A szavak a gondolatok leplezésére szolgálnak, legalábbis a régimódi diplomáciában. Máskor nem a tudatos mellébeszélés, hanem a félreértés viszi ellentáborba az embereket. Kedvenc karikatúrámon két egymásnak feszülő tábor látható. Mindkettő nagy táblán hirdeti a maga igazságát, aminek megvédéséért csatázni is kész. 2x2=3 kiabálja az egyik oldal, 2x2=5 harsogják szemben.
Surján László
Multikulturalizmus
A
szavak a gondolatok leplezésére szolgálnak, legalábbis a régimódi diplomáciában.
Máskor nem a tudatos mellébeszélés, hanem a félreértés viszi ellentáborba az
embereket. Kedvenc karikatúrámon két egymásnak feszülő tábor látható. Mindkettő
nagy táblán hirdeti a maga igazságát, aminek megvédéséért csatázni is kész.
2x2=3 kiabálja az egyik oldal, 2x2=5 harsogják szemben.
Mielőtt baltával kezdenénk embert faragni a másikból, mindig érdemes feltárni:
miről is beszélünk. Szívesen neveztem Aradot a közép-európai multikulturalizmus
jelképének, hiszen sokat tesz a városvezetés azért, hogy a város magyar német,
román jellege megmaradjon és fejlődjék, és a térségben élő más nemzetiségek is
művelhessék a maguk kultúráját. Ebben az értelemben a multikulturalizmus érték.
Nem
kell különös szakértelem felismerni, hogy Ázsia valami más, mint a mi világunk.
Fekete Afrika is egészen eltér Európától. A következő kérdés, miután felismertük
ezt a másságot, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Ha elismerjük értékeit, miután
megismertük lényegét, magunk is gazdagodunk belőlük. Ez a fajta
multikulturalizmus is érték mindaddig, amíg a másik kultúra tisztelete nem vezet
oda, hogy benne felolvad a sajátunk. Ekkor ugyanis már nem gazdagodunk, hanem
szegényedünk.
Sajnos némelyek azt a folyamatot nevezik multikulturalizmusnak, amelyben nemcsak
békében elférnek egymás mellett az eltérő kultúrák, hanem egymást szinte
kioltják. Olyan ez, mint amikor a kiváló gulyáslevest összeöntik a meggylevessel
és a bajai halászlével. Mi lesz belőle? Moslék.
Amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy Magyarország nem volt és most sem
multikulturális ország, politikai ellenfelei azonnal támadási felületet éreztek
ebben a kijelentésben. Meg kellene érteniük, hogy a magyar, cigány, szlovák,
ruszin, román, szerb, horvát, német, szlovén kultúra messzebbről nézve egymásba
átfolyó, valójában egyazon kultúra.
Földrajzi adottságai Közép-Európát megvédték attól, hogy olyan széles felületen
érintkezzék más kultúrákkal, mint a nyugat-európaiak. Megtanulhattuk a
törököktől a kávéfőzést, de ettől még nem lettünk törökké. Az idegen kultúrák
találkozási pontjaikon hatnak egymásra, de ettől nem veszítik el
önazonosságukat.
Ma
az Európában és Észak-Amerikába a bevándorlás olyan mértékű, ami képes lehet
átalakítani az egyes országok jellegét. Vannak, akik szerint ez nem baj, sőt
kívánatos. Észre kell azonban venni, hogy a hanyatló, gyökereit elvesztett
európai kultúra nem tud mit kezdeni ezzel a jelenséggel. A bevándorlók egy része
a legkisebb hajlandóságot sem mutatja az integrálódásra, sőt olykor azt
követeli, hogy a befogadók igazodjanak. Az iskolai étkeztetésből tiltsák ki a
disznóhúst, nem harangozzanak, ne állítsanak karácsonyfát, s folytathatnánk.
Ebből a folyamatból viszont még moslék kultúra sem lesz, a beékelődött másik
elem jó esetben elkülönül, rosszabb változatban pedig megpróbálja maga alá
gyűrni a másikat. Magyarok és románok, vagy németek és szerbek együttélése nem
vet fel ilyen gondokat. A rokon szálak összefonódása színesebbé teszi a világot,
de a jelentősen elérő vastagságú szálak nem is fonhatók össze. A moslék pedig
nem emberi fogyasztásra való.
Napjaink bevándorláspolitikai vitái arról szólnak: meg akarjuk-e őrizni
kulturális önmagunkat, vagy sem. Erre persze mindenki igent mond. Ám ha a
hogyanra is rákérdezünk, gyorsan kialakulnak a szekértáborok. Európa jövője azon
áll vagy bukik, hogy ezen töprengve rájövünk-e, hogy 2x2=4.