Ne menjünk el szó nélkül a hír mellett: a hazai baloldal elismerte, hogy elvesztette az 2018. évi választásokat. Nem gondolom, hogy az éleslátásukat kellene magasztalnom. Inkább a realitásérzésük a dicséretes, és a bátorság, hogy mindezt nyilvánosságra is hozzák, sőt az emberekkel alá is íratják.
Surján László
Örömhír
Ne
menjünk el szó nélkül a hír mellett: a hazai baloldal elismerte, hogy
elvesztette az 2018. évi választásokat. Nem gondolom, hogy az éleslátásukat
kellene magasztalnom. Inkább a realitásérzésük a dicséretes, és a bátorság, hogy
mindezt nyilvánosságra is hozzák, sőt az emberekkel alá is íratják.
Nem
tudom másnak, mint a teljes fegyverletétel egy sajátos formájának betudni azt,
hogy népi kezdeményezéssel próbálkoznak, amelynek célja: ne lehessen senki
Magyarországon két ciklusnál tovább miniszerelnök. Annak beismerése ez, hogy
demokratikus választáson Orbán Viktort leváltani nem tudják.
Sok
esélye nincs annak sem, hogy ez a jogászkodás eredményes lesz. Bizonyára vannak
kételyek a kezdeményezés jogszerűségét illetően is, de tételezzük fel, hogy ezt
az akadályt veszik, s indulhat az aláírás gyűjtés. Ezen a ponton kiderül: még
abban sem bíznak, hogy képesek egy népszavazáshoz elegendő támogatást szerezni.
Ezért eleve alsó hangon indulnak: csak népi kezdeményezés a cél, azaz mindössze
ötvenezer aláírás. Ennyi összejöhet talán, főleg, ha az én gondolatmenetemet
veszik át, s az aláírók azt akarják kifejezni, hogy Orbánt a mai balos garnitúra
legyőzni nem képes. De komolyra fordítva a szót, lehet bármi reményük arra, hogy
az erős többséggel rendelkező kormányoldal megszavazza a javaslatot? Hiszen az
aláírások csak a kérdés megvitatására, nem megszavazására kényszerítik a
parlamentet. Ők is tudják: a javaslat biztosan elbukik.
Miért élnek hát vele? Számba veszik a választóikat, felfrissítik a
névjegyzékeket? Lehet, bár ezt a most sorra bukott népszavazás kezdeményezések
alkalmából is megtehették volna. Példálózni akarnak a vetésforgó hasznosságáról,
a demokráciáról? Hisz épp ez a kezdeményezés mutatja, hogy demokratikusan csak
vesztésre számolnak!
Öt
éve nincs egy épkézláb ötletük.
De
emiatt sírjon az ő anyukájuk.
Egy
veszély azonban van dologban. Ha a kormányoldal (még jobban) elbízza magát,
akkor talán hibázik akkorát, hogy elveszti a választást. Mert ahogy a mondás
tartja: ne higgy fiam a kommunistáknak, akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Ha most
azt hazudják, hogy Orbán Viktor legyőzhetetlen, akkor ezzel akár legyőzhetővé is
válik.
Mi
akkor az örömhír? Az, hogy már maguk sem hisznek a győzelem lehetőségében? Nem,
ez átverés. A valódi örömhír az, hogy mi hiszünk a vereségünk lehetőségében és
minden megteszünk, hogy elkerüljük.