"Minden emberben előbb-utóbb felmerül a kérdés: ki vagyok én, és miért vagyok? Van-e értelme, célja az életemnek, és számon kéri-e valaha is valaki, hogy mit tettem, hogyan éltem, mire használtam döntési és cselekvési képességemet?” - Bíró László püspök úr augusztusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2015.
augusztus
Kisfiam –
szólította meg fiát édesapja –, közeledik 15. születésnapod. Gondolkodtunk
édesanyáddal azon, hogy mivel szerezhetnénk neked ebből az alkalomból örömet.
Mit szólnál hozzá, ha meghívnánk barátaidat egy születésnapi partira? Erre még
igazán nem gondoltam – válaszolt a fiú –, meg aztán az igazat megvallva én az
osztálytársaimmal jó viszonyban vagyok, de barátomnak egyiket se nevezném. Igaz,
volt már olyan, hogy valamelyik meghívott magához, el is mentem, ezen az alapon
illenék is visszahívnom őt, de hogy a kérdésedre válaszoljak, ez nem sok örömet
jelentene nekem. Rendes gyerekek, az osztályban jól megvagyunk, néha
beszélgetünk is egy kicsit, de ez nem nevezhető barátságnak. Egyszerre
mindenkivel úgysem lehetne beszélgetni, azt meg nem tudom, hogy ők hogyan
éreznék igazán jól magukat. Mondd, próbáltok ti az iskolában barátkozni is –
kérdezte a fiú édesanyja –, vagy inkább csak az internet közvetítésével, vagy a
mobil telefonon érintkeztek?
Az ember
nem egyszerűen egy a világmindenségben fellelhető milliónyi dolog között,
lényegét nem lehet megérteni sem materialista alapon, sem úgy, ha csupán a
közösség egy elemének tekintjük. Szt. Ágoston hangsúlyozza, hogy az ember
nemcsak önállóan gondolkodó lény, hanem szeretni, dönteni és cselekedni képes
személy. Minden emberben előbb-utóbb felmerül a kérdés: ki vagyok én, és
miért vagyok? Van-e értelme, célja az életemnek, és számon kéri-e valaha is
valaki, hogy mit tettem, hogyan éltem, mire használtam döntési és cselekvési
képességemet? „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy
eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy Személlyel, aki életünknek új
horizontot és ezáltal meghatározott irányt ad.” (Deus Caritas est 1.)
„Csakis
az Isten szeretetével való, boldog barátságba átalakuló találkozásnak – vagy
újra találkozásnak – köszönhetően szabadulunk meg lelkiismeretünk
elszigeteltségétől és az önmagunkra irányulástól. Akkor válunk teljesen
emberivé, amikor többek leszünk a pusztán emberinél; amikor megengedjük
Istennek, hogy önmagunkon túlra vezessen bennünket, hogy ezáltal elérjük
legigazibb valónkat.” (EG 8.) Jézus barátainak mondta tanítványait, akiket a
Vele való találkozás vezetett önmagukon túlra, tett emberhalászokká: „Többé nem
mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket
azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól,
tudtul adtam nektek.”(Jn 15,15)
Idézzetek fel egy olyan találkozásotokat, amelyből barátság lett! Milyen
jelekből következtettek arra, hogy az, akivel találkoztatok őszintén a javatokat
akarja, vagy csak egy udvarias gesztus a kedvessége, netán a saját hasznát
keresi?
Az ember
életében számtalan másik emberrel kerül kapcsolatba. Ezeknek a kapcsolatoknak
egy része futó kapcsolat, másnapra el is felejtjük, kivel találkoztunk.
Osztálytársainkkal, munkatársainkkal, ügyeink hivatali intézőivel kapcsolatban
kell lennünk, ha tetszik, ha nem. Ilyenkor mindkét fél érdeke az, hogy a
kapcsolat korrekt legyen, sikerüljön az adott feladatot gyorsan megoldani.
Rokonságát se maga választja meg senki, a rokonokkal való jó kapcsolat segít a
mindennapokat kellemessé tenni. A barátság kialakulásához azonban több kell.
A
barátság szabad elhatározással megvalósított személyes kapcsolat. Alapja a
kölcsönös rokonszenv és az arra épülő értékelő szeretet, amely legtöbbször a
nézetek és az értékek azonosságában is megnyilvánul. Sokszor elég egy kedves
szó, egy barátságos gesztus ahhoz, hogy az egyik ember felfigyeljen a másikra.
Kettejük érzékenységén múlik, hogy – esetleg akaratlanul – az adott jelzéseket
értik-e, fogadják-e, hogy jóindulatot, vagy tisztességtelen szándékot vélnek-e
felfedezni. A keresztény ember az evangélium örömében él, ha ezt az örömöt
sugározza, könnyen kiválthatja mások rokonszenvét. Az olyan kapcsolatból,
amelyben mindkét fél csak a saját hasznát keresi, ritkán alakul ki barátság.
„A
keresztény eszmény mindig arra hív, hogy győzzük le a mai világ sugallta
gyanakvást, az állandó bizalmatlanságot, a megtámadástól való félelmet, a
védekező magatartást. Sokan próbálnak mások elől a kényelmes magánszférába vagy
a bizalmas barátok szűk körébe menekülni, és lemondanak az evangélium társas
természetének realizmusáról. Mert ahogyan egyesek szívesen vennének egy test és
kereszt nélküli, tisztán spirituális Krisztust, a személyek közötti
kapcsolatokat is csak kifinomult készülékek, képernyők és rendszerek által
keresik, melyeket tetszésük szerint ki- és bekapcsolhatnak. Eközben az
evangélium mindig arra hív, hogy vállaljuk a másik arcával, minket megszólító
fizikai jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, ragadós örömével való
találkozás kockázatát, szüntelen testi közelségben. Az Isten testté lett Fiába
vetett igazi hit elválaszthatatlan az önátadástól, a közösséghez tartozástól, a
szolgálattól, a mások testével való kiengesztelődéstől. Isten Fia a maga
megtestesülésében a gyöngédség forradalmára hívott meg minket.” (EG 88)
Vannak emberek, akik bárhova kerülnek, hamar barátokra találnak, és barátságaik
gyakran életre szólóak. Mi lehet a titkuk? A jó barát jelentősen hozzájárulhat a
fiatalok személyiségének fejlődéséhez. Hogyan tudjátok segíteni gyerekeiteket
barátaik megválogatásában?
„Nincs
senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn
13,15) A barátság legmagasabb foka a jegyesség, amikor egy férfi és egy nő
barátsága, egymás iránti szeretete odáig fejlődött, hogy egész életüket a
másiknak akarják ajándékozni. Isten önmagukon túlra vezette őket, hogy elérjék
legigazibb valójukat. „Az egymás melletti jóban-rosszban való kitartás, a hűség
és a termékeny szeretet megfelel az emberi szív legmélyebb vágyának. Forduljunk
mindenekelőtt a fiatalokhoz, őrájuk épül a jövő: ne engedjük, hogy az
ideiglenesség káros mentalitása befolyásolja őket, buzdítsuk őket, hogy a
forradalmárok bátorságával törekedjenek az erős, tartós szeretetre, ússzanak az
árral szembe, csak ezt tehetik. Hozzáteszem: nem eshetünk abba a csapdába,
melyben ideológiai fogalmak foglyaivá válunk. A család antropológiai tény,
következésképpen szociális, kulturális, jogi valóság. Nem lehet olyan ideológiai
fogalmak alapján meghatározni, amelyek a történelem egy adott pillanatában
érvényesek, aztán értelmüket vesztik. Nem lehet konzervatív, vagy haladó
családról beszélni: a család az család! Senki se hagyja, hogy a családról egyik,
vagy másik ideológiai kritérium alapján rendelkezzenek. Ehhez elegendően ,erős’
a család”. (Ferenc pápa üzenete A férfi és a nő komplementaritása c.
konferenciához. Vatikán, 2014, nov. 17.)
A
férfi és nő közötti őszinte barátság akkor is értékes, személyiségüket
gazdagító, ha nem fejlődik jegyességgé, majd házassággá. Mi segít fiaitok és
lányaitok barátságait helyes mederbe terelni úgy, hogy ők hálásak legyenek
ezért?
Azt
mondod, hogy osztálytársaiddal jó viszonyban vagy – kapcsolódott be a
társalgásba a fiú édesanyja –, beszélgetsz velük. Vajon ők is úgy gondolják,
hogy „jó viszonyban” vannak veled? Nem érzel-e olyat, hogy valaki szívesen
„beszélgetne” veled többet, jól esnék neki megosztani veled valamilyen gondját?
Benned sohasem merült fel, hogy felajánljad segítségedet valamelyik
nehézségekkel küszködő társadnak? Ilyen komoly beszélgetésekre az iskola nem
alkalmas – válaszolt a fiú. Mi legfeljebb a tanárokat, meg az unalmas órákat
szidjuk, vannak, akik a sportról, futballról, úszásról beszélnek, ez engem nem
érdekel. Ha meg a lányokról esik szó, akkor én inkább visszahúzódom. Mit
gondolsz – vette át a szót az édesapa –, mi lenne jobb: ha csak azt az egy-két
osztálytársadat hívnánk meg a születésnapodra, akiket a legközelebb érzel
magadhoz, vagy ha meghívnánk az egész osztályt? Mi segítene inkább a jó
kapcsolathoz: egy intimebb, szűk körű találkozás, vagy egy sok résztvevős kerti
parti? A kertünk nagy, sokan elférnek, sütünk egy nagy adag pogácsát, a kert
ontja a gyümölcsöt, ti meg játszhattok mindenféle társasjátékot, de vannak
csendes zugaink is, ahol sok mindenről lehetne beszélgetni. Még az is
lehetséges, hogy adódik egy emlékezetes találkozás.
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezőlista