"Szent Péter 264. utóda, Szent II. János Pál kilencvenöt évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született. Tíz évvel ezelőtt, 2005. április 2-án adta vissza Urának, több mint 26 évi pápai szolgálat után az Ország kulcsát. " - Dobos Marianne írása.
Dobos
Marianne
”…a
te szavadra kivetem a hálót”
Szent Péter 264. utóda,
Szent II. János Pál kilencvenöt évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született. Tíz
évvel ezelőtt, 2005. április 2-án adta vissza Urának, több mint 26 évi pápai
szolgálat után az Ország kulcsát.
A kánonjog előírásában
meghatározott időt megelőzve nyitotta meg a boldoggá avatási eljárás előtti utat
XVI. Benedek pápa. Ugyanúgy meg volt győződve elődje életszentségéről, ahogyan ő
is Calcuttai Teréz anyáéról. A XII. Piusz által bevezetett ünnepen, május 1-én,
2011-ben meg is történhetett „Isten szolgáinak szolgája” boldoggá avatása.
Őszentsége halálát követően több beszámoló is érkezett föltételezett csodákról.
Marie Normand, a Katolikus Anyaság Kis Nővérei Rend tagja Parkinson kórban
szenvedett. Rendtársai elhatározták, hogy őszentsége közbenjárásáért imádkoznak.
És Jézus Szentséges Szíve ünnepén, ami oly kedves ünnepe volt a pápának is,
meghallgatásra talált a közösség május 14-én elkezdett imádsága. Az isteni
kegyelem megadta a beteg gyógyulását.
Costa
Ricában a 47 éves asszony, négy gyermekes édesanya, arra kérte férjét, ne adja
be neki azokat az esti gyógyszereket, melyek hatása alatt nem volna képes a
televízióban megnézni, helyi idő szerint éjjel kettőkor, a boldoggá avatási
szentmisét. Betegsége váratlanul következett be április 8-án. Aneurizma
elpattanás, súlyos agyi károsodás, aminek következtében mondhatni meg voltak
számlálva hátralévő napjai. Tudván, hogy orvosi segítség számára nincs,
elbocsájtották az intenzív osztályról. Töltse családi környezetben napjait a
fenyegető végig. De a vég helyett, azon az éjszakán, amikor a televízióban
láthatta az ünnepi szertartást, egy új kezdet köszöntött rá. Az ő története lett
az a csoda, amely a szentté avatást lehetővé tette. Először ott láthatta őt a
világ a római Szent Péter téren 2014. április 27-én, a két pápa, XXIII. János és
II. János Pál szentté avatásán. Azóta pedig járja a világot, hogy elmondja minél
szélesebb hallgatóság előtt, hogy emeljük tekintetünket az Égre. Csak akkor, ha
abban a hitben élünk, hogy van Isten, és remélünk szerető irgalmasságában, akkor
történhetnek a mi életünkben is, úgy mint az övében a csodák. Az elmúlt év őszén
magam is láttam és hallhattam beszámolóját a csodáról. Arról is beszélt, hogyan
jelentette a vele történteket, valamint a csoda hitelesítési folyamatáról is
szenvedélyesen beszámolt. Lenyűgöző, felejthetetlen esemény volt az a délután
mindannyiunk számára, akik ott voltunk a Belvárosi Ferences Templomban. Számomra
különösen is felejthetetlenné tette, hogy hirtelen elhatározással, én is
beálltam azok sorába, akik egy ölelést, egy áldást, vagy egy aláírást kértek
tőle.
Pár héttel előbb jelent meg
a Rózsaablak című kötetem. Tudtam, hogy találkozni fogok egy barátommal a
templomban, akinek ígértem egy tiszteletpéldányt. No, ebbe a kötetbe, amit
természeten kezemben tartottam, kértem a dedikációját, ott, ahol a szent pápáról
szóló írásom szerepelt.
Az írásképre kattintva olvasható
méretet kapunk
Ez jutott eszembe, amikor arra
készülök, hogy az egyik legrégebbi, még külföldön megjelent könyvvel (A. Bujak –
M. Maliński: II. János Pál, Zagreb, 1982) vessem össze a legújabban itthon, a
XXIII. Szent István Könyvhét díszeként megjelentettel. II. János Pál pápa
közelében. Barátok és munkatársak vallomásai. XVI. Benedek emeritus pápa
exkluzív interjújával.
De most maradjanak csak a
magam izzó emlékei. Linkekkel felidézve az eddig Hon-Lapunkon írott írásaimmal
(lásd lábjegyzetben).
Az évforduló főhajtásra siettet, az elmélkedésre, meditációra maradnak az
elkövetkező napok, hetek… Kortársa lehettem a világhatású nagy szent pápának,
egy-két pillanatra összevillantak tekinteteink is. Boldog emlékek. Erőt adók az
élet nehézségeinek elviselésében…
Kapcsolódó írások: