Egy ország voltunk III.


Ez a gondolat, amellyel a hajdani Sáros megyében kétszer is találkoztam, alighanem ellentétes érzelmeket vált ki, többféleképp érthető ugyanis. Jó lenne, ha szlovák és magyar egyaránt előrevivő értelmet adna neki.


Surján László


Egy ország voltunk III.

Ez a
gondolat, amellyel a hajdani Sáros megyében kétszer is találkoztam, alighanem
ellentétes érzelmeket vált ki, többféleképp érthető ugyanis. Jó lenne, ha
szlovák és magyar egyaránt előrevivő értelmet adna neki.

A
hervartói fatemplom megtekintésekor hangzott el először: hiszen valaha egy ország voltunk.
Szlovák asszony mondta, angolul,
s
arra célzott, hogy szeretett templomának egyik kincse ma egy budapesti múzeumban
található.
Erről már írtam, most a másik alkalomról szólok. A bártfai
szállodában az éjszakai portaszolgálatot ellátó hölgy felfigyelt arra, hogy a
feleségemmel magyarul beszélünk. Magyar volt. Szó szót követett, s kiderült:
igen ritka a magyarországi vendég náluk. Nagy hiba, hiszen gyönyörű a város,
véltem. Igen, jöhetnének többen, mondta az asszony, hiszen valaha egy ország
voltunk.

A
kérdés az, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a közös hazához. Az anyaországiak egy
része a „miénk volt” kifejezéssel gondol a mai Szlovákiára, s a miénket úgy
érti, hogy csak a miénk, magyaroké. A kirekesztő „miénk” párja szlovák szájból
az „övék”. Valóban sok szlovák úgy is véli, hogy az ország a magyaroké volt, s
ősei elnyomottak, kiszolgáltatott szolgák voltak. Jó palócot, tót atyafit senki
nem emleget.


Pedig érthetnénk a miénket úgy is, hogy mi, a Callmeyer Ferenc által
Kárpát-hazának nevezett térség lakói közösen bírtuk a Kárpát-medencét, egy
király alatt éltünk, egy, közös hazáért véreztünk, A Szent Koronát együtt
tiszteltük.


Erre a befogadó miénkre, erre a közös hazára kellene büszkének lenni
mindannyiunknak. Végiggondolni, hogy mit jelent az a kifejezés: a Szent Korona
népei. Oly sok magyarellenes politikus irányította már Szlovákiát, s a
Csehszlovák időket sem a magyarbarátság jellemezte. Vajon miért nem vették le a
Szent Korona mását a pozsonyi dóm tetejéről? Volt rá száz évük. Miért díszíti a
bártfai öreg városházát a magyar királyság címere?

 

Az
övék is volt az a király, az övék is az a haza. Magyarok, szlovákok közös
miénk-jét kellene megértenünk, s ismét valóság lenne Uhorsko szelleme. Mert
nemcsak a magyar nemzetet kell határmódosítás nélkül egyesíteni, hanem a Szent
Korona népeit is. E népek mai jogait tiszteletben tartva, múltbéli
összetartozását nemcsak ismerve, hanem örömmel vállalva tudnánk mai európai
közösségünket megélni, s egymás kölcsönös javára gyümölcsöztetni.

[Uhorsko
az 1918-ig létezett Magyar Királyság szlovák neve, szemben az azóta létező
Madarsko, Magyarország névvel.]

Kapcsolódó cikkek: