"Az tud jól tanítani, aki tud megkülönböztetni. – Aki nem tudja a dolgokat megkülönböztetni, az téves következtetéseket fog levonni. – Egyre bosszantóbb, hogy sokan semmiféle megkülönböztetést nem tesznek a migránsok között. Igaz, hogy a migránsok mind emberek, akikkel kivétel nélkül emberséges módon kell bánni, tiszteletben tartva személyi méltóságukat. Minden bajban lévő emberen segíteni kell, de nem mindegy, hogyan."

Rédly
Elemér

Qvi bene distingvit, bene
docet

Az tud
jól tanítani, aki tud megkülönböztetni. – Aki nem tudja a dolgokat
megkülönböztetni, az téves következtetéseket fog levonni. – Egyre bosszantóbb,
hogy sokan semmiféle megkülönböztetést nem tesznek a migránsok között. Igaz,
hogy a migránsok mind emberek, akikkel kivétel nélkül emberséges módon kell
bánni, tiszteletben tartva személyi méltóságukat. Minden bajban lévő emberen
segíteni kell, de nem mindegy, hogyan.

A felebaráti
szeretetre hivatkozva azonban nem lehetünk mások bűnének pártolói, segítői, vagy
jóváhagyói! Ezért a migránsokkal kapcsolatos minden állásfoglalásban és a velük
való bánásmódban már feltétlenül meg kell őket különböztetni egymástól, mert a
migránsok között vannak menekültek, és vannak bevándorlók.

A migránsok
egyik részéhez az üldözött menekültek tartoznak, akiket vallásuk, illetve
világnézetük miatt üldöznek. Elsősorban őket kell segítenünk, olyan elhelyezést
biztosítani, hogy be tudjanak illeszkedni egy kultúrájuknak megfelelő
környezetbe.

A migránsok
másik részéhez a gazdasági menekültek tartoznak, akik életveszély, éhínség vagy
természeti katasztrófák miatt kénytelenek menekülni. Őket abban kell segíteni,
hogy kultúrájuknak megfelelő helyen kezdhessenek új életet.

Mindkét
csoporthoz tartozó menekültek különböző vallásúak lehetnek: keresztények,
muzulmánok (siiták, sunniták …), lehetnek hinduk stb. A róluk való
gondoskodásban figyelembe kell venni, hogy az azonos vallású menekültek is
különböző nemzetiségűek lehetnek, különböző végzettséggel rendelkezhetnek, és
eltérő gazdasági helyzetben lehetnek. Családjukkal együtt gondoskodni kell
róluk.

Ezekre a
menekültekre jellemző: örülnek, hogy befogadták őket, nem elégedetlenek, nem
követelődznek, tiszteletben tartják befogadóik törvényeit és szokásait. A
legtöbbször egyedül menekülnek, de lehet, hogy családjukat is magukkal tudják
hozni. Szeretnének mielőbb visszatérni hazájukba, ezért nem mennek messzire.
Lehet, hogy megfelelő iratok nélkül érkeznek, de az első alkalommal készek arra,
hogy regisztrálják magukat, és megkapják a szükséges okmányokat.

A migránsok
további nagy része már nem menekült, hanem bevándorló. Olyan emberek, akiket a
nagyobb jólét, a magasabb életszínvonal késztet a költözésre. Ők valójában nem
rászorulók, hiszen magukkal hozzák mobil telefonjukat és bankkártyájukat, ők
akár saját költségükre is utazhatnának, csak megfelelő úti okmányokat kellene
beszerezniük.

Amíg útjuk
során tiszteletben tartják a törvényeket, és nem dobálják el irataikat, addig
csak akkor kell rajtuk segíteni, ha valamiért mégis bajba jutottak. Sokan
közülük azért jutottak bajba, mert hamis propagandával, felelőtlen ígéretekkel
becsapták őket. A munkaerőt kereső országoknak nem közülük kellene kiválogatni a
megfelelő embereket, hanem követségeiken kellene toborzó irodákat működtetni,
ahogy az Amerikai Egyesült Államok is teszik. Akit alkalmasnak találnak, azoknak
adjanak megfelelő iratokat, hogy legálisan tudjanak beutazni, és gondoskodjanak
megfelelő ellátásukról.

Azok a
bevándorlók azonban, akik arra sem hajlandók, hogy regisztrálják őket, hogy
tiszteletben tartsák az alapvető törvényeket, akiket nem érdekelnek sem az
államhatárok, sem a közlekedési szabályok, akik nincsenek tekintettel másokra,
már nem tekinthetők jó szándékú bevándorlóknak. Ők valójában nem bajba jutott
szegények, akiken mindenképpen segíteni kellene, mégpedig az ő elvárásaiknak
megfelelően. Ezek azok, akik elégedetlenek akkor is, ha segítséget kapnak, mert
úgy gondolják, hogy nekik jogaik vannak. Őket minél előbb haza kell telepíteni.
Abban a pillanatban pedig, amikor kövekkel kezdenek dobálózni, vagy más
erőszakos cselekményben vesznek részt, bűnözővé válnak, akikkel ennek
megfelelően kell bánni.

A bevándorlók
jelentős része azonban valójában megszálló katona, akkor is, ha esetleg nem tud
róla, hogy őt küldték. (Jó lenne, ha nem felejtenénk el a történelmi leckét,
ahogy annakidején a törökök elfoglalták Budát.)

Ők a
legmodernebb hadsereg civil ruhába öltöztetett katonái, akik el vannak látva, a
legmodernebb informatikai eszközökkel, így akár személyesen is irányíthatók. Ők
mind fel vannak fegyverezve, a legősibb fegyverrel, a mindenhol rendelkezésre
álló kövekkel, amik ellen csak pajzzsal lehet védekezni, de ezt is csak akkor,
ha nem váratlanul támadnak. Nekik nincs szükségük védő eszközökre, mert akiket
megtámadnak, azok nem dobálják vissza rájuk a köveket. Vízágyú és könnygáz csak
egy ideig hatásos ellenük. Hadtápra sincs szükségük, mert a megszállásra
kijelölt országok ingyen szállítják, és önként ellátják őket minden szükséges
élelemmel, ha kell gyógyszerrel és ruházattal.

Ezek a
bevándorlók valójában támadó katonák, akik nem tisztelik az országhatárokat és
más országok törvényeit. Jellemzi őket, mint megszálló katonákat, a rendszeres
nemi erőszak. Őket le kell fegyverezni, ezért el kell venni mobiltelefonjukat és
bankkártyájukat, és hadifogolytáborba kell zárni őket. Vezetőikről tudni kell,
hogy vagy terroristák vagy titkos katonatisztek, és naivság lenne azt gondolni
róluk, hogy csoportjaiknak szükség esetén nincsenek vezetői. A
hadifogolytáborban csak a létfenntartáshoz szükséges ellátást, szállást, élelmet
és orvosi ellátást kell nekik biztosítani, más kényelmi ellátásra nem
jogosultak. Azokat, akik nem követtek el bűncselekményt, és büntetés terhe
mellett megígérik, hogy nem fognak visszatérni Európába, haza lehet kísérni, de
mindegyikről biometriai azonosítót kell készíteni.

A megszálló
bevándorlók gyakran élő pajzsként hoznak magukkal gyermekeket, idős embereket.
Őket, akkor is, ha valóban családjuk tagjai, ideiglenesen el kell választani a
megszálló katonáktól. Azokkal a gyermekekkel pedig, akiket árvaházakból hoztak
magukkal, vagy akik szüleiket elvesztették, nagy szeretettel kell foglalkozni,
hogy minél kevesebb megpróbáltatásnak legyenek kitéve.