"...a mélyről, lélekből jövő igazi élet-igenlés, hit és emberség tör elő Juhász Zoltán békési cukrászmester Békési Újságbeli interjúja végén is. Magánéletéről kérdezik, és ő így válaszol: „...Az este pillanata az, amikor értékelem az eltelt napot, sikeres volt-e vagy csinálhattam volna jobban is. Reggel, mikor felébredek, mindig arra gondolok, hogy most jobban, tökéletesebben kellene elvégezni a dolgomat, amit az élet hoz."
Pálmai Tamás
Évközi vasárnap
Kedves
Dr. Pálmai Tamás - kezdődik a szokásos módon Surján László levele. Aztán így
folytatja:
„Szombat
délelőtt van. Két tele szatyorral a kezemben bóklászok megszokott piacomon:
kell-e még valamit venni? Mélázásomból ez ismeretlen asszony riaszt fel.
Kedvesen megszólít, szemében riadtság. Rákérdez, hogy ugye jön az új kártya
alakú igazolvány. Mondom, igen, s talán hamarost. Mi lesz akkor a férjemmel, aki
ágyban fekvő beteg, s nem tud kimenni az utcára, kérdi kétségbeesetten.
Tudtommal felmenő rendszerben vezetik be az újat, azaz akkor kell cserélni,
amikor amúgy is cserélni kellene. Feltételezem, hogy a férjének is olyan
személyije van, mint nekem, azaz halálomig érvényes. Ezeket nem is biztos, hogy
cserélik. Egyébként több tízezer ember élhet ágyhoz kötve, ha eljön az ideje,
biztosan lesz a számukra is megoldás. Alig oldódik az asszonyban a feszültség.
Ne izguljon annyira, lazítson, mondom neki.
Istenem, mennyi szorongás, mennyi rémület él
az emberekben, milyen kevés a bizalom. Hány riogató, huhogó gerjeszti ezt az
érzést televízióban, rádióban, újságban, pletykákban, interneten!
Milyen fontos volt II. János Pál üzenete: Ne
féljetek! És hányan félnek még ma is!
Kedves Dr. Pálmai Tamás! Légy a bizalom és a nyugalom hírnöke. Próbáld meg
csökkenteni az emberek felesleges aggodalmait. Sugározzad az örömöt és a
reményt. Ehhez kíván sok sikert, s barátsággal köszönt:
Surján László”
Eddig
tehát a levél. Amihez azonnal kapcsolódik a békési Nagy József atyánk mai
szentbeszéde, aki épp erről beszélt szokásos frappáns módján: Nem az az igazi
keresztény, aki buzgón és ájtatosan imádkozik bent a templomban, és azzal
befejezte ez irányú ténykedését, hanem aki az emberek közé kimenvén is sugározza
a hit örömét boldog-boldogtalanra.
Ez a mélyről, lélekből jövő igazi élet-igenlés, hit és emberség tör elő Juhász
Zoltán békési cukrászmester Békési Újságbeli interjúja végén is. Magánéletéről
kérdezik, és ő így válaszol: „Nehéz erre válaszolni, mert az ember végzi a
dolgát és magára kevesebbet gondol. Úgy érzem, az életem úgy pörög le, mint a
homokórán a homok. Az este pillanata az, amikor értékelem az eltelt napot,
sikeres volt-e vagy csinálhattam volna jobban is. Reggel, mikor felébredek,
mindig arra gondolok, hogy most jobban, tökéletesebben kellene elvégezni a
dolgomat, amit az élet hoz. Nekem öröm az, ha egy fa szép zöld, örülök egy
illatos virágnak, örülök egy jó szónak. Minden, ami velem történik, az mind én
vagyok.”
Azt
hiszem, kevés - akár a rendesen templomba járókat is ideértve - tudja így
megfogalmazni a mindennapi kereszténység lényegét. De térjünk vissza az atyához.
A másik dolog, ami személyes konfessziók mellett - melyek épp személyességüknél
fogva tesznek hitelessé egy prédikációt - megfogott, az az ismert pár sor a 22.
(23.) zsoltárból. Ám talán hitelesebb, ha az egészet idézem: „Az Úr énnékem
pásztorom, nincs semmiben hiányom. Kövér gyepeken ád helyet tanyáznom. Csendes
vizekre terel engemet, és felüdíti lelkemet. S az ő nevéért az igazság ösvényein
vezet. Ha járok is setétlő völgyeken, nem félek semmi bajtól, mert te vagy ott
velem. A te védőhusángod, a te pásztorbotod: bizakodásom nékem ott. Asztalt
terítesz énnekem, azok előtt, kik törnek ellenem.
Homlokomat olajjal
hizlalod, színültig az én serlegem. Jóság és kegyelem kíséri életem minden
napjai sorát, S hajlékom lesz az Úrnak hajlékában hosszú-hosszú időkön át.”
Amiért azonban Sík Sándor gyönyörű sorait idéztem az ez a mondat: „Ha járok is
setétlő völgyeken, nem félek semmi bajtól, mert te vagy ott velem.”
Erre rímel rá II. János Pál jelmondata: „Ne féljetek!”. Ha csak ezt a két
idézetet raktározzuk el agyunkban, véssük be lelkünkbe és tekintjük mindennapi
hitünk alapjának, már jó úton járunk, és méltó társai lehetünk derék
cukrászmesterünknek a mindennapi mosolygó, örömet sugárzó kereszténységünk
gyakorlásában. És így válik egy egyszerű évközi vasárnap lelkünket erősítő
ünneppé.