Ahogy egy ember helyes önismeret nélkül nem képes beilleszkedni a társadalomba, úgy egy nemzet is csak megnehezíti a helyzetét, ha önértékelése nem felel meg a tényeknek.
Surján László
Mítosz és valóság
Ahogy egy ember helyes önismeret nélkül nem képes beilleszkedni a társadalomba,
úgy egy nemzet is csak megnehezíti a helyzetét, ha önértékelése nem felel meg a
tényeknek.
Amikor Makkai Sándor előítéletekről ír, nem áll meg az előítélet elméleténél és
lelki rugóinál. Kisebbségbe került magyarként szembenéz a valós helyzettel.
„Mi
Románia polgáraivá lettünk; ennek az országnak törvényei és törvényes rendje a
mi életünk meghatározója lett. Mi ennek a rendnek kereteiben, ezekbe
beilleszkedve kell hogy magyarságunkat megtartsuk, nem mások ellen, hanem a
magunk öröklött lelki és szellemi egyéniségének békés és munkás érvényesítése
érdekében.”
A
tényekhez való ragaszkodás nemcsak ennek a helyzetnek a tudomásulvételét
jelenti, hanem ennél ha lehet még nehezebb feladatot is ad: „Nekünk
számolnunk kell a tényekkel, de kétségtelen, hogy ez a számolás alapvető
fogalmak és meggyőződések revízióját kívánja meg éspedig elsősorban azokét,
amelyek a múlt megítélésére vonatkoznak.”
Ezt
követően nem kerülgeti a forró kását, hanem számba veszi a revízió alá veendő
tételeket. Ezeket két csoportra osztja, s ez a két csoport szinte azonos
Esterházy Lujzaának a szlovák viszonyokra vonatkozó elemzésével. Az első csoport
Makkainál: a múlt mindenestől jó volt. Esterházy úgy látta: ez a magyarok
véleménye a Trianon előtti időkről. A második csoportot azok a vélekedések
alkotják, amelyek szerint a múlt végzetes tévedések halmaza, azaz rossz
volt. Ezt a Felvidéken mint szlovákok mint az ezer éves magyar elnyomást
emlegetik, sajnos sokan még ma is.
Makkai részletezi a két ellentétes vélekedést. Az első csoport tételei:
A múlt jó volt.
Velünk igazságtalanság
történt.
Nem vagyunk felelősök.
Jogunk van csodát várni.
A második
tételsor pedig:
A múlt rossz,
a felelősség a múltakért
az akkori vezetőosztályt terheli,
a múlttal nem kell többé
törődni,
a jelenhez egyénileg kell
alkalmazkodni.
Az
előítéletek természete szerint mindkét csoportnak van igazsága, pontosabban rész
igazsága. Éppen ezért veszedelmesek az ilyen nézetek, mert akik vallják,
találnak úgymond bizonyítékot. Mégis hibás ez a felfogás, s Makkai 1931-ben úgy
véli, hogy a helyzet „a nemzeti öntudat új, életrevaló, egészséges
kiragyogását követeli, mint a tények küldetésének igazi megismerését és az ennek
való helyes engedelmeskedést”.
A
mai helyzet és korunk lehetőségei mások, mint nyolc, kilencedfél évtizede. De a
tények megismerése számunka ugyanúgy előfeltétele a helyes program
kialakításának, mint akkor.