Ahogy választási vereségek után szokás, Nagy-Britanniában sorra mondanak le az elbukott pártok vezetői. Lemondásuk alkalmával olykor a bizonyítványt is magyarázzák. De vajon igazuk van-e?
Surján László
A
Szigetország nagy vesztesei
Ahogy választási vereségek után szokás, Nagy-Britanniában sorra mondanak le az
elbukott pártok vezetői. Lemondásuk alkalmával olykor a bizonyítványt is
magyarázzák. De vajon igazuk van-e?
A
legsúlyosabb választási katasztrófa a Liberális Demokratákat érte: a csaknem
végleges péntek délutáni adatok szerint, írja az MTI, mindössze 8 mandátumot
szereztek, 49-cel kevesebbet eddigi frakciójuk létszámánál. A modern brit
politikatörténetben még egyetlen párt sem szenvedett el ilyen arányú veszteséget
parlamenti választáson.
Nick Clegg, a liberálisok eddigi vezetője, aki az előző, a konzervatívokkal
közös koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese is volt, kijelentette: a
Liberális Demokraták választási eredménye "felmérhetetlenül lesújtóbb" annál,
mint amit ő valaha is lehetségesnek tartott. Hozzátette: ezért minden
felelősséget magára vállal, és távozik a párt éléről. A "katasztrofális
veszteség" okai még feltárásra várnak, mondta, egy dolog azonban bizonyosnak
tűnik: a liberalizmus Nagy-Britanniában és szerte Európában nem teljesít jól a
félelemkeltés politikájával szemben. A globális pénzügyi krach teremtette
társadalmi bajok, valamint a globalizáció folyományaként felszínre került
bizonytalanságok nyomán az emberek "új bizonyosságok", a nacionalizmus, a "mi
kontra ők" politikája felé fordultak
Clegg alighanem téved. Először is helytelen a pénzügyi problémák, a válságok
okozta bajokat félelemkeltés politikájának nevezni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy
magukat a bajokat és a miattuk keletkezett félelmeket egyesek tudatos politikai
akciókkal hozták létre. Ez összeesküvés elmélet, s meglehetősen ócska trükk
mentségként hivatkozni rá. A liberálisok eddig partnere, a konzervatív párt
győzött. Ezek szerint a konzervatívok fordultak a nacionalizmus, a „mi kontra
ők” politikája felé? Ha igen, akkor ehhez Cleggéknek is hozzá kellett járulniuk.
Nagy-Britanniában a liberális pártnak soha nem volt nagy tömegbázisa. 57
képviselővel valószínűleg elérték a saját csúcsukat. Nem látszottak a
konzervatívom mögött, s nem volt üzenetük, ami hatott volna az emberekre.
Igazából nincs rájuk szükség, amennyi liberalizmus kell, az benne van minden
pártban, a csak liberalizmust hirdetők mögül kifogynak a választók. Lásd itthon
Fodor Gábor vergődését. Clegg nyolc győztese valószínűleg egyéni teljesítménye
alapján kapott mandátumot, nem liberalizmusa miatt,
Elegánsabban viselkedett Ed Miliband, a Munkáspárt eddigi vezetője és
miniszterelnök-jelöltje is, miután a Labour a várakozásoknál szintén sokkal
rosszabb eredményt ért el. Bejelentett lemondását, és nem vesződött a vereség
okaival. Beszédében egyenes utalást tett arra, hogy helyettesét, Harriet Harmant
szeretné a Munkáspárt vezetői tisztségében látni. Ha megválasztják, Harriet
Harman lesz a Labour első női vezetője, bár ügyvezetőként korábban már ellátta
ezt a tisztséget.
A
Munkáspárt továbbra is az legerősebb ellenzéki erő maradt, de ez nem vigasztalja
azokat a vezetőket, akik be sem jutottak a parlamentbe, Kibukott Douglas
Alexander, a párt külügyminiszter-jelöltje, akit a Skót Nemzeti Párt (SNP)
színeiben egy húsz esztendős egyetemista, Mhairi Black győzött le. Black lett a
brit parlament alsóházának 1667 óta legfiatalabb tagja. Távozni kényszerült Ed
Balls, a Labour árnyékkormányának pénzügyminiszter-jelöltje is, aki Ed Miliband
után a párt második legmagasabb rangú képviselője volt, valamint Jim Murphy, a
Munkáspárt skóciai tagozatának vezetője.
Végül néhány szó volt képviselőtársamról, Nigel Farageról. Ő az UKIP vezetője,
de nem jutott mandátumhoz. Így 2019-ig továbbra is az európai parlamenti
képviselők keserű kenyerét kell ennie. Bár a hazai média viszonylag gyakran
idézte őt, hiszen unió ellenes kijelentései népszerűvé tették, Brüsszelben
jelentéktelen figurának számított. Megszólalásai érzelmi kitörések voltak, a
tényekkel nem feltétlenül álltak összhangban. Az UKIP elsődleges politikai
programja Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból. Ezzel mindössze egy
képviselői helyet szereztek, Farage-t egy olyan konzervatív párti jelölt verte
meg, aki korábban a UKIP-tól állt át a torykhoz. Farage lemondása után
megjósolhatatlan, mi lesz ezzel a belpolitikában súlyát veszített társasággal.
Ez
tehát a tájkép borúsabb fele a nagy csata után.