Részlet a Békességes szó kötetből. Hét országból ötvennyolcan írtak arról, hogy mi dolgunk a világnak ebben a kicsiny és zajos szögletében, s hogy sikerül-e példakövetőkből példává lennünk.
Dr. Szatlóczkyné
Dr. Gajdóczki Zsuzsanna
főiskolai tanár, Budapest
HÍDÉPÍTÉS
Kultúrák közötti
JÓINDULATÚ – PÁRBESZÉD segítségével lehetne hidat építeni az emberek között. Ez
a tapasztalotom a GERFEC-kel való 30 éves együttműködésre alapul. Ez a csapat a
nevelés-oktatás-kutatás területén működik és az európai országokban a kultúrák
és diszciplinák, nyelvek közötti párbeszéd-pedagógiát alkalmazva próbálja az
életkultúráját, a mindennapi békés egymás mellett élést megvalósítani.
Mindezekhez kevés az oktatás és a kutatás. A nevelés az, ami megmarad. Einstein
így fogalmaz:”A neveltetetés, az ami megmarad az embernek, még ha el is felejt
mindent, amit az iskolában tanult.” Einsteint megkérdezték, hogy milyen
fegyverekkel fogják a 3.világháborút vívni? Válasza: „Azt nem tudom, hogy
milyen fegyverekkel harcolnak majd a 3. világháborúban, de azt tudom, hogy a 4.
világháborúban kövekkel és botokkal.”
Mindezeket
megelőzhetnénk, ha Európa egyik atyjának halálos ágyán kijelentett mondatát
megszívlelnénk. Jean Monnet az alábbiakat mondta: „Ha újra kezdhetném a
kultúrával kezdeném.” Nem civilizációt mondott, kultúrát!
Mi a kultúra ?
Létezik több száz meghatározás. Mi az életkultúrát igyekszünk megvalósítani
az-az, hogy a kultúra mindaz, ami élni segíti az embert, békességben.
Kornis Gyula A
tudomány szociológiája című munkájában írt erről. Az emberi élet humán-erőforrás
stratégiája lehetne az, ahogyan ő a kultúrát értelmezte. Az ő nyomán, mint a
GERFEC magyarországi képviselője is úgy látom, hogy a kultúra, egy olyan torta,
melyet hét egyforma szeletre osztanak: a tudomány, a művészet, a vallás, az
erkölcs, a gazdaság , a jog és a politika.
Európa
identifikációjának revitalizálására lenne szükség, mégpedig oly módon, ahogy a
GERFEC egyik alapítója Gilbert Caffin kultúraelméleti és gyakorlati szakember
is fogalmazott: „Négy fogalomra kellene fókuszálni a különféle kultúrák között
jóindulatú párbeszédben: az emlékezet, a harmónia, a nagylelkűség, a szellemiség
területeire, ahol konszenzusig és ne csak kompromisszumig jussunk el, hogy
megtanulhassuk nem csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is alkalmazni
mindazt, amit Jacques Delors: „Az oktatás rejtett kincs” című UNESCO
Bizottságával összeállított a nevelés-oktatás területének négy alappilléreként,
a XXI. századra vonatkoztatott. Ezek szerint a feladatunk a következő:
-
Megtanulni
megismerni, -
Megtanulni
dolgozni, -
Megtanulni
együtt élni másokkal, -
Megtanulni élni.
Ezzel lehetne
MODUS VIVENDIRE törekedni és PACEM IN TERRIST teremteni! Ilyen képzéseket,
tapasztalatokat élményeket kellene sugározni ….
Paul Valéry
egyszer azt írta: „ Azért szeretem Leonardo Da Vincit, mert Ő képes volt
meglátni a szakadékban is a hidat!” Leonardo Da Vinci a középkor végén a
reneszánsz elején élt igazi polihisztor volt. Ma már utópia lenne, ha
polihisztorokat kívánnánk nevelni. De az ideák megvalósítására legalább
törekedni kell. Ehhez békés egymás mellett élésre van szükségünk. Ma új
reneszánsz korszak hajnalán vagyunk. Minden bajunk ellenére reménykedem. Ideák
nélkül nem megy. A kultúrák közötti művelt és jóindulatú párbeszédre képes
nemzedékkel lehetne hidat építeni az emberek között… ! A felsőoktatás
reformjával kezdeném.