Semmi újat nem mondok azzal, hogy Kertész Imrének nincs kiemelkedő tekintélye a magyarországi polgári oldalon. A végső kocsma című kötetében leírtak miatt azonban a hazai balliberális világ fordulhat el tőle.
Surján László
Öngyilkos liberalizmus és a buta demokrácia
Semmi újat nem mondok azzal, hogy Kertész Imrének nincs kiemelkedő tekintélye a
magyarországi polgári oldalon. A végső kocsma című kötetében leírtak miatt
azonban a hazai balliberális világ fordulhat el tőle.
Kertész Imre Nobel díját nem fogadta kitörő öröm Magyarországon. Sokaknak az
volt a véleménye, hogy sok nálánál jobb írónk volt, van, akik inkább
megérdemelték volna a rangos kitüntetést. Nem javította megítélését a fiatalkori
plágium ügye sem. A balliberális csőlátók persze minden kritikát, fanyalgást a
hazai antiszemitizmussal magyaráztak. Közben Kertész néhány Németországban tett
nyilatkozatában elég egyértelműen elhatárolódott szülőhazájától, tápot adva a
róla kialakított negatív képnek.
Azután változata az idők, s Kertész Imre, mintegy cáfolataként az itteni
politikai viszonyokat ért durva nemzetközi, bár hazai indíttatású kritikáknak,
hazaköltözött. Még kitüntetést is elfogadott az oly igen támadott magyar
kormánytól.
Mindezt azért elevenítem fel, mert most egy svéd lap jóvoltából olyan mondatokat
ismerhetünk meg tőle, amelyeket mi is mondhatnánk, mondunk is, de az ő
megfogalmazásának sokkal nagyobb a súlya.
Minderről a Magyar Idők című új napilapunkból értesültem. Korábban nem is
hallottam A végső kocsma című Kertész kötetről, pedig ebből idézett a
svéd FriaTider. A cikket ugyan nem találtam meg a lap internetes változatában,
de ez talán nem csoda, hiszen a tartalom egy része csak előfizetőknek
hozzáférhető. A Magyar Idők szerint Kertész Imre „éles hangon bírálta a
kontinens gyakorlatát, amely az európai kultúrát muszlim kultúrával akarja
helyettesíteni, s hagyja, hogy lakosságát a harmadik világ országaiból történő
tömeges bevándorlás kicserélje”.
A
Magyar Idők szó szerint is idéz Kertész Imrétől: „Európa, gyerekes és öngyilkos
liberalizmusa
miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a
kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem
mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen
fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri…” – „Beszélnék arról,
hogy a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az
európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta
demokráciával. … Mindig ugyanúgy végződik: a civilizáció eléri az érettség
bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem
látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja.”
Mivel ez a könyv a 2013-as német kiadás után 2014-ben magyarul is megjelent,
valóban hiányosság, hogy nem ismertem. A mi liberálisaink persze hogyan
reagáltak? Leírták a hajdan istenített bálványukat. Így fogalmaztak a
Magyar Narancsban: „az idők során Kertész
szuverén értelmiségiből, szabad, autonóm művészből giccsértelmiségi lett.”
Giccsértelmiségi – jó szó, mert negatív az üzenete, s közben nem jelent semmit.
Így vádolnak ők, mondhatjuk Karinthy után szabadon.
Nem
szabad azonban elfelejtenünk, hogy Kertész Imre nem most, hanem két évvel
ezelőtt jelentette meg Európát és a liberalizmust érintő kritikáját. Szomorúan
látjuk, hogy az idő őt igazolta, giccsértelmiségiző kritikusaival szemben.
Örülök, hogy a
Magyar Idők előbányászta Kertész Imre
liberalizmus kritikáját. Még az sem baj, hogy ehhez egy svéd lap kellett.
Ugyanakkor kár, hogy csak most kerültek elő ezek a sorok. Jól használhattuk
volna őket az illiberalizmussal kapcsolatos viták során is.