Ha vannak is sellők, aligha a Dnyeszteren. Bár, ki tudja? Idegen föld, de némi közünk van hozzá. A folyó a Kárpátokban ered, ha a lengyel oldalon is, és a Fekete tengerbe fut, mint a Duna. A háborúban magyar bakák is búsongtak valahol a Dnyeszter partján, igaz „lemuszkaföldezték” a vidéket, amit az ott élők bizonyára rossz néven vennének. Az ő nyelvükön egyébként Dnyiszternek kellene ejtenünk a folyó nevét.
Surján László
Dnyeszteri Sellő
Ha
vannak is sellők, aligha a Dnyeszteren. Bár, ki tudja? Idegen föld, de némi
közünk van hozzá. A folyó a Kárpátokban ered, ha a lengyel oldalon is, és a
Fekete tengerbe fut, mint a Duna. A háborúban magyar bakák is búsongtak
valahol a Dnyeszter partján,
igaz „lemuszkaföldezték” a vidéket, amit az ott élők bizonyára rossz néven
vennének. Az ő nyelvükön egyébként Dnyiszternek kellene ejtenünk a folyó nevét.
A magyar
bakát egyébként, ha volt ideje elmélázni, alighanem a Dunára emlékeztette a
folyó. Ma, a magyar embernek, ha arrafelé jár, nem „borjú”, hanem hátizsák van a
vállán.
A
politika viszont nem tudja, hogy mikor lesz valami nagy baj abból, hogy Moldova
és Ukrajna között ott húzódik az a vékony sáv, ami magát Dnyeszter-menti Moldáv
Köztársaságnak nevezi. Az ukránok tavaly nyáron 450 km hosszan elkezdtek egy 2-3
méter mély és 3,5 méter széles árkot ásni ezen szinte csak az oroszok által
elismert „köztársaság” ukrajnai oldalán. A híradások heti 2,5 km-es sebességgel
kiépülő árokról szóltak, azaz még nem lehetnek készen. Ha ugyan abba nem maradt
már régen az egész akció. Azokat, akiknek vannak még az ötvenes évekből
emlékeik, rossz érzésekkel tölti el, ha ránéz e furcsa, az orosz hadsereg által
megszállt államocska címerére.
Nem kell
nagy fantázia felismerni a Rákosi korszak magyarországi címerét, amelyet oly
lelkesen vágtak ki az emberek a zászlók közepéből 56 gyönyörűséges forradalmi
napjaiban.
De mi
köze mindennek ahhoz, hogy vannak-e sellők a Dnyeszternél? Igazándiból semmi. Ez
a kis dnyeszterológia vagy dnyiszerológia csak azért került ide, hogy egy
emléktáblát mutassak be, amelyen ugyan nem sellők, hanem napszédítő tollakkal
ékes pávák láthatók. Az emlék, amiről szó van, ukrán és magyar nyelven is
olvasható, a reformkori Budára vezet el.
A képre kattintva jobban olvasható
méretet kapunk
A budai
várban, az Országház utca 1-3 számú házon van ez a bronz emléktábla, ami azt
hirdeti: Ezen a helyen, a Magyar Királyi Egyetemi Nyomdában került kiadásra
1837-ben a Ruszalka Dnyisztrovaja című almanach, amelynek megjelenése komoly
szerepet játszott az újkori ukrán irodalom fejlődésében. Az egész „dnyeszterológiával”
azért kezdtem foglalkozni, mert szöget ütött a fejembe, hogy miért Budán nyomták
a Ruszkala Dnyisztrovaja almanachot. Miért nem Kijevben, vagy uram bocsáss,
Moszkvában?
Ruszalka
Dnyisztrovaja, azaz Dnyeszteri vagy inkább Dnyiszteri Sellő. Ha jól értem,
olyasmi lehet az ukrán irodalom számára, mint náluk a Kisfaludy-féle Auróra.
Van
azonban itt egy zavaros pont. Zavarosabb, mint a Dnyeszter vize áradáskor. Ukrán
vagy ruszin?
Az
almanach ötletgazdája, egyik szerzője M. Saskevics nem az akkor orosz
fennhatóság alatt lévő Ukrajnában élt, hanem az Ausztriához tartozó Galíciában.
Könyve megjelentetéséhez a lembergi cenzor engedélye kellett, de nemcsak ettől
tartott, hanem a számára szükséges betűkészlet sem állt ott a nyomtatás
rendelkezésére. Próbálkoztak Béccsel, de ott a cenzorok merevségébe ütköztek.
Így jutott el a könyv Budára, ahol egy Nagy nevezetű cenzor engedélyezte a
nyomtatást. A zavaros pont az az általam ki nem tisztázható kérdés: Saskevics az
ukrán irodalmi ébredés hőse, vagy a ruszin nyelv újítója? Az ukránok, a
magyarországiak is, a magukénak vallják őt. Tudjuk viszont, hogy Ukrajna ma is
nyelvjárásnak tekinti a rutént, mint mi a palócot, nem önálló nemzetnek.
Ugyanakkor a Ruszalka Dnyisztrovaja alcíme a következő: Ruthenische Volks –
lieder – Rutén népdalok.
A magyar
törvények önálló népként tekintenek a ruténekre, saját önkormányzatuk van,
Nagyságos Vezérlő Fejedelem által „gens fidelissima et carissima” jelzővel
illetett ruszinokat jobban kellene ismernünk, hogy kellően szerethessük őket.