Egy évszázada a liberálisok tönkre tették Magyarországot. Ne engedjük, hogy most Európával is megcselekedjék.
Surján László
Elvből elvtelenek
Mindszenty 1919-ről: Amikor Magyarország a háború ötödik évébe lépett, már
jelentkeztek a kimerültségből származó bajok. Nagy bizonytalanság és
tájékozatlanság uralkodott az országban; azután előállt az a történelmi helyzet,
amikor egy liberális értelmiségi csoport a béke és a radikális forradalom
jelszavait hirdetve felboríthatta a rendet.
Nem
tudok szabadulni a gondolattól, hogy amit akkor Magyarország, illetve a
Monarchia átélt, most egész Európának kell átélnie. Gondolok a bizonytalanságra és a
tanácstalanságra. Akkor a háború utáni helyzet látszott megoldhatatlannak, most
a tömegessé vált bevándorlás értelmezése és kezelése.
Akkor is, most is adva volt egy liberális értelmiségi csoport, akik megmondták a
„tutit”. Csak akkor nem jött be. Most se látszik jónak, amit mondanak. Ráadásul
sokaknak kinyílt a szeme, s hagyományosan liberális emberek is beszélnek esztelen
liberalizmusról.
Magyarország akkor a leggyengébb láncszem volt, a legnagyobb veszteséget
szenvedte el. Ma épp az ellenállás erős pontja, bár ezért méltatlan támadások
kereszttüzében áll: legszentebb elvekre hivatkozva támadják azok, akik elvből
elvtelenek.
Ilyen helyzetben kevés a kiegyensúlyozott hang. Hallom, hogy többen
kifogásolják, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma Imre atya
túlságosan egyoldalú nyilatkozatokat tesz például a bevándorlók
integrálhatatlanságáról. Lehet, ő valóban egyértelműen fogalmaz. Majd fél
évszázada ismerem, soha nem szerette az elkent beszédet. De a kijelentései nem
értelmezhetők helyesen, ha nem látjuk mellette azt a karitatív munkát, amit a
Magyar Máltai Szeretetszolgálat a menekültek érdekében tett. Ahogy egy filmen a
kép és a hang együtt fejezi ki a lényeget, itt sem lehet elválasztani az
elméleti fejtegetést és a tényleges tetteket. Nem lehet mindig ide mosolyogni,
oda kedveskedni. A bevándorlás produkál olyan élethelyzeteket, amelyekben
nem értelmezni kell a jelenséget, hanem segíteni a szükségben lévőket. Ez
megtörtént, a máltaiak élen jártak benne. Hogy mi legyen a véleményünk magáról a
migrációról és annak hosszú távú hatásairól, az egy másik síkja a történéseknek.
A könyörületesség cselekedetitől függetlenül lehet jónak vagy rossznak
minősíteni magát a migrációt.
A
minősítésben pedig hajlok arra, hogy Kozma Imre mondja az igazat. A politika
világában pedig Orbán Viktor. Miniszterelnökünk Lendván arra is rámutatott, hogy
most nemcsak hazánkért, hanem az egész Európai Unióért felelősek vagyunk. Milyen
szép volt, amikor azt mondták: Minden magyar felelős minden magyarért. Most
tehát mondhatjuk: minden európai felelős minden európaiért. Ha az individualista
liberalizmus helyett a szolidarizmust, a másikért való felelősséget választjuk,
szebb lehet a világ.
A migrációt fékezni, lehetőleg visszaszorítani akarjuk, de hamis
beállítás ezt a másik ember iránti szeretet hiányának értelmezni. Ahogy a gyermeket tönkre teheti a majomszeretet, a mindent ráhagyó elvtelenség, úgy a
szülőföld elhagyására való biztatás sem a valódi szeretet jele, sokkal inkább az
olcsó munkaerő iránti kapzsi vágy. Emberhez méltó életet teremteni mindenkinek a
szülőföldjén, ez a kihívás, ez a szeretet. Integrálódj, kiáltja ma Európa a
bevándorlóknak. Fordítsuk le, mit jelent ez a gyakorlatban: Dobd le szokásaid,
kultúrád, elavult vallási előírásaid, vedd fel a miénket. Ez lenne a humánus
megközelítés? Gyökértelen, kiszolgáltatott embereket akarunk száz és ezer
számra? Az elvből elvteleneknek ez tetszik. Progresszív, mondják. Pedig
gyalázat, tisztességtelen. A fehér ember gőgje, rabszolgatartás.
Egy
évszázada a liberálisok tönkre tették Magyarországot. Ne engedjük, hogy most
Európával is megcselekedjék.