A felerősödött migrációs nyomás megakadt az Unió torkán. Miközben nehezen bizonyítható, bár olykor nyilvánvalónak látszó magyarázatok terjednek arról, hogy kik jönnek és miért Európába, megfeledkezünk arról, hogy a folyamat már évtizedek óta zajlik. Nem kellett hozzá sem háború, sem az un. Iszlám Állam.
Surján László
A
mi kedves európai közösségünk
A
felerősödött migrációs nyomás megakadt az Unió torkán. Miközben nehezen
bizonyítható, bár olykor nyilvánvalónak látszó magyarázatok terjednek arról,
hogy kik jönnek és miért Európába, megfeledkezünk arról, hogy a folyamat már
évtizedek óta zajlik. Nem kellett hozzá sem háború, sem az un. Iszlám Állam.
A
lassú, szabályos keretek között zajló bevándorlás nem váltott kis védekező
reflexeket az érintett országokból. Élvezték az olcsó munkaerőből fakadó
előnyöket, azt hogy sok nemszeretem munkára is akadt jelentkező és a képzett
embereknél, hogy nem kellett az oktatásukra költeni. Ha élesen fogalmazok: a
gazdag országok meglopták a szegények költségvetését és még a jótevő szerepében
tetszelegtek, hiszen befogadták a kérelmezőket. Most, hogy tömeges lett a
bevándorlási vágy, nem tudnak a célországok mit kezdeni a jelenséggel. Kapkodás
és ötletelés jellemzi a helyzetet. Az európai polgár pedig egyre inkább
hasznavehetetlen eszköznek látja a korábban oly nagyra becsült közösséget.
Pár
hír a közelmúltból, amelyek jól jellemzik a helyzetet.
Görögország. Idén mintegy 700 ezer ember érkezett ide. Sok vizet nem zavartak,
mert a görögök engedték őket tovamenni, kit regisztrálva, kit nem. A probléma
azonban felerősödött, hogy Macedónia immár nem enged át csak szíreket, afgánokat
és irakiakat. Pedig, talán épp a tél közeledtével sok más ember is ezt az utat
választja. Egy marokkói illető is fennakadt csütörtökön a macedón határnál, Oly
erőszakosan akart átjutni, hogy közben megütötte a vonat áramvezetékének
nagyfeszültsége és szörnyethalt. Ebben a légkörben a görög kormány hozzájárult,
hogy Brüsszel adjon segítséget egyrészt az északi azaz macedón határnál történő
regisztrációhoz, másrészt ahhoz is hogy az Égei-tenger szigeteinél történő
járőrözésbe is besegítsenek. Ez nemcsak határőröket jelent, hanem a menekültek
elhelyezésére szolgáló eszközöket is, sátrakat, s egyebeket. Pénteken történt a
megegyezés, s nem ment könnyen. Az euobserver.com úgy tudja, hogy a schengeni
övezetből való kizárással fenyegették meg őket.
Schengen ide, Schengen oda, a svédek is fontolgatják, hogy adott esetben
lezárják a Dánia és Svédország közötti hidat, ami a hozzájuk igyekvő migránsok
fő útvonala.
A
belső határok felélesztése rendre előkerült és számomra érthetetlen módon a
kötelező kvóták elutasításával kapcsolják össze. Pedig nem ez a megoldás, hanem
a Schengeni egyezmény betűjének és szellemének megtartása, azaz a külső határok
védelme. Ez volt kezdettől fogva a magyar álláspont. A görögökkel való
megegyezés jó irányban tett lépés. Emlékezzünk, ez volt Orbán elutasított
hatodik pontja.
Persze nemcsak a belső határellenőrzés visszaállításával fenyegetnek, ami
egyébként is kétélű fegyver. Nem a turistáskodók kényelméről van szó, hanem az
áruszállítás gördülékenységéről is. Talán ez vezette az osztrák kancellárt, hogy
más nyomásgyakorló eszközöket keressen. Elég szerencsétlen ötlettel állt elő.
Demagóg módon kijelentette, hogy ha egyes országok elutasítják a kvótákat, azaz
a célországokkal való szolidaritást, akkor ne várjanak ezen országoktól anyagi
segítséget.
Ebben az egész bevándorlással kapcsolatos történetben az a számomra
legszomorúbb, hogy minden eddiginél jobban kiderül, a jogállamiság a
nyugatiaknak csak addig érdekes, amíg a javukat szolgálja. A szegényebb
tagállamoknak nyújtandó támogatásnak és annak esetleges felfüggesztésének is
megvannak a rögzített szabályai. Hogy jön ahhoz egy osztrák kancellár, akinek
ráadásul nem tartozik jogkörébe az európai törvénykezés, hogy ezek felrúgását
javasolja?
A
V4 miniszterelnökei viszont egy okos ötlettel álltak elő. Megalakították a
Schengen Barátainak közösségét. Olyan államokat várnak ide, akik fontosnak
tartják a schengeni szerződés érvényben tartását, de készek hozzájárulni a külső
határok közös őrzéséhez. Mert nem a kvótarendszer, hanem a határőrzés a
megoldás.
Merkel asszony viszont a befogadók klubját hozta létre, Németország súlyához
képet kevés sikerrel, mindössze nyolc másik ország érdeklődött, s a befogadandók
létszámáról nem is jutottak még megegyezésre.
A
miniszterelnökök még decemberben megkezdik azokat a megbeszéléseket, amelyek
célja, hogy Anglia a közösség része maradjon. Talán februárban már megegyezés is
lesz. Hogy azután a mostani hangulatban ez elegendő lesz-e a népszavazás
sikeréhez, azt nehéz most felmérni. A dán miniszterelnöknek nem sikerült
rávennie a dánokat, hogy hozzá járuljanak a belügyi egyezményhez való
csatlakozáshoz. Most, az Europol működésbe való bekapcsolódásról újabb
népszavazást készítenek elő.
Zajlik tehát az élet, de inkább csak bonyolódik, nem tisztul a kép.