Részlet a Békességes szó kötetből. Hét országból ötvennyolcan írtak arról, hogy mi dolgunk a világnak ebben a kicsiny és zajos szögletében, s hogy sikerül-e példakövetőkből példává lennünk.
Náray-Szabó
Gábor
egyetemi tanár,
akadémikus Budapest
Mérnökök és tudósok a Kárpát-medencében
1976 tavaszán,
Balatonfüreden konferenciát szerveztünk, melyen Budapest, Bécs és Pozsony
elméleti kémikusai jelentek meg, hogy ismertessék egymással tudományos
eredményeiket. Akkoriban Csehszlovákia és Magyarország szakemberei alig jutottak
el Nyugatra, ezért az osztrákok részvétele megnövelte a rendezvény vonzerejét.
Kiváló hangulatban, formális előadásokon vagy egy pohár bor mellett ismerkedtünk
egymás eredményeivel, közben baráti kapcsolatok is születtek. A találkozót
rendszeresen megismételtük, fokozatosan csatlakoztak hozzánk más városokból is.
Észrevétlenül kialakult az együttműködés a Kárpát-medencében, mely mindenkinek a
hasznára volt. Közös munkák születtek, ahol lehetett, segítettük egymást a
nemzetközi tudományos életben. Eredményesen működtünk együtt az Európai Kémikus
Egyesületek Szövetségében is, melynek egyik titkársága Budapesten volt. Mint
búvópatak, bukkant fel néhány év múlva az együttműködés gondolata a mérnökök
között is. A nyolcvanas években a magyarok szabadabban kapcsolódhattak be a
nemzetközi szervezetek munkájába, ezért szinte automatikusan központi szerepet
játszottunk a régióban. Ezt kihasználtuk arra, hogy segítsük a szlovákokat
bejutni az európai mérnökképzés szervezetébe, a románokat pedig a mérnökök
világszövetségének vezetőségébe. Jó kapcsolatainkat nem árnyékolta be Trianon
emléke, nem a múltban, egymástól kapott sebeinket nyalogattuk, hanem azt
kerestük, hogyan segíthetünk egymásnak. Bárcsak megtalálnánk a közös hangot a
politikában is!