A régi Magyarországon használt magyar nemzet tagja kifejezés a mai magyar nyelven Magyarország állampolgára jelentésű. Történelmi vitáink is vakvágányra futnak, ha egy fogalmat nem határozunk meg pontosan, ha az egyik fél mást ért valamin, mint a másik. Ilyen a nemzet szó is. A finnországi svéd nem tagja a finn nemzetnek, de állampolgára Finnországnak. Megelégedett, hű és hasznos polgár, nem pedig gyanús személy, akiben a többség veszélyt lát.
Surján László
Kuruc kori lecke
A
régi Magyarországon használt magyar nemzet tagja kifejezés a mai magyar nyelven
Magyarország állampolgára jelentésű. Történelmi vitáink is vakvágányra futnak,
ha egy fogalmat nem határozunk meg pontosan, ha az egyik fél mást ért valamin,
mint a másik. Ilyen a nemzet szó is. A finnországi svéd nem tagja a finn
nemzetnek, de állampolgára Finnországnak. Megelégedett, hű és hasznos polgár,
nem pedig gyanús személy, akiben a többség veszélyt lát.
Ma
még sajnos falra hányt borsónak látszik néhány derék román ember igyekezete,
hogy megértesse nemzettársaival: az egymásnak feszülő nemzeti indulat árt, a
harmonikus együttműködés használ(na) az ő szeretett hazájuknak.
Hajdanában a magyar nemzet tagja kifejezés jogi fogalom volt, nem
származási, faji vagy kulturális tartalmú, írja Miklóssy Endre a Napút-füzetek
sorozat 93. kis kötetében. Írásának címe „A Szent Korona és az állam”. Nem
tisztem a tanulmányt sem ismertetni, sem kritikát írni róla, de az idevágó
gondolatmenete felettébb érdekes. Nem elvont jogi fejtegetéssel bizonyítja az
alkotmányos magyar gondolkodásnak mai szóval diszkrimináció mentes voltát, hanem
egy kuruc nótával.
Ne higgy magyar a
németnek,akármivel hitegetnek,
mert ha ád is oly levelet,
mint a kerek köpenyeged,
s pecsétet üt olyat rája,
mint a holdnak karimája -
nincsen abban semmi
virtus,verje meg a Jézus
Krisztus!
A török
kiverése utáni időkben jobban rá járt a rúd az országra, mint a török veszély
idején. Igaz, akik a török alóli felszabadításból kivették a részüket,
menlevelet kaptak. Így az eperjesi polgárok is, akik közül jó páran bekerültek a
Caraffa vésztörvényszéke által megkínoztatott majd kivégzett 24 ember közé.
Erről van szó a versben.
Miklóssy arra hívja fel a figyelmet, hogy a német, akinek nem érdemes hinni,
valójában olasz, a magyar, aki ne higgyen neki, pedig többnyire német származású
eperjesi polgár. A nótában a német a bécsi uralkodó, a magyar, aki akkor is a
„nemzet tagja”, ha akár egy szót sem tud másképp, mint németül, aki zavartalanul
évezi azt a kulturális és közigazgatási autonómiát, amit kiváltságképp kapott
rég elporladt magyar királyoktól.
A
történelmi Magyarország észak-keleti vidéke a tatárjárás miatt szinte teljesen
elnéptelenedett. Az üresen maradt területekre IV. Béla szászokat hívott,
kiváltságok sorát adta nekik. De a nóta nem őket mondja németnek, hanem az
esküszegő bécsi uralkodót és az őt szolgáló olasz.
A
mai szó, ami feloldja az ellentmondást: az állampolgár. Az erdélyi szász, a
partiumi magyar vagy a székely lehet román állampolgár, de ettől még székely,
magyar vagy szász marad. Ez viszont nem gyengíti az államot, nem veszély, hanem
esély Románia számára is. Persze csak akkor, ha nemzeti mivoltában nem sértik,
életét nem gáncsolják, és energiáit nem nemzeti mivoltának megmentésére, hanem
az élet mindennapjaira, ha tetszik, Románia felvirágoztatására fordíthatja. De
amíg nevetséges kicsinyességgel kell számolnia, ha természetes jogait
érvényesíteni akarja, amíg ahol lehet, ott akadályozzák, addig ezek az energiák
elvesznek, s ennek épp a többség nemzet látja kárát, akár Romániáról, akár
Szlovákiáról, akár melyik érintett országról van szó.