A kereszténydemokrata felfogás életpárti, és ez az ember életének minden szakaszára vonatkozik
Surján László
A
halál és az ítélet
A
kereszténydemokrata felfogás életpárti, és ez az ember életének minden
szakaszára vonatkozik
Mielőtt bárki a halálbüntetés hívének tartana, sietek kijelenteni: ellenzem azt.
Ugyanakkor döbbenten nézem a Pesttől Brüsszelig terjedő szavalókórust: zúg Orbán
Viktor ellen a Feszítsd meg! – csupán azért, mert fel merte vetni, hogy beszélni
kellene a halálbüntetésről. Teszik ezt azok is, akik Voltaire nyomán vallhatnák:
semmiben sem értünk egyet, de az életemet is odaadnám, hogy véleményét
elmondhassa. Igen, a harcos liberálisok mentek át kiátkozóba: ők űznék ki a
világból is a magyar miniszterelnököt, mert egy világszerte vitatott téma
megtárgyalását javasolta.
Teszik ezt egy olyan országban, amelyben a halálbüntetés szükséges vagy éppen
tilalmas voltáról kellő mélységű vita soha sem volt. Az Alkotmánybíróság
jogászkodta be a magyar jogrendbe, kicsit úgy, mint a kisgyerek, aki jól fejbe
csapván társát, győztesen kiáltja: miniszteri rendelet, visszaadni nem lehet. A
szerződés nemzetközi, nem lehet róla népszavazni, szólt a verdikt.
Még
csak nem is az elmaradt népszavazást sürgetem, de helyesnek tartok egy vitát,
amelyben az én javaslatom: szüntessük meg egyértelműen a halálbüntetést. Ne jogi
trükkökkel, hanem megfontoltan, saját akaratunkból. Szüntessük meg annak minden
formáját. Ma ugyanis nálunk minden ember halálra ítélhető élete első három
hónapjában. Mi ez, ha nem életkor szerinti diszkrimináció? Ráadásul fel sem
merül, hogy az elpusztítandó személy milyen vétket követett el azon túl, hogy
létezik. Hasonlóképp annak se legyen helye, hogy valaki önmagát ítélje halálra.
Aki következetesen ellenzi a halálbüntetést, nem tekintheti törvényesnek az
eutanáziát. Micsoda meggyalázása az ember méltóságának az is, hogy amennyiben
megszületik a döntés egy ilyen halálra ítélésről, akkor a törvény olyanokat
kényszerít a hóhér szerepére, akik az élet megvédését tekintik hivatásuknak!
A
kereszténydemokrata felfogás életpárti, és ez az ember életének minden
szakaszára vonatkozik, az elejére és a végére éppúgy, mint a közepére. A
társadalomban sajnos nincs ebben egyetértés, és ezért a törvénykezés sokkal
megengedőbb, mint ami a világos alapelvekből következik. A folyamatban olyan
szavakat használunk, amelyek elfedik a lényeget. Abortusz, mondjuk,
terhességmegszakítás, kegyes halál. A lényeget elfedő kifejezések használata
jelzi, hogy nem tiszta a társadalom lelkiismerete ezekben az ügyekben. A
fogamzásgátlásnak számos eszköze létezik. Miért és meddig tartjuk fenn azt az
eszközt, amelyik a legbrutálisabb, és az anyának leginkább ártalmas? Lehet, sőt
biztos, hogy nem az abortusztilalom a jó módszer arra, hogy abortuszmentes
legyen hazánk, de többet kellene tennünk azért, hogy ez a gyakorlat tiltás
nélkül is megszűnjék.
A
fájdalmat is lehet hatékonyan csillapítani, nemcsak az élet kioltásával. Egy
olyan vita, amelyben az egyik fél minden esetben az élet mellé áll, mindenképp
javára válik közös gondolkodásunknak. A halál kultúrájának emberei talán csak
saját rossz lelkiismeretük csitítására utasítják el a halálbüntetésről szóló
vitát. A hiba nem abban van, ha valamit meg akarunk beszélni, hanem abban, ha a
problémát el akarjuk tusolni.