A múltban jövő volt, a jövőben múlt lesz, most azonban ő a jelen. Pillanatnyilag hibázott, mondhatjuk elvétette az ugrást, de a politika törvényei mások, mint a farkascsapaté. Van még feladat, van még esély a javításra. Lehet, hogy nem tökéletes, de nincs jobb nála Németországban.
Surján László
Angela Merkel
A
múltban jövő volt, a jövőben múlt lesz, most azonban ő a jelen. Pillanatnyilag
hibázott, mondhatjuk elvétette az ugrást, de a politika törvényei mások, mint a
farkascsapaté. Van még feladat, van még esély a javításra. Lehet, hogy nem
tökéletes, de nincs jobb nála Németországban.
Helmut Kohl 1993 decemberében Budapestre jött, hogy fejet hajtva a koporsó előtt
baráti búcsút vegyen Antall Józseftől. Ezt követően röviden találkozott a KDNP
frakció tagjaival. Teljes volt az egyetértés, hogy az MDF-KDNP koalíciót
folytatni kell. A beszélgetés után én kísértem ki a gépkocsihoz. A biztonságiak
rémületére a kancellár ragaszkodott ahhoz, hogy a koporsó előtti tisztelgésre
várakozó tömeggel szemben menjen ki a parlament épületéből. Miközben komótosan
haladtunk, azt mondta: Figyelj Angela Merkelre, ő a jövő.
Igen, negyed százada, azaz a múltban, ő volt a jövő. Most ebben a népvándorlásos
jelenben még nem múlt, de már nem jövő. Nem hiszem, hogy a mostani, viszonylag
gyorsan bekövetkezett népszerűség csökkenés már azt jelezné, hogy a Merkel
korszak véget ért. Igaz, három százalékot veszített, de a maga 49 százalékával
így is messze a legnépszerűbb politikus Németországban. Viszont nehéz időkben,
ha a kormányos jól végzi a dolgát, akkor közvélemény-kutatásokkal mérhetően
növekszik a tekintélye. Angela Merkel nem tudta ezt a helyzetet kihasználni.
Gondolom sok, nálam képzettebb és tájékozottabb elemző majd feltárja ennek vélt
vagy valós okait.
A
német társadalom élesen megosztott a bevándorlás ügyében. Egyik oldalon vannak a
magukat tökéletesnek kikiáltó jó fiúk, a másokon a gaz idegengyűlölők. A CDU
egyik fiatal reménysége, Jens Spahn pénzügyminiszteri államtitkár jó érzékkel
állapította meg, hogy e két szélsőség között nincs semmi, vagy mondjuk így:
nincs senki. A befogadásra kész jó fiúk zászlóján a kancellár asszony szavai
olvashatók: a menedéket kérők számára nincs felső határ. Már hiába próbálnak
ebből kicsit visszavenni, ez a mondat levakarhatatlanul hozzá tapadt „Merkel
mamához”, ahogy a fellelkesedett szírek, afgánok, irániak, pakisztániak mondták.
Ezzel Merkel magát és pártját egyértelműen az egyik, az európai baloldal számára
kedvesebb, sőt egyedül elfogadható táborba sorolta. Pedig tudhatta volna, hogy
az efféle polarizált helyzetben árnyaltabb véleményformálással lehet nyerni.
A
migránsok tömeges érkezése, már mennyiségi okokból is problémákhoz vezetett,
magatartásuk is jelentősen lohasztotta a pályaudvari érkezés könnyfakasztóan
lelkes menedéknyújtó hangulatát. A bajor testvérpárt hamarabb kapott észbe, mert
hamarabb ütközött bele a tényekbe, mint a berliniek. Németország, sőt szinte az
egész Európa Merkeltől várta a megoldást, de mindeddig hiába várta. A hogyan
tovább kérdésre Orbán felelt meg. Az 5/6-os javaslat példátlan siker, még akkor
is, ha az ellene indított sajtóháború hatását nem vesszük figyelembe. De ne
hallgassuk el, hogy javaslatainak beépülése a közös döntésbe ellenszélben
történt. Valójában a magyar miniszterelnököt éppen az ellene indított támadások
sztárolták, s eljutottunk oda, hogy az osztrák Die Presse kénytelen lehangoltan
megállapítani: „Orbánnak sajnos igaza van”.
Ma
már Merkel is mondja, hogy Németország nem tud minden menekültet befogadni.
Késő. Angéla, miként Akela, elvétette az ugrást. Akela tizenkét évig hibátlanul
vezette a csapatát, Angela Merkel tíz éve van a csúcson. A következő
választáskor éppen neki is betelik a tizenkét esztendő. Mindazok ellenére, ami
történt, nem gondolom, hogy esélytelen volna egy újabb ciklusra. Mérget azonban
nem vennék rá. Túl sokan érzik a CDU berkeken belül, hogy hatalmuk nem Angéla
Merkel vezetése ellenére csökken, hanem éppenséggel miatta veszítenek. Ilyesmit
írt a hétvégén a die Zeit, ráadásul azzal a hangzatos címmel: Ez már nem a mi
Merkelünk. Huszonkét éve ő volt a jövő. Tíz éve ő a jelen, Még pár év és ő lesz
a múlt. Hogy a pár év pontosan mennyi? Ez talán azon múlik, hogy mit tesz a
Németországba érkezett, menekült státust nem kapható migránsokkal. Mondta már,
hogy vissza kell menjenek. Ezt azonban még a nyugat-balkániaknál sem lesz könnyű
elérni, a többiekről nem is beszélve.