Hogy miért kellett egy új Petőfi legendát kreálni, nem tisztem megmondani. Alighanem pszichiáterhez kell fordulni az ügyben.
Surján László
Mitochondriális Éva
Az
1963-64 évi tanév egyik orvosi biológia óráján Dr. Tóth Géza meglepő
fogalmazással utalt az élő világ törzsfejlődésének lényegére: Az az amőba, aki
voltam...
Sokan nehezen fogadják el, de elég sok érv szól amellett, hogy a fejlett lények,
beleértve az embert is, fejletlenebbekből alakultak ki. Hogy egy ilyen ős
egysejtű DNS állományában már benne volt-e a későbbi soksejtű lény programja,
ezt merészség volna állítani, az évmilliók során sok minden történhetett ezzel a
genetikai állománnyal.
Egy
dolog biztos: amikor apánk és anyánk sejtjeinek egyesülése megtörtént, létrejött
egy új „szoftver”, az a DNS, ami csak az enyém, s adott körülmények között
vezényli egész testem kifejlődését. Viszont mivel minden részlete az egyik vagy
másik szülőmtől származik, a rokonok DNS-ében sok, nagyon sok hasonlóság,
azonosság észlelhető, ezért a DNS vizsgálat nemcsak bűnözők azonosítására, hanem
rokonság megállapítására, esetleg apasági perek eldöntésére is alkalmas. Már ha
a sejtmag DNS állományáról beszélünk.
Sejtjeinkben azonban nemcsak a sejtmagban van DNS, hanem egy sajátos
részecskében is, amelyet mitochondriumnak nevezünk. Ezeket csak az anya adja át
a gyermekének. A mitochondriumok sejtjeink energiaellátásában játszanak
szerepet, s csodák csodája: valaha önálló lények lehettek, amelyek úgy maradtak
életben a fejlett lények sejtjeiben, mint a fagyöngy a fákon. Endoszimbiózisnak
nevezik ezt a jelenséget.
De
mi a csudának írok erről ma? Csupán azért, mert egyes emberek megpróbálják
eljátszani Petőfi Sándor újratemetését. Dacolva minden korábbi szakmai
cáfolattal, konokul hangoztatva vélt igazságukat, újabban azzal álltak elő, hogy
kínai tudósokkal megvizsgáltatták a rendelkezésre álló mintákat, azaz az általuk
Petőfi csontjainak vélt részelteit és a Petőfi leszármazottak mintáit. Az
összehasonlítás eredménye, hogy a mintákban a mitochondriális DNS (mDNS) igen
nagy valószínűséggel azonos.
Hogy ebből valaki arra következtessen, hogy valóban Petőfi Sándorról van szó, az
csak a mai ismeretek tökéletes semmibevételével lehetséges. Az mDNS ugyan nem
teljesen azonos minden emberben, de oly nagyok az átfedések, hogy az esetleges
megegyezés rokonság megállapítására nem alkalmas, jelentős eltérés viszont a
rokonság kizárására igen. Nos az újratemetők vizsgálata csupán azt jelenti, hogy
ezzel a módszerrel nem sikerült bizonyítani, hogy a maradvány nem Petőfi
Sándoré.
Az
mDNS nagyfokú azonossága alapján, és arra hivatkozva, hogy ezt a genetikai
anyagot lényegében csak az anyjától kapja az ember, a kutatás arra a
következtetésre jutott, hogy valaha, sok tízezer, akár 200 ezer évvel ezelőtt
létezett egy „mitochondriális Éva”. Petőfi Sándorral rokonságban álló személyek
és az eltemetni szándékozott illető Ádámról és Éváról rokonok, amiből kicsit
merészség a maradványokat Petőfi Sándornak tulajdonítani.
Hogy miért kellett egy új Petőfi legendát kreálni, nem tisztem megmondani.
Alighanem pszichiáterhez kell fordulni az ügyben.