Dušan Pirjevec neve alighanem kevesek előtt ismert. Magam sem tartozom közéjük. Egy régi folyóirat cikk szerzőjeként bukkantam rá: 1962-ben a vajdasági Híd leközölte az egyik vitacikkének magyar fordítását. Ma már a címe is anakronisztikus: Szlovénség, jugoszlávság és szocializmus. De van benne, amit a baloldalon még ma sem fogtak fel.
Surján László
Dušan Pirjevec
Dušan
Pirjevec neve alighanem kevesek előtt ismert. Magam sem tartozom közéjük. Egy
régi folyóirat cikk szerzőjeként bukkantam rá: 1962-ben a vajdasági Híd
leközölte az egyik vitacikkének magyar fordítását. Ma már a címe is
anakronisztikus:
Szlovénség, jugoszlávság és szocializmus. De van benne, amit a baloldalon
még ma sem fogtak fel.
A
jugoszlávság szó mára értelmezhetetlen lett, ebben az összefüggésben a
szocializmus szó is dohos illatot áraszt. De a szlovénség szó jelzi, a nemzeti
érzésről van szó, ami ma is épp annyira időszerű, mint korábban. A szerzőnek a
cikk fél évszázaddal ezelőtti írásakor számolnia kellett a marxista
alaptételekkel, jelesül azzal, hogy a nemzet valójában történelmi kategória, és
a kapitalizmus meghatározott korszakában keletkezett, tehát a burzsoá társadalom
jellegzetes fejlődési formájának
mondhatjuk. Ennek ellenére Pirjevec, aki maga is marxista volt, le merte írni, s
a Híd cikkét át merte venni, azt, hogy a nemzet nem kapitalista, de nem is
burzsoá kategória, s nem szűnik meg létezni abban a pillanatban, amikor a
kapitalizmus és a burzsoázia történelmileg megszűnik. Hogy a mai globalizált
világ tekinthető-e kapitalizmusnak vagy sem, ne firtassuk. Tény azonban, hogy
sokan élnek körülöttünk, akiknek a nemzet valamiféle gyanús dolog, amit elítélni
kell, amitől félni kell.
Mi,
amikor a megbékélés folyamatában a felvilágosodás előtti időkre gondolunk és a
különböző anyanyelvű emberek egymással való jó kapcsolatát tekintjük példának,
mintha hajlanánk arra, hogy a nemzeti gondolatot a XVIII. század termékének
tekintsük. Pedig az emberi természet egyik lényeges eleméről van szó.
Pirjevecnek volt bátorsága már 1962-ben így fogalmazni: a nacionalizmus
lényeges alkotóeleme az ember egyéniségének, létének és - bizonyos értelemben -
alapja, gyökere a világgal való kapcsolatainak. Ha megcsonkítjuk a
nacionalizmust, megcsonkítjuk az emberi egyéniséget is, tehát létét fenyegetjük.
A nemzet és a nacionalizmus következetes és teljes elismerése tehát az emberi
egyéniség teljességének elismerését jelenti, azaz az igazi demokrácia és az
igazi szabadság kérdése.
Dušan Pirjevec (20 March 1921 – 4 April 1977) a németek elleni ellenállás
részeseként a jugoszláv kommunista párt tagja lett, mint partizán brutalitásáról
volt híres. A háború után fontos beosztásokat kapott, de sorsát nem kerülhette
el, 1948-ban letartóztatták, a pártból is kizárták. Két év börtönre ítélték,
amiből csak fél évet kellett leülnie. A fent idézett cikke Dobrica Ćosić szlovén
íróval való vitájának része. Ćosić az egységes jugoszláv kultúra híve volt,
Pirjevec viszont kiállt a nemzeti gondolat mellett. Noha az ő felettébb
ellentmondásos élete nem indokolja, hogy példaképül állítsuk magunk elé, azt
kijelenthetjük: igaza volt, amikor a nemzeti érzést az emberi egyéniség részének
tekintette. Hogy ez másképp jelent meg a XIV. mint a XIX században, az biztos.
Nekünk azonban most azt kell felismernünk, hogy mi módon legyen életünk része a
XXI-ben.
A
magyar baloldalnak is szembe kell néznie ennek a szlovén kommunistának a
véleményével, aki erőteljesen hangsúlyozta: „csak az az eszmeiség valóban
demokratikus, szabadságszerető, humanista és szocialista, amely cáfolhatatlanul
posztulátumai közé iktatja a nemzet fönntartás nélküli elismerését, teljes,
természetes terjedelmében fogadja el, és kész arra, hogy harcoljon és teljes
mértékben támogasson minden nemzetet, hogy kivívhassa jogait és megteremtse a
teljes fejlődés lehetőségeit.” Ennek biztosítását várjuk mindazoktól a
nemzetektől, amelyek területén más nemzetekhez tartozó emberek is élnek