Mostanában sokat beszélünk Európa keresztény gyökereiről, és féltjük kultúránkat, amit a gyökerektől levált mai nemzedék aligha őriz meg a rázúduló iszlám nyomásától.
Surján László
Igával könnyebb
Mostanában sokat beszélünk Európa keresztény gyökereiről, és féltjük
kultúránkat, amit a gyökerektől levált mai nemzedék aligha őriz meg a rázúduló
iszlám nyomásától. A megbékélési mozgalomban is gyakran hivatkozunk arra, hogy a
Miatyánkban is megfogalmazott megbocsátási kötelezettség a nemzetek egymás ellen
elkövetett bűneire is vonatkozik. Hivatkozunk rá, de nem könnyen gyakoroljuk.
Vajon mikor szakadtunk el, mi európaiak, társadalmi szinten azoktól a bizonyos
keresztény gyökerektől? Alighanem száz években mérhetjük ezt. Gilbert Keith
Chesterton (1874-1936) már egy évszázada elég keményen fogalmazott: „A
keresztény ideállal nem az a helyzet, hogy kipróbáltatott és könnyűnek
találtatott, hanem nehéznek találtatott, ezért ki sem próbálták.”
Jézus látta ezt, és figyelmeztetett: „az én igám boldogító, és az én terhem
könnyű." (Mt 11,30) Boldogító vagy gyönyörűséges, ahogy a Károli fordítás
mondja. Igen, de azért iga. E látszólagos ellentmondást feloldani csak a
gyakorlat tudja. Chestertonra hivatkoztunk, hát magyarázza ezt a helyzetet az
angol mondás: a puding próbája az evés. Úgy tűnik, hogy a modern ember, ha
meglátja az igát, eszébe sem jut felvenni, hanem elfordul.
És nem tudja meg, mit veszített.
Ezen a helyzeten csak az „igahordozók” tudnának változtatni. Mindössze meg
kellene mutatni a többieknek a saját boldogságukat. .