Egyre több adat, szakértői vélemény, televíziós adások nyomán kialakított meggyőződés támasztja alá, hogy az Európát ma érő bevándorlási hullám valójában népvándorlás. Megállítása pusztán mechanikus akadályokkal nem lehetséges.
Surján László
Falomlasztó harsonaszó
Egyre
több adat, szakértői vélemény, televíziós adások nyomán kialakított meggyőződés
támasztja alá, hogy az Európát ma érő bevándorlási hullám valójában
népvándorlás. Megállítása pusztán mechanikus akadályokkal nem lehetséges.
Nem
is lennék a kerítés mellett, ha felállításakor nem szerepelt volna egy szó:
ideiglenes.
De
szerepelt, jelezvén, hogy a kormány tudja, szó sincs valamiféle végkifejlettől.
Az ország nem elzárkózni akar. Sem saját szűkre szabott határain nem akarja
magát elfalazni a szomszédoktól, sem gondolja, hogy itt az idő kínai mintára
felhúzni a Schengeni Nagy Falat.
De
az áradat pusztán attól, hogy folyása elé gátat emelünk, még nem szűnik meg.
Terelőgát, mondhatjuk. Segédeszköz, hogy megvédjen minket. A vész viszont ettől
még nem múlik el. Magától semmiképp.
Nem
múlik el, mert kialakulásának mélyebb okai vannak, mint a szíriai harcok vagy az
afrikai szárazság.
Idézek VI. Pál Populorum Progressio kezdetű, idén 48 éves enciklikájából:
„Drámai
kiáltás száll a bőségben élő népek felé: az éhező népeké. Az egyház elborzad e
szorongó hang hallatán, és külön-külön arra szólít fel mindenkit, ha van benne
szeretet, legalább nyissa fel fülét testvére segélykiáltására.”
Volt rá fél évszázadunk, hogy megoldjuk a problémát. Nem mondom, hogy nem
tettünk semmit. Megindultak a fejlesztési programok, nem is elhanyagolható
mennyiségű pénzt fordítottunk rájuk. De hatékonyságukkal nem sokat törődtünk,
felhasználási céljaikat sem úgy fogalmaztuk meg, hogy az önálló, saját lábán
álló, hatékony gazdaságok létrejöttét, a valódi felzárkózást elérhettük volna.
Az
elmulasztott öt évtized most bosszulja meg magát.
Talán még nem késő észhez térni.
Ha
nem is késő, de majdnem lehetetlen. El kellene ismerni, hogy szarvas hiba volt
elfordulni az egyháztól. El kellene ismerni, hogy Isten nélkül nem megy. El
kellene ismerni, hogy bűnösök vagyunk. Képes-e erre a mai ember? Talán. Ha egy
Konrád György elismeri, hogy Orbán jól lépett, ha egy Ungvári hasonlóan
vélekedik, azaz ha táborok között, ha még nem is omlott le, de már repedezik a
fal, akkor talán az a fal is lebontható, amelyet magunk és az Isten közé
emeltünk. Falomlasztó jerikói harsonaszóra vágyom.
Van
miért fohászkodni annak, akinek van még Istene.