"Mikor a címet leírtam, kicsit megálltam. Első hallásra déli menekültekkel foglalkozó témának tűnik ugyanis, mit sejtet, bár egyáltalán nem annak szántam. Aztán belegondoltam eredeti mondandómba, és rájöttem, hogy bizony ez a felvetés is belefér."
Pálmai Tamás
Beszivárgó Balkán
Mikor
a címet leírtam, kicsit megálltam. Első hallásra déli menekültekkel foglalkozó
témának tűnik ugyanis, mit sejtet, bár egyáltalán nem annak szántam. Aztán
belegondoltam eredeti mondandómba, és rájöttem, hogy bizony ez a felvetés is
belefér.
Teljesen új élmény számomra, hogy tíz napja van
menyem, és levelezek vele. Az esti csevegést fejeztem így be: „Muratúra, vinete
kész, Dónal nyilazó lovas, ősmagyar táborban cserkészik és piszkosul élvezi.
Lóhátról lő íjjal. Tiszta ogamróvó székír lesz!” Na, ez a szöveg igencsak
magyarázatra szorul. A muratúrát azért kell elmagyaráznom, mert a
„találmányomról” van szó. Tulajdonképpen egy kovászos változat. Nyári káposzta,
karalábé, zeller hasáb, sárgarépa (murok), petrezselyem, karfiol rózsa, uborka,
kapor, csombor (borsikafű), fokhagyma jár bele. Öt literes üvegbe teszem, hozzá
2 ½ evőkanál só jár, az egészet forró vízzel öntöm fel és két napra pirítóst
teszek a tetejére. Egyszer megforgatom a levét az egyenletes sósság miatt.
Indirekt napfényen jó hét alatt elkészül, aztán hűtőbe vele és fogyasztható
levestől. A vinete (padlizsán) az idei első. Ilyenkor a legzsengébb,
legfinomabb. Gyors tűzön (nem parázson) percek alatt kész, szenes gatya
bicskával le, csöpögtetés, kicsit hűl, majd robot elő, hagyma, só, citrom, olaj
és hamarost kenyérre kenhető. Dónal is nagyon szereti. Dónal - akit már régebb
is emlegettem - minden nyarát Békésen tölti. Idén a tízediket. Ő amúgy sógornőm
fia, így félig székely, de Dublinban él, mert az apja ír, így félig ő is az. Egy
fából faragott legényke mégis. Most a fent emlegetett táborban van, és tényleg
nagyon szereti. Tenyeréből eszik a ló, korhű köntös rajta, íj a vállon, nagyon
menő! Lám - gondolom - az írek is rovásírást használtak, mi is. Őket is nyomta
és nyomja a történelem, minket is. De ők is megmaradtak, s mi is! Szimpatikus a
második tegnapi „találmányom” is, ez az ogamrovó székír. Ogam az ősi ír
rovásírás neve, a székely és ír keveréke pedig a székír. Néha nehéz neki, mégis
szívmelengető.
Aztán a témával kapcsolatban előbukkan Lázár
miniszter úr kijelentése a magyar állam polgárai iránt érzett felelősségéről. E
határozott kiállás után egész más megvilágításba kerül a némelyek által csak
gesztus értékűnek tartott több, mint 700 ezer magyar állampolgárság kiosztása.
Ez már komoly és elgondolkod-tató dolog. De előbukkan a Balkán és a padlizsán
kapcsán a muszaka is, s vele együtt Görögország, az épp soros (vagy nagy S-sel
írjam?) lebőrölésre váró nép, ahol a vasárnapi nyitva tartás beindítása ellen
tüntettek! Tanulhatunk még a görögöktől! Meg szembe jut a holló, a ritka fehér,
amely manapság épp Erdélyben bukkant fel és szaporodgat szépen, közös,
román-magyar tagokat tartva számon a rajban. Hadd idézzek tőlük, pontosabban a
botosani-i Florina Vaipantól, aki épp a főként a fanarióta kor óta Erdélybe
szivárgó - a transzilván eszmékkel gyökeresen ellentétes - balkáni szellem ellen
emel szót az „Oszd meg és uralkodj” című írásában: „Nem tudok nem fellázadni.
Nem maradhatok tétlen a képmutatással, a nyomorúsággal, az olyan tényállás
meghamisításával szemben, mely tulajdonképpen az életem része, s melyet épp
ezért jól ismerek. Minden jóérzésű ember rájön, hogy ez a terület a súlyos
félretájékoztatás, a valóság misztifikálása, a pszichológiai harc terepe lett
olyan csoportosulások között, melyeknek semmi közük az egyszerű emberekhez.”
Mondatai az egész mai romániai közállapotokra, politikai közhangulatra is
érvényesek. És kiemelendő belőlük az, amit mindannyiunknak tenni kellene és
nemcsak Erdélyben, hanem minden magyarlakta területen, beleértve az anyaországot
is: „Nem maradhatok tétlen!”
Végül a Balkánról. Minden tiszteletünk a balkáni
népek előtt. Szeretjük őket színes, gazdag hagyományaikkal, szokásaikkal együtt,
gyakran látogatjuk gyönyörű országaikat, és őket is szívesen látjuk hivatalosan
belépő turistaként. És pont. Szivárgásmentes pont.