Magyar magyarnak testvére, és, hogy mennyire él e szeretet, azt a következő történet igazolja. Békés testvérvárosa Gyergyószentmiklós, melynek polgármesterét, Mezei Jánost hónapok óta „vizsgálják” a román hatóságok. A békési testület szeptember 22-én határozatban állt ki a polgármester mellett.
Pálmai Tamás
Testvérek
Magyar magyarnak testvére, és, hogy mennyire él e szeretet, azt a következő
történet igazolja. Békés testvérvárosa Gyergyószentmiklós, melynek
polgármesterét, Mezei Jánost hónapok óta „vizsgálják” a román hatóságok. A
békési testület szeptember 22-én a követező határozatot hozta:
„Békés Város
Önkormányzatának Képviselő-testülete Mezei János Urat, testvérvárosának,
Gyergyószentmiklósnak polgármesterét becsületes magyar embernek ismeri, ezért
életének e nehéz időszakában együttérzését és szolidaritását fejezi ki számára
és jó egészséget, kitartást kíván neki a továbbiakban is.”
A
kezdet: a testületi többségét adó Jobboldali Összefogás legutóbbi gyűlésén Vámos
László javasolta, hogy a városvezetés írjon támogató levelet Mezei Jánosnak.
Izsó polgármester Úr kijelentette, hogy nem levelet írunk, hanem határozatot
hozunk erről. Így történt, hogy a tavalyi választási ellenfelek túl tudtak lépni
a politikai ellentéten, és közösen találták ki a jót, az emberit. Mert így
kívánta a magyarságuk. Az e sorok írója által fogalmazott határozat tehát
megszületett és e válasz jött rá Erdélyből:
Tisztelt Polgármester Úr,
Tisztelt Önkormányzati Képviselők! Kedves Barátaim! Megilletődve olvastam a
képviselő-testület szeptember 22-én, egyhangúan meghozott határozatának
kivonatát. Többször végigolvastam, és bevallom, eleinte valószerűtlennek hatott,
hogy egy ilyen mélyen emberi megnyilvánulást közigazgatási úton is kifejeztek
helyzetem iránt. Egyszerűen, egyenesen fogalmaztok, mindenféle szószaporítást
mellőzve. E határozat néhány sora számomra többet mond, mint hinnétek. Most,
amikor lassan tíz hónapja annak, hogy az aktív közösségi szerepvállalástól távol
kell maradnom, mikor azoktól is tartózkodnom kell, akiket barátaimnak ismerek,
amikor földrajzi mozgásterem szűkre szabták és egyszerű látogatóként sem
léphetek át a határon, minden nap aktuálisnak érzem a Korinthusiakhoz írt II.
levél 4. fejezete néhány sorát: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem
szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem
hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” Most érzem azt igazán, hogy kik és
hogyan állnak mellettem. Ez a helyzet tisztább képet ad arról, hogy kik az igaz
barátaim, kik azok, akik nem csak a polgármestert, hanem az embert is látják.
Nem könnyű ez az időszak, de most van időm elcsendesedni, mérlegelni, a
családommal több időt tölteni. Kedves Barátaim, egyhangú döntésetek számomra ma
megerősítés hitemben, konok elszántságomban, hogy érdemes becsületes magyar
emberként élni, erőt és energiát nem sajnálva tenni mindazért, ami legjobb
tudásunk szerint a közösség javát szolgálja. Megerősítés abban is, hogy
értékteremtő életet az igaz kapcsolatok megszilárdítása által élhetünk. Mindig
hittem, hogy az igaz magyar ember arról ismerszik meg, hogy nehéz időben is
lehetőségeihez mérten megingathatatlanul helytáll, barátját nehézségek között
látván pedig kiáll érte. Kedves békési barátaim! A testvér települési kapcsolat
egy közigazgatási szövetség lenne csupán, de tudom és érzem azt, amit az eddigi
városvezetőként eltöltött évek alatt is, hogy Békés városával, a békési
emberekkel nem adminisztratív, hanem emberi kapcsolatunk van. Hiszem, hogy ennek
egyre erősödő szálait nemcsak távolról, de aktív résztvevőként is megélhetem az
elkövetkezőkben, legyen bár települési képviseletben vagy magánemberként.
Bárhogyan is legyen, mindig örömmel találkozom veletek. Elnézve ezt a zűrös
világot, azt hiszem, tényleg két nagy erősségünk van: helytállni ott, ahová
rendelt a Fennvaló és kiállni mindazokért, akik igaz emberként nehéz időket
élnek. Ti most ez utóbbiról tettetek bizony-ságot nem hétköznapi módon:
határozatba foglaltátok az emberi együttérzést (keveseknek fordulna meg a
fejében, hogy ez egy határozat keretébe egyáltalán beférhet.) Fogadjátok érte
szívbéli, őszinte köszönetemet. A Jóisten áldjon meg érte és adjon erőt,
egészséget, hogy a magatok dolgában minden időben helyt tudjatok állni. Baráti
köszönettel: Mezei János.