"Ćurković Major Franciska ma már nagymama és a Hungarológiai Tanszék megbecsült docense. Aki tanítványaival a magyar irodalom horvátországi megismertetésének egyik nagyszerű szervezője és művelője. " - Kabdebó Lóránt írása.
Kabdebó Lóránt
Franciska
Egymás között nagy tisztelettel
és szeretettel csak így emlegetjük a valahai délvidéki magyar leányt, aki itt az
ELTÉn szerzett magyar-német szakos diplomát, férje horvát, és pályáját Újvidéken
kezdte. Aztán életükbe beleszólt a délszláv háború, Horvátországba menekültek,
Zágrábban telepedtek le, és Franciska magyar lektor lett az egyetemen.
Ismeretségünk ekkor kezdődött.
Nemrég köszöntöttük Hon-Lapunkon
is Kiss Gy. Csabát éppen zágrábi könyvének megjelenése alkalmából. Ő beszélte rá
Franciskát, hogy foglalkozzon Szabó Lőrinc adriai kapcsolataival. Tanulmányok
születtek a témából rangos folyóiratokban, egy sikeresen (summa cum laude)
megvédett PhD fokozat, majd disszertációjának kiadása a Miskolci Egyetem Szabó
Lőrinc Kutatóhelyén megjelenő Szabó Lőrinc Füzetek sorozatában:
És keletkezett három adriai
emléktábla, Abbáziában az első, Dubrovnikban a második és Korcula szigetén a
harmadik, – nemzetközi szintű avatással és tudományos konferenciával.
És folytatódik mindmostanáig az
emléktáblák figyelemmel kísérésével, gondozásával.
A sok siker mellett emlegessünk
egy balszerencsés történetet is, mely mára már – úgy látszik – megoldáshoz
juthatott Franciska kitartó szervező munkája és a dubrovniki horvátok befogadó
gondossága jóvoltából.
A dubrovniki
Szabó Lőrinc emléktábla állításának története
- Szabó Lőrinc (1900-1957)
kétszer nyaralt Dubrovnikban (Raguzában). Először 1934-ben, amikor az egykori
Hotel Petka nevű szállodában szállt meg. A költő másodszor, 1937-ben egy Stefani
nevű panzióban lakott. Szabó Lőrinc kelet-adriai utazásainak kutatása folyamán
sikerült feltárnom megbízható adatokat a szállodáról és a panzióról. A régi
Petka nevű szállodát 1944-ben lebombázták, a mai szálloda a háború után épült.
Megkerestem, hol volt a Stefani nevű panzió, ám az épület magántulajdonban van,
és a tulajdonosok nem mutattak érdeklődést emléktábla állítás iránt, ezért úgy
döntöttünk, hogy az új Hotel Petka legyen a Szabó Lőrinc dubrovniki
tartózkodására emlékeztető tábla helye.
- A dubrovniki emléktáblát, az
ezt megelőző abbáziai emléktáblához hasonlóan a magyar részről Miskolc Város és
a Miskolci Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Szabó Lőrinc
Kutatóhely és a Szabó Lőrinc Alapítvány, horvát részről a Zágrábi Egyetem
Bölcsészettudományi Karának Hungarológiai Tanszéke állította. A tábla készítését
a magyar fél finanszírozta és szállította a helyszínre. A zágrábi Hungarológia
oktatójaként koordinátori szerepben én végeztem az emléktábla állításának
szervezési teendőit.
- 2006-ban kezdtem el a
tárgyalást az akkori igazgatóval. Ő közvetített a tulajdonos között és köztem. A
tulajdonos beleegyezett abba, hogy a szálloda előcsarnokának egyik falára
kerüljön az emléktábla. A helyet (falat) az igazgatóval együtt választottuk ki,
fontos volt ugyanis, hogy a fal elbírja az emléktábla súlyát.
- 2007. április 20-án volt az
emléktábla avatása. A védnökséget Mohai László, Magyarország zágrábi nagykövete
vállalta. Az avatáson Mohai László nagykövetet Disztl Antal, a Nagykövetség első
tanácsosa képviselte. Beszédet mondott dr. sc. Kabdebó Lóránt, a Miskolci
Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Szabó Lőrinc Kutatóhely
vezetője, horvát részről Dubravka Šuica dubrovniki polgármesterasszony
kiküldöttjeként az időközben sajnos elhunyt dr. sc. Vedran Jelavić
alpolgármester, a Dubrovniki Egyetem Tengerészeti Karának vezetője, továbbá Luko
Paljetak akadémikus, a Matica hrvatska dubrovniki tagozatának képviseletében és
jómagam, mint az emléktábla állításának koordinátora. A rendezvényen számos
dubrovniki lakos is jelen volt. Az emléktábla a Hotel Petka előcsarnokának egyik
falára került.
- 2011-ben a Hotela Petka
előcsarnokának felújítása miatt az emléktáblát eltávolították helyéről, amiről a
szálloda igazgatósága nem értesítette a zágrábi Hungarológiai Tanszéket és a
fenti intézmények egyikét sem. Egy magyar turista adott róla hírt, aki azért
ment el a Hotel Petkába, hogy megnézze az emléktáblát.
- 2011 őszétől a tábla
állításának koordinátoraként több ízben beszéltem telefonon a szálloda egyik
jelenlegi igazgatójával (a régebbi, akivel a tábla állítását megbeszéltem,
nyugdíjba vonult), hogy mikor helyezik vissza a táblát a helyére. Ezt a 2012-es
év elejére ígérte, akkorra látták előre a felújítási munkák befejezését. Miután
2012 elején telefonáltam neki, újra csak azt mondta, hogy majd visszateszik az
emléktáblát, amikor azonban később több ízben is érdeklődtem, nem válaszolt a
telefonon feltett kérdésemre.
- 2012. július 1-jén levéllel
fordultam a szálloda igazgatójához, és a levelet továbbítottam az akkori
polgármesternek és helyettesének, továbbá a Matica hrvatska dubrovniki tagozata
elnökének és egyik akadémikus tagjának. Választ egyik címzettől sem kaptam.
- 2012. szeptember 6-án
ismételtem elküldtem a fenti címekre az e-maileket, és postán is elküldtem a
leveleket. Választ csak a Matica hrvatska akadémikus tagjától kaptam, aki azt
ajánlotta, hogy forduljak a szálloda illetékeseihez, amit előzőleg már többször
megtettem.
- Miután telefonon újra
beszéltem a Hotel Petka igazgatójával, aki azt tanácsolta, hogy írjak a szálloda
tulajdonosának. Úgy is tettem, és 2012. október 17-én írtam neki. Válaszában
megismételte mindazt, amit már eddig is tudtam az emléktábla eltávolításának
okairól, és hozzátette, hogy a szálloda előcsarnokában a jelenlegi falak
minősége nem teszi lehetővé a tábla visszahelyezését az eredeti helyére.
Válaszomra, mely szerint elfogadjuk, hogy az emléktáblát bármely a célnak
megfelelő helyen újra felállítsák, nem kaptam választ, mint ahogyan arra a
levélre sem, amelyet 2012. dec. 9-én újra elküldtem neki elektronikus postával.
- 2013. januárjában szóban
elmondtam az emléktábla körüli bonyodalmakat a zágrábi Magyar Nagykövetség első
titkárának és kértem a segítségét a tábla visszaállításának ügyében. Kérésére,
hogy mindezt írásos formában is küldjem el a Nagykövetség címére ezt megtettem.
- 2013. február 15-én volt
Budapesten a Charta XXI. összejövetele. A találkozó horvát vonatkozása miatt
jelen volt a budapesti horvát nagykövet, dr. Gordan Grlić Radman is. Dr. sc.
Kabdebó Lóránt tájékoztatta őt és a megjelenteket a dubrovniki emléktábla körüli
bonyodalmakról.
- 2013. február 17-én a Charta
XXI. összejövetelen tett javaslatára e-mailben tudósítottam a budapesti horvát
nagykövetet a dubrovniki emléktáblával kapcsolatos eseményekről.
- 2013. február 19-én kaptam meg
dr. Gordan Grlić Radman horvát nagykövet válaszát, amelyben értesített, hogy a
dubrovniki emléktábla esetéről tájékoztatta a Horvát Köztársaság összes
illetékes állami intézményét. Tudomásom szerint az államigazgatás egyetlen
szerve sem reagált a horvát nagykövet tájékoztatására.
- 2013. április elején annak
ellenére, hogy a tulajdonosnak októberi levelére azonnal válaszoltam, és még
háromszor kértem választ arra, hogy a szállodában melyik más helyre tehetnénk az
emléktáblát, nem kaptam választ. Ekkor telefonon ismét megkerestem az igazgatót,
akivel már két éve eredménytelenül tárgyaltam, de ismét azt mondta, hogy a tábla
sorsa a tulajdonostól függ. Akkor negyedszer is írtam a tulajdonosnak, de azóta
sem válaszolt.
- 2013. április 21-ig még
Magyarország zágrábi nagykövete sem válaszolt januári levelemre. Ekkor
találkoztam vele, és azt mondta, hogy ha már "ennyire" nem akarják a
dubrovnikiak az emléktáblát, akkor nyugodjunk bele, kérjük vissza és tegyük fel
másol, pl. Rijekában. Mivel a tábla feliratában Szabó Lőrinc dubrovniki
nyaralása szerepel, erről, mint lehetőségről tárgytalan volt gondolkozni.
- 2013. április végén még mindig
nem kaptam választ a Hotel Petka tulajdonosától a tábla ügyében. Szem előtt
tartva a tényeket és konzultálva dr. sc. Kabdebó Lóránttal, telefonáltam a
szálloda igazgatójának, akivel eddig is tárgyaltam. Mondtam neki, hogy ha nem
akarják visszahelyezni a táblát, akkor elhozzuk tőlük. Azonnal beleegyezett.
Kértem, hogy pontosítsuk az átadás körülményeit. Azt mondta, a tábla a portán
lesz, mehetünk érte.
- 2013. május 22 előtt pár
nappal a Hotel Petka igazgatójával telefonon megbeszéltem, hogy a tábláért majd
a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hungarológiai Tanszékén végzett
volt hallgatónk megy el, és azt is, hogy mikor. Amikor az illető 2013. május
22-én a megbeszélt napon megjelent a szállodában, a tábla nem volt ott, már
elvitte valaki. Ez a tény is a szálloda személyzetének nemtörődömségét igazolja.
Szerencsére a táblát egy másik ismerősöm vitte el röviddel azelőtt, aki tudott
mindenről és segíteni akart, mivel épp akkor arrafelé járt.
- Most tehát új helyet kellett
keresni a táblának. Szabó Lőrinc másodszori dubrovniki nyaralásakor a Stefani
nevű panzióban lakott, ez azonban ma magántulajdonban lévő lakóház, emiatt szóba
sem jöhetett. Az említett volt hallgatónk egy rokona révén megtudtam, hogy a
budapesti Horvát Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium testvériskolai
kapcsolatban áll a dubrovniki Leánykollégiummal (Ženski đacki dom), amely az
óvároshoz közel helyezkedik el. Szerencsés véletlen volt az is, hogy az említett
volt hallgatónk középiskolás korában ebben a kollégiumban lakott. Így ő is
segített egyengetni az utat, hogy az emléktábla a kollégium épületében kerüljön
megfelelő helyre.
- 2013. május 22-én telefonon
beszéltem a kollégium igazgatónőjével, aki nem zárkózott el a tervünktől,
azonban meg kellett várnia az iskolatanács döntését. Ezért a testületnek
elküldtem egy kérelmet, amelyben vázoltam Szabó Lőrinc jelentőségét és a tábla
állításának fontosságát.
- 2013. június 6-án a kollégium
igazgatónője értesített, miszerint az iskolatanács elfogadta a kérelmet, hogy az
emléktáblát a kollégiumban állítsuk fel. Az emléktábla hivatalos újra avatását a
budapesti testvér kollégium érettségiző diákjai dubrovniki látogatásának
idejére, augusztus végére tervezték.
- 2013. szeptember 21-én
telefonon beszéltem a kollégium igazgatónőjével, aki örömmel közölte velem, hogy
a kollégium falán van a tábla és meghívott, hogy ha arra járok, menjek el,
nézzem meg.
- 2014. júniusában elutaztam
Dubrovnikba és megnéztem a táblát. A fényképek akkor készültek.
Az emléktábla helye:
Ženski đački dom Dubrovnik, Branitelja Dubrovnika 27., 20 000 Dubrovnik.
Megközelíthető a Hotel
Imperial Dubrovniktól balra, a városból kivezető Ulica Branitelja Dubrovnika
utcán a városból kifelé haladva. Ennek az utcának és az Ul. don Frana Bulića
utcának a sarkán kezdődő magas kőfal a kollégium parkját bekerítő fal. A falon
az első kapu be van zárva, a következő kapu a kollégium bejárata. A kollégiumban
nyáron turistákat szállásolnak el, így akkor is megtekinthető.
Ćurković-Major
Franciska, PhD, egyetemi docens
Zágrábi Egyetem
Bölcsészettudományi Kar
Hungarológiai
Tanszék
Franciska cikke után hadd idézzek
egy leveléből is, amelyben az emléktábla veszélyekkel teli sorsának megnyugtató
elrendezéséről tájékoztatott. Ekkor intézte Franciska az „új gazdát” számára, és
ezt volt ellenőrizni:
…Itt nálunk Úrnapja ünnep, akkor
tudtam csak összeszedni három napot, amikor nem kellett az unokámra vigyázni és
a férjem is szabad volt. Csütörtökön elmentünk Splitig, onnan pénteken
Dubrovnikba, és még aznap vissza Splitbe, szombaton meg haza.
Nos, a tábla, mint láttad is a
lépcsőfordulóban van. A bejárathoz bajos lett volna tenni, mert nincs ott
megfelelő hely. Ez a II. emeleten van, az igazgatónő szobájával szemben. Nekem
tetszik a hely, talán szépséghiba, hogy II. emelet, de ott szélesebb a
lépcsőforduló egy kicsit, az elsőn nem. Ez az épület ugyancsak szálloda volt,
már akkor is működött, amikor Szabó Lőrinc Dubrovnikban járt, és épp annak az
utcának az elején van, amelyik a Pile kapunál kezdődik, és amelyiknek a kezdetén
van a Dubravka cukrászda, amit, ha jól emlékszem Kisklára naplója is emleget, és
ahol Lócival fagylaltoztak .Kár, hogy másodszor nem ide szállt, hanem a Stefani
Panzióba, de hát most már mindegy. A lényeg, hogy nagyon közel van az óvároshoz.
Ez a szálloda magántulajdonban volt, de a II. világháború után elvették a
tulajdonosától Eleinte szegénysorsú gyerekek otthona volt, aztán 1954-től
kollégium. Mivel oktatási tevékenység folyik benne, és mivel ráépítettek még egy
emeletet, így nem adják vissza a tulajdonos örököseinek, tehát nyugodtak
lehetünk. Ezt az igazgatónő mesélte. Az épület a Branitelja Dubrovnika utcában
van a 27. szám. Sajnos, valaki fehér papírral vagy festékkel bekente a 2-est,
így úgy tűnik, mintha 7. szám lenne Két kapu is van az épület előtti kőfalon, a
másodikon lehet bemenni. Az épület kb.5 m-re bent van az utcai oldalon levő
kőfaltól. A városból jövet az épület előtt (egyébként mellette balra) van egy
szép kert/park, de mindez nem látszik a kőfaltól. Egészében szép hely, szép
épület, szép kert/park. Az épület belül is szép. Az igazgatónő kedves volt.
Kicsit nehézkesen kezdődött a beszélgetésünk, mert a fényképész is ígérte, hogy
épp akkor ér oda, de aztán vagy két órát késett, addigra meg mi mindent
letárgyaltunk, az emléktábla sorsát, a budapesti horvát iskolával való
kapcsolatot, a dubrovniki kollégium tevékenységét, a gazdasági helyzetet.
Hát az tény, hogy nem fognak
elkezdeni Szabó Lőrinccel foglalkozni, de lassan majdcsak híre kel, hogy ott a
tábla. És minden év augusztusában mennek le a pesti horvát diákok a tanáraikkal,
majd ők is látják. A héten pl. egy magyarországi kislány megy oda beiratkozni.
Valamilyen EU-s együttműködés keretében fog ott tanulni egy évig a gimnáziumban,
és a kollégiumban lakik majd. Neki is ismerős lesz Szabó Lőrinc.
Összegezve, azt hiszem, nyugodtak
lehetünk. Lehet, hogy egy szálloda attraktívabbnak tűnik, de amikor a Petkában
volt a tábla, akkor ha valaki nem céltudatosan ment oda táblát nézni, akkor nem
is látta. Én mindenesetre nyugodt vagyok és elégedett, hogy ott van, ahol van.
Ezek után föl lehetne tenni a
Szabó Lőrinc Hon-Lapra a képeket és megadni a címet, hogy hol van. Dubrovnik,
Branitelja Dubrovnika 27.
Franciska
* * *
Ćurković Major Franciska ma már
nagymama és a Hungarológiai Tanszék megbecsült docense. Aki tanítványaival a
magyar irodalom horvátországi megismertetésének egyik nagyszerű szervezője és
művelője. „A Zágrábi Egyetem Hungarológiai
Tanszékének hallgatói lefordították Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét horvát
nyelvre és elkészült a 19. század magyar irodalma című szöveggyűjtemény is. Az
egyetem gondozásában megjelent két kötetet kedden mutatják be a Zágrábi Magyar
Kulturális Intézetben.” –
olvashatjuk egy sajtóbeszámolóban.
De ennél ők jóval többet tettek
az évek során. Az első a Tragédia volt (2011),
aztán a Bánk bán (2013) és az utolsó kettő tavaly jelent meg, de csak most
került sor a bemutatóra. Hadd gyönyörködjünk Az ember tragédiájának, a Bánk
bánnak, a Csongor és Tündének horvát nyelvű kiadása címlapjaiban, és lássuk a
magyar irodalmi szöveggyűjtemény fedlapját is:
Horvát diákok, magyar tanárnő és
a zágrábi egyetem Hungarológiai Tanszéke, hazai segítséggel összemunkálva
heroikus teljesítményt mutatnak fel. Az összetartozás évezredes hagyománya
elevenedik munkájuk során újjá. Csakis ünnepelni tudjuk mi is. Megköszönni, és
ha lehet díjazni ezt a közös magyar-horvát kulturális összekapcsolódást.
Örüljünk Franciska jelenlétének, szervező energiájának, filológiai
teljesítményének és küldetéses elhivatottságának. Teljesítményüket a Charta XXI.
figyelmébe ajánlom!
Melléklet:
Ćurković - Major Franciska Szabó Lőrinc kelet-adriai
utazásai - pdf