nekünk?
Egyensúlyra van szükségünk. Ha Isten gyermekeiként élünk, nem törhetünk mások
ellen. De a testvériség nevében senki nem követelheti, hogy a magunk múltját
elfeledjük, s a magunk jövőjét ne építsük. Nem mások ellen, hanem közös
érdekeink mentén.
A
hazafiság éltet. A testvériesség pedig megment a hazaffyságtól. Ha hazád hű fia
vagy, és egyben Isten gyermeke is, akkor elkerülöd a száj-magyarok
handabandázását. Akkor építesz és nem rombolsz.
Húsvét közeleg. Ilyenkor talán könnyebb megérteni, hogy a bűnbánathoz is, a
megbocsátáshoz is erő kell. Használjuk ki az időt és gyűjtsük az erőt.