1908. január. Ekkor jelent meg a Nyugat, hogy pár évtized alatt átalakítsa a közgondolkodást. Az első számban ez az Ady vers jelent meg. Ma, amikor oly sokan megfogalmazzák, hogy vissza kell találnunk a valós értékekhez - szívesebben mondom egyes számban: a valós értékhez - a verset elolvasva rádöbbenhetünk: száz évet elvesztegettünk. (S. L.)
ADY ENDRE: A
SIONHEGY ALATT
1908. január. Ekkor
jelent meg a Nyugat, hogy pár évtized alatt átalakítsa a közgondolkodást. Az
első számban ez az Ady vers jelent meg. Ma, amikor oly sokan megfogalmazzák,
hogy vissza kell találnunk a valós értékekhez - szívesebben mondom egyes
számban: a valós értékhez - a verset elolvasva rádöbbenhetünk: száz évet
elvesztegettünk. (S. L.)
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, õszi hajnalon
Valahol Sionhegy alatt.Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betûkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.Lámpás volt reszketõ kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.Megvárt ott a Sionhegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
"Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.""Halottan visszajöttem hozzád
Én az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát."
Õ nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott."Csak nagyszerű nevedet tudnám."
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírva a Sionhegy alatt.
A Mátyás templomnak ez
a döbbenetes oltárképe tökéletes illusztáció a vershez. Több is annál:
kiegészítés. A Golgotán megjelenő Atya nem csak gyászolni jött a Fiút. Jelenléte
elővételezi a Feltámadást. Kitárt keze nekünk is reményt ad. Még eszünkbe juthat
nagyszerű neve: Atyám.