Gondolatok Ozsvári Csaba művészetéről
Ozsvári
Csabára is érvényesek II. János Pál pápa 1999. húsvétján a művészekhez intézett
leveléneke megszólító szavai: "Művészek, Ti a Szépség alkotómesterei vagytok."
Az Isteni Szépség megnyilvánulását látom az ismert ötvösművész alkotásainak
gazdag tárházában. Első nagy műve, diplomamunkája is egyben legszebb Árpád-kori
falusi templomunk (Csempeszkopács) domborműves bronz kapujának elkészítése volt
1987-ben. E monumentális művének eszmeisége, formakincse és díszítettsége
teljesen eredeti és egyúttal szimbólum értékű is, mivel maga az Üdvözítő
mondotta magáról: "Én vagyok az Ajtó." Ez a templomajtó nyitánya lett
műalkotásai sorának, amelyet röviden így lehet jellemezni: krisztocentrikus
művészet. Ismét a Szentatya levelét idézem: "Amikor a művész létrehoz egy
mesterművet, nem csak alkotását hozza létre, hanem művével leleplezi saját
személyiségét is."
A
nemesfémből készült és drágakövekkel ékesített, kegytárggyá avatott műtárgyak
sorában, a magyarországi látogatásakor 1991-ben a Szentatyának ajándékozott
evangéliumos könyv aranyozott ezüst díszborítása tökéletesen kifejezi keresztény
hitünk két alappillérét: a mysterium incarnationist és a mysterium paschalét. A
díszes keretbe foglalt Agnus Dei körül az evangélisták szimbólumai a keresztény
ikonográfia klasszikus motívumkincsét sajátos stílusban fejezik ki. A hátsó
borítón az Istennek Szent Anyja láthatóm, aki egyúttal Boldogasszony Anyánk is,
körében a magyar szent királyok és Gellért püspök őrt álló figuráival. A 2000.
évi Nagy Jubileum során három alaklommal is örömmel láttam Ozsvári Csaba
evangéliáriumát a pápai misék szertartásain.
A számos
liturgikus tárgy Krisztus-központúsága a művész lelkületéből fakad, ígérete
szerint ugyanis az Isteni Megváltó a tanításban és eukarisztikus áldozatában
maradt velünk. További munkáiban az első templomkapu az Oltáriszentséget őrző
szentségházak ajtajává finomodott, amint az Hévízgyörkön, Vácott, Cegléden, majd
a Magyarországi Pápai Nunciatúra kápolnájában látható, amelyen a saját vérével
kicsinyeit éltető pelikánmadár alakja körül Aquinói Szent Tamás Úrnapra írt
miseszövegének himnuszából idéz: Ecce panis Angelorum, factus cibus viatorum - "Imhol
angyaloknak étke, vándorutunk erőssége." E szöveg szó szerint visszhangozza
fővárosunk legősibb templomának, a pesti Boldogasszony-egyház egyik reneszánsz
pasztofóriumának 1506-ban vésett feliratát.
Ozsvári
cCsaba kelyhei az európai középkor remekműveinek, a Tassilo-kehelynek, valamint
Suki Benedek kelyhének ihletettségében fogantak, ornamentumai és figurális
motívumai a Passióra utalnak, melynek szentségi gyümölcse az Eukarisztia. Ez a
mélységes misztikus kapcsolat a megváltói szenvedés nagycsütörtök estjén
testamentumként ajándékozott szentségi Kenyérrel és Borral a legkifejezőbben
azon az ezüst domborművön jelenik meg, melyet a vértanú Apor Vilmos boldoggá
avatási miséjén ajándékoztak a Szentatyának. Itt a Vir dolorum sírládában álló
alakja a bizánci eredetű Krisztus-típusnak a középkori nyugat ikonográfiájában
olyannyira közkedvelt imago pietatisa háttérben a szőlőfürtökkel, melyek a
szebbnél szebb körmeneti kereszteken is föltűnnek. A Húsvét
misztériuma, a Passió és Resurrectio ötvözete a körmeneti kereszteken már
Venantius Fortunatus Vexilla Regis prodeunt kezdetű Szent kereszt-himnuszának a
drágakövekkel ékes Krisztus-szőlőtő eszmeiségét idézi: fulbet Crucis miysterium
- "a Kereszt titka tündököl". Amennyiben a következő évszázadokra fönnmaradnak e
becses és szent műtárgyak, ugyanúgy üzenet értékük lesz, mint a hildesheimi
Szent Bernward püspök és ötvösmester műalkotásainak.A szentek kultuszával
kapcsolatos tárgyak is a mester élményvilágából fakadó tudatossággal ugyancsak
krisztocentrikusak. Így a hévízgyörki Szent Márton templom kapudomborművének,
illetve a sárospataki Szent Erzsébet ereklyetartó-szekrény ajtajának
rászorultjaiban az irgalmas szeretetre éhező, didergő Krisztus tekint vissza
Mártonra és Erzsébetre. A liturgikus felszerelések legteljesebb együttesét a
váci székesegyház számára készítette, ide tartoznak elsősorban a váci püspök Jó
Pásztort ábrázoló botja, mellkeresztje, kelyhe és krizmatartó edénye, valamint a
váci szeminárium tabernákulumának Ego som panis vitae feliratú, pávákkal és
növényi ornamentikával díszített domborműve.
Az Ítélő
Krisztus több művön is szerepel, például a pápai nuncius számára készített
pásztorboton, ahol az Örökifjú Krisztus a ravennai San Vitale templom
apszis-mozaikjának Pantokrator-típusát idézi. Az esztergomi evangeliárium
Istenszülő-domborművén a gyermek Krisztus anyja ölében mint királyi
trónuson országol.
Ozsvári
Csaba egészen eredeti, minden sablontól mentes művészetének karakterisztikuma a
Krisztus-központú szemlélet, melyet díszítőkedvének finom érzékével szimbolikus
növény- és állatfigurákkal ábrázol. Abba a transzcendes világba emeli
ötvösművének szemlélőit és használóit, amelyből e tárgyak isteni kegyelmet
közvetítenek a II. Vatikáni Zsinat atyáinak a világ művészeihez intézett
felhívása szerint: "A világnak, melyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy
kétségbeesésbe ne sodródjék. A szépség, éppúgy, mint az igazság, örömet olt az
emberi szívbe, és drága gyümölcs, mely ellenáll a múlandóságnak, nemzedékeket
köt össze és kapcsolatot teremt a csodálatban. És ez a ti kezeteknek
köszönhető."
Dr. Szilárdfy Zoltán
művészettörténész, pap-tanár
forrás: Ozsvári
Csaba ötvösművész címmel
2001-ben kiadott könyv