"...azok vállaljanak politikai, vezető életet, akik meg is vívják csatáikat közösségük létéért, ám ha ilyen egyéniségeket, embereket találtunk és választottunk, akkor álljunk ki mellettük és tegyük mi is olyan állhatatosan és alázatosan a háttérben a dolgunk, mint a munkások védőszentje tette anno."
Pálmai Tamás
Május 1. táján
Horváth István Sándor plébános Zalalövőn. Számos könyv szerzője és a Napi Evangélium szerkesztője, küldője. Az
egyik ilyen küldeményében találtam a következő gondolatot: „Napjainkban sokan
fellépnek a nép vezetésének és a közvélemény alakításának igényével. Érdemes
mindenkor megnéznünk, hogy kinek a megbízásából, kinek az érdekében
cselekszenek. Csak a maguk dicsőségét és felemelkedését kívánják vagy valóban a
népet akarják szolgálni?”
Azt hiszem, ezt a kijelentést a világ bármely országában magukénak érezhetik a
gondolkodó emberek, attól függetlenül, hogy keresztények-e vagy sem. Érthető is,
hiszen egyetemleges dolgot fogalmaz meg közérthetően, a gyakorlatból kiindulva,
arra serkentve az elolvasót, hogy alkalmazza is a saját mindennapi életében,
azaz a saját döntés előtti gyakorlatában fogózzon beléje, használja a józan ész
mankójaként azt.
Szent György napjának és Szent József, a munkás ünnepének időszaka van. Előbbi
római kori katona és keresztény mártír. Amikor a császár
a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és a császár ellen
fordult.
Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt
hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték. Szentté avatását a legtöbb keresztény
egyház elismeri. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett
több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a 14 segítőszentnek. A
György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti
a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Sepsiszentgyörgy is az
ő nevét viseli. Szent György napja Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az
állatok első kihajtásának a napja. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra
tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Talán, ha
postaládánkra tesszük e „riasztókat” az önjelölt politikus kandidátusok
önömlengését is távol tartja, kik „csak a maguk dicsőségét és felemelkedését
kívánják”…
Szent József, a munkás Mária jegyese. Igaz ember, aki nem akarta Máriát rossz
hírbe hozni. Engedelmeskedett az angyalnak, gondoskodott családjáról, mentette
őket a Heródesi veszély elől. Názáretben otthont teremtett számukra, majd
észrevétlenül eltűnik látókörünkből. Mindezt ismeretlenül, anélkül teszi, hogy a
Biblia egyetlen szavát is megörökítené. József a szolgálat embere, a
cselekedetekkel beszélő gondoskodás példája. Ott van, ahol szükséges a
jelenléte, nem magyarázkodik, nem okoskodik, egyszerűen csak jelen van, teszi a
dolgát, teszi azt, amit kell. A munkások védőszentje, a jegyesek pártfogója.
Példája így fogalmazható meg: Háttérben is, ismeretlenül is tedd a feladatod,
légy igaz ember!
Pár napja Mariazellbe zarándokolt a már - hál’ Istennek - Kárpát-medencei
kiterjedésű KÉSZ. Sokan voltunk. Pontosan ötszázharmincan. Megannyi külön ember,
egyéniség. Együtt mégis közös lélek, közös akarás, közös kérés, óhaj: a
magyarság egységéért volt a szentmise, zengett a nemzeti imádság, a Himnusz. A
határtalan magyarságért, de legfőképpen azokért, akik, a helyükön maradtak, és
tették a dolguk. Tették ezt akár úgy, mint a sárkányölő mártír: az élen
harcolva, életüket kockáztatva, nem vagyonka gyűjtésétől, hanem a
hazaszeretettől motiváltan. Vagy akár úgy, mint József, a munkás, a háttérben,
névtelenül, szerényen dolgozva.
A mi békési, sepsiszentgyörgyi határtalanul magyar életünkben is ez kellene,
hogy legyen a példa. Még érthetőbben: azok vállaljanak politikai, vezető életet,
akik meg is vívják csatáikat közösségük létéért, ám ha ilyen egyéniségeket,
embereket találtunk és választottunk, akkor álljunk ki mellettük és tegyük mi is
olyan állhatatosan és alázatosan a háttérben a dolgunk, mint a munkások
védőszentje tette anno.