Egy ország voltunk II.


Hervartov (Hervartó) alig 10 km-es kitérőt jelent Bártfa előtt. Az út megéri a fáradságot, mert ebben a 466 m magasan fekvő festői falucskában – amely a 920 m-es Kudracina hely tövében fekszik – találjuk Kelet-Szlovákia egyik legbájosabb és legrégibb, idestova 400 éves fatemplomát. 1593-ban épült tiszafából gótikus stílusban. Faragott berendezése és reneszánsz festményei igen értékesek.


Surján László


Egy ország voltunk II.


Barangolások Sárosban, Szepességben


Hervartov (Hervartó) alig 10 km-es kitérőt jelent Bártfa előtt. Az út megéri a
fáradságot, mert ebben a 466 m magasan fekvő festői falucskában – amely a 920
m-es Kudracina hely tövében fekszik – találjuk Kelet-Szlovákia egyik legbájosabb
és legrégibb, idestova 400 éves fatemplomát. 1593-ban épült tiszafából gótikus
stílusban. Faragott berendezése és reneszánsz festményei igen értékesek.


Ennyit írt Szombathy Viktor az 1975-ben kiadott Csehszlovákia útikönyvben
erről a valóban csodálatos alkotásról. Egy Bártfán napjainkban osztogatott kis
négynyelvű ismertető nem szentel még ennyit sem a fatemplomoknak, annak
ellenére, hogy heten közülük, s részben Bártfa környékiek, rajta vannak az
UNESCO világörökség listáján. Kiemeli ugyanakkor, hogy a hervartói az egyetlen
római katolikus templom, s hogy falfestményei is vannak.


Hervartót könnyű, azon belül a templomot nehezebb megtalálni, bár csak menni
kell, s egyszer váratlanul célba ér az ember. A templomkert ajtaja nyitott, a
templom maga zárva, de egy cédula eligazít: telefonálni kell, s kinyitják a
templomot is. Kedves, angolul beszélő asszony kalauzol, közben kéretlenül is kézbe
ad egy részletes magyar leírást, távozáskor meg további anyagokkal lát el, az
egyiket csak a képek miatt, ugyanis szlovákul van, a másik, a
legrészletesebb angol.


Erről a látogatásról több mondanivalóm is van. Szeretnék kedvet csinálni
mindenkinek, hogy látogasson el ide, összeszedek hát mindent, amit olvastam,
láttam.

Az
említett angol ismertetőt 2013-ban nyomták. Szerinte a falu 420 m-en fekszik.
Nincs ennek semmi jelentősége, a 466 és a 420 egyre megy, ráadásul egy lejtőre
épült faluról van szó, ami amúgy is dimbes-dombos. Mintegy félezer lakója van. A
falu nevét német eredetűnek tartja, a Heereswarte szóból származó lehet. Van még
két magyarázat: Herr war da, azaz az Úr volt itt, és az, hogy a falu neve egy
bizonyos Herbert-től származik, az ő nevét jegyezték fel legrégebben. Bízzuk ezt
a vitát a nyelvészekre, rögzítsük, hogy németek lakták valaha a települést,
amelynek nevét 1406-ban említik legelőször. A település magyar neve Hervartó. A
tó vég ne tévesszen meg, nem találkoztunk Hervar tavával. Vályi András szerint
(1796) "HERVALTÓ. Tót falu Sáros Várm. földes Ura B. Splényi Uraság, lakosai
katolikusok, fekszik Bártfától 3/4 mértföldnyire Richvaldnak filiája, réttye,
legelője, erdeje elég van. "

A
XV. század második felében emelték Assisi Szent Ferenc tiszteletére a templomot.
A reformáció és ellenreformáció során a falu hitet, a templom gazdát váltott,
1670 táján véglegesen a katolikusoké lett. 1997-ben elkészült az új katolikus
templom, de ünnepi alkalmakkor a régit is használják.


Kőfallal körülvett templom, kertjében hatalmas hársfák, tetején tiszafa
zsindely. A XV. században Hervartó nem önálló település volt, hanem Bártfa
része. Az ottani ferences rendház hatásának tulajdonítják, hogy ezt a templomot
Szent Ferenc tiszteletére emelték.

 

Az
oltárképen Szűz Mária látható a gyermek Jézussal, mellette Szent Katalin,
karddal a kezében (amivel lefejezték) és Szent Barbara (akit egy toronyba
zártak). Ezt a két szentet a közép korban szerte Európában nagyon tisztelték. A
főoltárról az eredeti szárnyas oltár behajtható része szemet szúróan hiányzik.

 

Jól
látszik a falfestés. A hiányzó képek Budapesten vannak, jelenleg gondolom a
Nemzeti Galériában. Idegenvezetőnk mindezt a legnagyobb természetességgel és
minden él nélkül mondja, a kezünkben lévő szöveg sem ellenséges. Ahogy erről
beszélgetünk, inkább valami büszkeséget érzek. Ennek a falunak olyan kincsei
vannak, amelyeket egy sokak által látogatott, nagy múzeumban is megbecsülnek. És
ekkor hangzik el a korábbi írásomban már említett mondat: Hiszen valaha egy
ország voltunk! Igen, valamiképp így kellene mindenkinek gondolkodnia. Az
összetartozás a lényeg, nem a birtoklás vágya. Ennek a templomnak volt még egy
Szent Miklós oltára is, amit szintén elvittek. Nem túl messzire, csak Bártfára,
a Sáros múzeumban látható.

 

Az
ember elgondolkodik, hogy mi mozgatta a régieket, hogy ilyen szépségű munkákkal
díszítettek egy alig lakott falu egyszerű templomát? Aligha magukra voltak
tekintettel, hanem az Úristen iránti tiszteletüket fejezték ki.


[Folytatása következik]

Kapcsolódó cikkek: