Harrach Péter

Kellő távolságban vagyunk a választástól. Az érzelmek csillapodnak, megkockáztathatjuk az elemzést. Igaz, hogy ezt már sokan megtették, ki szakmai szemmel, ki azon melegében, örömmámorban, vagy letaglózva. Az én nézőpontom körön belül van, ha nem is a centrumban.

Ki kell mondanunk: a győzelem megérdemelt volt, két okból is. Az elmúlt évek teljesítménye az egyik. A sikernek ez szükséges, de nem elégséges feltétele. Kell hozzá a másik is, a profi kampány (ennek erejét növeli, ha az ellenzéké amatőr).

Gyakran találkozom erdészekkel, de már az első alkalommal feltűnt, hogy zárt, bajtársias és hagyománytisztelő társaság. Hogy pontosabb legyek, náluk a bajtársiasságot kevésbé korlátozzák az egyéni törekvések. Van még egy rájuk jellemző vonás, amit a szakmai követelmények és a természet egyszerű, bár szigorú törvényei alakítottak ki: a fegyelmezettség. Előbb-utóbb az is kiderült, közülük többeknek apja, sőt nagyapja is erdész volt. A családi hagyomány mellett, életükben van még egy nem kevésbé erős hatás, a selmeci hagyomány.

Az Eucharisztikus Kongresszus élményéről és hatásáról még sokat fogunk beszélni. Sikere felülmúlta a legmerészebb álmainkat is. A Szentatya szerepe pedig meghatározó volt. Be kell vallanom, utólag szégyellem a kezdeti kishitűségemet. Ismerve a társadalom szekularizáltságát, szorongva gondoltam az érdeklődés mértékére. Végül megmozdult a keresztény közösség, nem kíváncsi érdeklődéssel, hanem örömmel, lelkesen és áhítattal. Mennyire más volt ez a több százezres tömeg, mint a tüntetések elégedetlen és követelőző résztvevői.

„Nemzettudatunk fontos eleme a nemzeti emlékezet, mert a nemzet a múlt, a jelen és a jövő magyarjainak közössége. Az Abasáron zajló régészeti feltárás bővíti Aba Sámuel, harmadik királyunk életéről és tevékenységéről alkotott ismereteinket. Ez a hely is a történelmi emlékhelyek sorába került.” - nyilatkozta Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr megemlékezett a képviselőről, engedjék meg, hogy én Keresztes Sándorról, a KDNP tiszteletbeli elnökéről szóljak néhány szót.

Hosszú és tartalmas élete volt, aminek két terepe volt: a család és a közélet. Nyolc gyermeket nevelt, de nemcsak felnevelte őket, hanem biztosította azt a nyugodt légkört, amiben felnőhettek, illetve ami egy magas szintű képzettség lehetőségét adta meg.

A férfi és a nő is részese az azonos emberi méltóságnak, de természetük különböző.

A bezártság olvasásra késztet. Persze szebben hangzik, ha azt mondom, az otthon töltött órák lehetőséget adnak sok könyv régóta halogatott olvasására. A könyv mindig élményt jelent, de ebben az időszaban terápiás szerepe is van. Oldja a bezártság ingerszegény világát. Egyfajta találkozás élményét nyújtja. Ezekbe a találkozásokba is magát viszi az ember, amikor mai szemmel olvassa a régi Írásokat. Így voltam Teleki Pál Európáról és Magyarországról címet viselő kötetével. Ebben szerepel az az előadás, amit Párizsban 1933-ban tartott, az „Európai szellem jelene és jövője” címmel.

A teremtésvédelem nemcsak a környezetről, hanem a teljes teremtett világról, tehát az emberről is szól.

Sok hang szól ma veszélyeztetett környezetünk védelmében. Közöttük egyre erőteljesebb az egyházak teremtésvédelemről szóló szava, aminek sok közös vonása van a többivel, hiszen a probléma közös. Van azonban két lényeges különbség is. Egyrészt a címben szereplő radikalizmus. Mivel elvi, vallási megközelítésről van szó, itt nem sok tér marad a megalkuvásra késztető – közjótól független – gazdasági-politikai kényszereknek. Másrészt