Az európai közösség gondolata gyönyörű gondolat, megvalósulása hét évtizedes békét adott annak a földrésznek, amelynek történetében erre nehéz volna példát találni. A második világháborúban rommá lett földrészen épp az európai összefogás révén sikerült elérni nemcsak az újjáépítést, hanem a fejlődést. Az európai egység folytonos mozgásban terebélyesedik és erősödik. Ugyanakkor mindenki látja, hogy baj van.
Ront vagy
javít, de nem henyél
Surján
László
Merre
tartson Európa?
Az
európai közösség gondolata gyönyörű gondolat, megvalósulása hét évtizedes békét
adott annak a földrésznek, amelynek történetében erre nehéz volna példát
találni. A második világháborúban rommá lett földrészen épp az európai
összefogás révén sikerült elérni nemcsak az újjáépítést, hanem a fejlődést. Az
európai egység folytonos mozgásban terebélyesedik és erősödik. Ugyanakkor
mindenki látja, hogy baj van. A 2008 utáni helyzetet az Unió képtelen volt
értelmesen kezelni, a konkrét problémákra gyakran csak jelszavakkal reagált.
Ilyen jelszó volt például hogy a több Európa a megoldás.
De
jelszógyártás közben mintha elfelejtenénk, hogy mi a probléma lényege. Úgy
akarják orvosolni Európa bajait, hogy a diagnózist senki nem állította fel. Csak
tüneti kezelés minden hangzatos javaslat. Ilyen volt például Sigmar Gabriel
német és Emmanuel Macron francia gazdasági miniszter közös cikke, mely az
Európai Unió gyökeres megreformálását sürgeti. A reformigény jogos, de előbb
világosan meg kell fogalmazni: mi a baj, amit fel akarunk számolni és mi a cél,
amit el akarunk érni. A két miniszter cikke a nyár elején jelent meg, azóta
majdnem három hónap telt el, és lassan úgy vélhetjük, hogy a cikk oda került,
ahová való: a szemétbe. Miért guberálom mégis elő? Mert tipikus példája a
mottóul választott verssornak. Az olyan „nem henyélést”, amelynek nem számít,
hogy ront vagy javít, abba kellene hagyni. A neves szerzők maguk is hivatkoznak
a cikkükben arra, hogy Európában növekszik az Unióval szembeni elégedetlenség,
hogy euroszkeptikus pártok korábban elképzelhetetlen és egyre növekvő
népszerűségre tesznek szert. Épeszű dolog ilyenkor azt javasolni, hogy legyen
még több abból, amiből kevesebbet kérnek az emberek? A jelenlegi európai
intézményrendszer elleni egyik kifogás éppen az átláthatatlan bonyolultság,
akkor a derék miniszterek attól várnak eredményt, hogy egy új irányítási szintet
hoznának létre, közös költségvetéssel és adózással és a maguk zárt klubja
számára külön parlamenttel. A demokrácia megcsúfolása több Európát kínálni
azoknak, akik épp kevesebbet kérnének belőle.
Amúgy a
miniszterek cikke tele van szép szavakkal. Növekedés. Beruházás. Munkahely
teremtés. Az európai egység alapgondolatát, az egyenjogú államok önkéntes
szövetkezését mindazonáltal sárba tiporja: létrehozná az eurózóna elitklubját és
nagy kegyesen megtűrné a többi tagállamot. Közben nem beszél arról, hogy mi
lehetne az új rendszerben azon államok sorsa, amelyek gyöngének bizonyultak az
euróhoz, mint például most Görögország.
Sok
súlyos probléma nehezedik ma Európára. Amikor a világháború után megerősödött az
európai egység gondolata, olyan világot akartak teremteni, amelyben az országok
közötti érdekellentétek megoldására nem a háború a megoldás, hanem a közös
érdekek megkeresése. Olyan világot, amelyben van elegendő élelmiszer, nem kell
éheznie senkinek. Ezt az Európát megteremtették, az éhezés nem áruhiány miatt
van, ha van, hanem szociális probléma, a béke pedig természetes lett, mint a
levegő. A mai Európa céltalan. Ebben a helyzetben viszont kihívások sora éri.
Kivonul a tőke, szennyeződik a környezet, nő a munkanélküliség, s most megindult
egy korábban elképzelhetetlen népvándorlás: emberek milliói itt keresik a
boldogulásukat, a jobb megélhetést. Közben rohanunk egy kultúrák közötti
feszültség robbanása felé, bonyolult döntési mechanizmusaink, lomha és
körülményes adminisztrációnk és a körülményekhez igazodni nem képes
jogrendszerünk sebezhetővé teszi földrészünket az agresszió és a vallási
fanatizmussal szemben. Az Unió intézményei pedig se megnyugtató szót nem
mondanak, sem kiutat nem mutatnak. Miközben sokan érezzük, hogy az európai
összefogás valóban megoldás lehetne. De csak önazonosságunk, nemzeti értékeink
megtartása és a kultúránk lényegét adó kereszténységhez való visszatérés révén.
Már Schuman figyelmeztetett: az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy
nem lesz. Szeretném, ha lenne.