Sok az évforduló mostanában. Innen jött a gondolat, hogy idén Szent István napjára felelevenítsem azokat a gondolatokat, amelyeket ezen a napon 70 éve, a háború befejezésének évében fogalmazott meg a magyar politika. Forrásul az MTI archívumát tekintettem. Siralmas eredménnyel.
Surján László
Múltba révedés Szent István
napjára
Sok az évforduló mostanában.
Innen jött a gondolat, hogy idén Szent István napjára felelevenítsem azokat a
gondolatokat, amelyeket ezen a napon 70 éve, a háború befejezésének évében
fogalmazott meg a magyar politika. Forrásul az MTI archívumát tekintettem.
Siralmas eredménnyel.
1945-ben Szent István napja
hétfőre esett. Már az ünnep előestéjén is számos rendezvény volt, de az
államalapító szent király sehol nem bukkant fel a hírekben, egy kivételével. De
ez az egy legalább lényeges hír volt, örömteli. Négy fegyveres amerikai katona
díszkíséretével augusztus 19-én este hozták meg Salzburgból az idegenbe hurcolt
nemzeti ereklyénket, Szent István Jobbját. Az ereklyét Witz Béla érseki
helytartó, mint a Szent Jobb Őre vette át, s azt az Angol Kisasszonyok Váci
utcai templomában őrizték. Ott történt augusztus 20-án délután két órakor az
ünnepélyes átadás is, majd délután a Szent Jobb már részt is vett a hagyományos
szentistváni körmeneten.
Hogy az MTI volt egyoldalú a
maga tudósításaiban, vagy valóban nem akadt senki, aki méltó módon emlékezett
volna meg az ünnepről, nem tudom.
Találtam viszont az
archívumban olyan írásokat, amelyek figyelemre méltók, illetve megdöbbentőek.
Augusztus 19-én második napját tartotta a Magyar Szociáldemokrata Párt XXXIV.
Kongresszusa. Ezen felszólalt Bruder Ferenc Kolozsvárról. Jaj, de szép szavakat
mondott! Sokan nem érik, hogy negyedszázados politikai munka után miért civil
jelleggel próbálkozom a magyarok és a szomszéd népek közötti megbékélésért tenni
valamit. Nos Bruder szavai, ismerve, hogy hogyan alakult a román-magyar
kapcsolat az elmúlt 70 évben, pontosan megmutatják, hogy nem a hangzatos
kijelentések visznek előre. Ide másolom beszédének vonatkozó részét:
Milyen szép ajándék lett
volna, méltó Szent Istvánhoz, ha igaz lett volna. Tudta-e Bruder Ferenc, hogy
üres szóvirágokat tett le a kongresszus asztalára, vagy maga is hitt és remélt?
Mindegy, a szomorú valóságon nem változtat.
De a Szent Jobb azóta is
itthon van. Köszönjük George S. Kovách amerikai alezredesnek, hogy hazahozta.