" Mi akadályozza ma az embereket őszinte, elmélyült kapcsolatok kialakításában? Segítenek vagy akadályoznak a technikai eszközök az emberi kapcsolatok létrehozásában és ápolásában? Mondjatok példákat a Ferenc pápa által említett „gyengédség forradalmára”! " - Bíró László püspök úr áprilisi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2015.
április
Most, hogy már a férjem is
nyugdíjas, – mondta szomszédasszonyának egy idősödő nő – a gyerekeink is
kirepültek, jobb szeretek csak magamban lenni. Nem szeretem a nyüzsgést, a sok
embert, legjobb szóba se állni velük. A fiatalabbja elégedetlen, az öregebbje
csak panaszkodik. A férjemmel sem sokat beszélgetünk, egy életen át már
kibeszélgettük magunkat. Meg különben is, mi jót várhatunk még a mi életünkben?
Mi okozhatna nekünk még örömet? Új ismerősökre nem vágyunk, a régiek
elmaradoztak, egyik nap olyan, mint a másik, annak örülünk, hogy élünk.
Az embert – az egyetlen
teremtményt a földön, akit Isten önmagáért akart – Isten a saját képére és
hasonlóságára teremtette, és ez, – mivel maga Isten egy és háromságos: az Atya,
a Fiú és a Szentlélek közössége –, viszonyban létet, kapcsolatban létet jelent
másik személyekkel. (vö. Mulieris Dignitatem 7.) Isten nem magányosnak, hanem
társas lénynek teremtette az embert, és már a teremtéskor megalapította a
házasság intézményét (Ter 1, 28), hogy lehetővé tegye a társadalom létrejöttét.
A társadalom nem magányos egyedekből áll, hanem házaspárok által alapított
családokból. A családokból azonban csak akkor lesz társadalom, ha a családtagok
közötti kapcsolat tartós, egyre mélyülő, kölcsönös tiszteletre épülő. A Teremtő
szeretetből és szeretetre teremtette az embert, az ember és Isten kapcsolatának
alapja tehát Isten szeretete. Erre a szeretetalapra épül fel az emberek, a
családok és a közösségek közötti kapcsolat. A Szeretet arra késztet, hogy
szolgáljuk mások javát és a közjót. Az ember akkor tölti be hivatását, ha
harmonikus szeretet-kapcsolatban van Teremtőjével, a Teremtő többi gyermekével
és az egész teremtett világgal.
Az emberi kapcsolatokról
Ferenc pápa így ír: „A keresztény eszmény mindig arra hív, hogy győzzük le a mai
világ sugallta gyanakvást, az állandó bizalmatlanságot, a megtámadástól való
félelmet, a védekező magatartást. Sokan próbálnak mások elől a kényelmes
magánszférába vagy a bizalmas barátok szűk körébe menekülni, és lemondanak az
evangélium társas természetének realizmusáról. Mert ahogyan egyesek szívesen
vennének egy test és kereszt nélküli, tisztán spirituális Krisztust, a személyek
közötti kapcsolatokat is csak kifinomult készülékek, képernyők és rendszerek
által keresik, melyeket tetszésük szerint ki- és bekapcsolhatnak. Eközben az
evangélium mindig arra hív, hogy vállaljuk a másik arcával, minket megszólító
fizikai jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, magával ragadó örömével való
találkozás kockázatát, szüntelen testi közelségben. Az Isten testté lett Fiába
vetett igazi hit elválaszthatatlan az önátadástól, a közösséghez tartozástól, a
szolgálattól, a mások testével való kiengesztelődéstől. Isten Fia a maga
megtestesülésében a gyöngédség forradalmára hívott meg minket.” (Evangelii
Gaudium 88.)
Mi akadályozza ma az
embereket őszinte, elmélyült kapcsolatok kialakításában? Segítenek vagy
akadályoznak a technikai eszközök az emberi kapcsolatok létrehozásában és
ápolásában? Mondjatok példákat a Ferenc pápa által említett „gyengédség
forradalmára”!
Korunk embere hajlamos a
világot, az életet csak a saját érdeke szempontjából nézni. Az érdekek között
első helyen szerepelnek az anyagiak, a maga és családja testi-lelki jóléte, a
biztonság, a háboríthatatlanság. Ezeket veszélyeztetve látja, ha másokkal,
egyénekkel és közösségekkel kell szorosabb kapcsolatba lépni, kötelezettségeket
vállalni, elköteleződni. Ez vezet a családok bezárkózásához, elszigetelődéséhez,
és a közösség széteséséhez. Az ilyen elszigetelődött családok arra nem
gondolnak, hogy bármi gond, probléma adódik, akkor magukra maradnak, külső
segítség híján pedig könnyen széteshet a család is. A családon belüli és a
családok közötti kapcsolatok kölcsönhatásban vannak egymással.
Az önközpontú emberek nem
feltétlenül ateisták, sőt, gyakran hívőnek, kereszténynek gondolják magukat,
vallásosságuk azonban a spirituális fogyasztói szemlélet egy formája. Nem
akarnak sem a másik emberrel, sem Istennel személyes kapcsolatba lépni. Sok hívő
ezért elrejtőzik és visszavonul a többiek tekintete elől, és finoman egyik
helyről a másikra, vagy egyik feladatból a másikba menekül, anélkül hogy mély és
tartós kapcsolatokat építene ki. Pedig a menekülés hamis orvosság, mely
megbetegíti a szívet, s olykor a testet is. Az egyetlen út a másokkal való
találkozás. Legyünk kezdeményezők, segítsünk azoknak, akikkel találkozunk, hogy
legyőzve belső ellenállásukat sajátítsák el a találkozás művészetét, hogy
tudjanak másokat őszintén becsülni és útitársnak elfogadni. Tanuljuk meg Jézust
mások arcán, hangjában, igényeiben felfedezni. És anélkül hogy belefáradnánk a
testvériség melletti döntésbe, meg kell tanulnunk, hogy egy ölelésben együtt
szenvedjünk a megfeszített Krisztussal, amikor igazságtalan támadás vagy
hálátlanság ér.
Hogyan tudtok iskolai,
főiskolai tanulmányaitok alatt, munkahelyeteken magányos társaitokkal
kapcsolatba lépni? Milyen veszéllyel jár, ha egy csoport bezárkózik, új tagot
nem fogad be, a csoporton kívüliekről pedig nem vesz tudomást?
Sok családban egyhangúan
telnek a napok, mindenki végzi a dolgát és esténként arra is fáradt, hogy jó
éjszakát kívánjon a másiknak. Találkoznak, meg is beszélik a napi teendőket,
kötelességszerűen gondoskodnak egymásról, de nincs közös örömük, nem ismerik
egymás vágyait, nem köti össze őket az együtt növekedés igénye. Ha valami
nézeteltérés támad, könnyen kitör a vihar, és nehezen csillapodik le, mert
kicsi, vagy gyenge a villámhárító: a türelmes szeretetet.
„Az igazi öröm a családban
nem felületes, és nem a tárgyaknak, vagy a kellemes környezetnek köszönhető. Az
igazi öröm az emberek közötti mélységes, a szívükben érzett harmóniából fakad,
és szívüket kitárva mutatják meg együttlétük és egymás kölcsönös szolgálatának
szépségét életük útján. A felszabadult öröm magával ragadó érzésének azonban az
alapja Isten jelenléte a családban, az ő befogadásra kész, irgalmas, figyelmes
szeretete mindenki iránt. Mindenek előtt pedig a türelmes szeretet. A türelem
isteni erény, amely arra tanít, hogy legyünk türelmes szeretettel egymás iránt a
családban. Csak Isten tudja összhangba hozni a különbözőségeket. Ha Isten
szeretete nincs jelen, elenyészik a harmónia, felszínre tör az önzés, és
kialszik az öröm. Az a család azonban, amely a hit örömében él továbbsugározza
ezt az örömöt, a föld sójává, a világ világosságává, az egész társadalom
kovászává válik. (Ferenc pápa 2013. okt. 27-i homíliájából)
A
szomszédasszony mosolyogva hallgatta az idősödő nőt. Tudja kedves, mi se sokat
nyüzsgünk már – mondta –, de néha olyan jól esik egy jót beszélgetni.
Megemlítette egyszer, hogy hova való, hát az én férjem is arról a vidékről jött,
biztos találnának közös ismerősöket. Tudja mit? Jöjjenek át hozzánk vacsora
után, van a férjemnek egy kis otthonról való bora, azt mondja, hogy az minden
gondra, bajra a legjobb orvosság.
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezőlista