Életet áldozni másokért

Hetek óta járja az internet szövevényes útját egy felettébb érdekes beszéd, amelynek szerzője állítólag az egyik prágai püspök. Amikor az érdeklődők rákerestek az ismeretlen nevű szerzőre, kiderült, hogy püspöknek ugyan nem püspök, de prágainak prágai, s a beszédet valóban ő mondta.

Surján
László

Életet
áldozni másokért

Hetek óta
járja az internet szövevényes útját egy felettébb érdekes beszéd, amelynek
szerzője állítólag az egyik prágai püspök. Amikor az érdeklődők rákerestek az
ismeretlen nevű szerzőre, kiderült, hogy püspöknek ugyan nem püspök, de
prágainak prágai, s a beszédet valóban ő mondta. Korábban is mondott igencsak
figyelemre méltókat. Beszámoltam róla és egy korábbi üzenetéről a
„Petr Pit’ha gondolatai a forró békéről” című kis írásomban.

A
mostani, felettébb időszerű írását viszont nem tettem ki a MHL-ra, mert
tudomásomra jutott, hogy van benne fordítási hiba, amelyet Balassa Zoltán
korrigálni készül. Ő professzionálisan nyúlt a kérdéshez, és közvetlenül a
szerzőhöz fordult. Ekkor derült ki, hogy a beszéd 2015. március 1-jén hangzott
el, azaz majd egy éves. Tavaly tavasszal még nem robbant a migrációs bomba, de
az ezzel kapcsolatos gondok kristálytisztán megfogalmazva kiemelt jelentőségű
részei a beszédnek, ami Balassa szerint „korunk és helyzetünk hű tükre. A
cseheknek készült, ám nekünk is szól. Érdemes megemésztenünk! Ma még
aktuálisabb, mint elhangzása idején. [Mintha még az Ákos-Telekom vitába is
beleszólna.] A Mene Tekel Fesztivál keretében hangzott el az ősi prágai Szent
Vitus-, Vencel- és Adalbert-székesegyházban ökumenikus istentisztelet keretében.
Ezt az istentiszteletet a harmadik ellenállás áldozatainak emlékére rendezték:
Így nevezik a csehszlovák kommunistaellenes ellenállást.”

Köszönet
Zoltánnak, hogy mindezt kiderítette és a

felvidek.ma honlapon közkinccsé is tette. Ezek
után álljon itt is a beszéd szövege Balassa Zoltán fordításában.

 „Emberek, emberek!

Engedjék meg, hogy e
lehetséges legmagasabb címmel szólítsam meg önöket, mert az ember Isten
képmása, és fenséges jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és
felelősséggel.

Azért jöttünk itt
össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a parancsuralmi rendszerek áldozataira,
főleg arra, amely történelmileg legközelebb áll hozzánk. Kegyeleti
ünnepségünket Mene Tekelnek neveztük el. [Megmérettetett és könnyűnek
találtatott.] Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán
jelentek meg, amikor lakomázott és a jeruzsálemi templomból eltulajdonított
szent edényeket megbecstelenítette. És ez birodalma bukását jelentette be,
mert nem tanult saját apja történetéből.

Közben olyan helyen
vagyunk, mely nemzeti történelmünk jelképe. Ez a székesegyház, mely
évszázadokon át pontosan meghatározott rend szerint jött létre és
megtestesítője lett azoknak az eszményeknek, amelyek apáinkat, nagyapáinkat
vezették. Önmagában ez a székesegyház nem azonos ezzel az eszménnyel, mivel az
magasan fölötte áll, abban az irányban, melyet a bátran ágaskodó tornyok
jelölnek. Ebből a magasságból szólt hozzánk Isten.

Hallottuk szavait,
amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e
székesegyház építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is. Onnan küldte el
hozzánk saját Fiát, Jézus Krisztust, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy
emberek vagyunk, csupán a halál felé siető emberek. De azt is, hogy hírül
adja, az ember eszménye Isten képmásává lenni. Krisztushoz hasonlítani. Ez az
élet igazsága, teljes értelme, ezen eszme felé menni.

Minden alkalommal itt
beszél valaki. Ma nekem jutott az a feladat. Szorongok, mert a Mindentudó
előtt beszélek és tudatában vagyok annak, hogy nem önök előtt állok, hanem
azok előtt, akik ezért az eszméért, az élet igazságáért képesek voltak földi
életüket kockáztatni. Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az életet
másokért szokás feláldozni. Azok, akikre most gondolunk, azt miattunk tették
meg. Feladatom, beszéljek. Itt vagyok, hogy tegyem, amit tennem kell.

A megemlékezésnél
több, hogy szükséges okulnunk. Azok, akikről gondolkodunk, elsősorban azért
haltak meg, mert az emberek időben nem akarták tudomásul venni, hogy
veszélyben vannak. Szükséges okulnunk, mert ismét veszélyben vagyunk és ismét
nem akarjuk ezt bevallani.

Azt mondjuk: békében
élünk, miközben folyik a harc, a támadás és öldöklés. Ostobaságunkban és
gőgünkben kioktatjuk az egész világot. Azt mondjuk: A vallási háborúk
középkori képtelenség. Azt várjuk, hogy mindenki eldobta saját Istenét, mert
mi ezt megtettük. De ők ezt nem teszik meg, mert példánkon látják, hogy ez
hová vezet - kultúránk szétesőben van és kihalunk. Azt mondjuk, párbeszédet
kell velük folytatnunk, de ők nem fognak meghallgatni bennünket, mert a
vallásról akarnak beszélni és mi nekünk már nincs, mert mi végtelenül
liberálisak vagyunk. Azt mondjuk, hogy egymást tisztelnünk kell, de ők nem
tisztelhetnek bennünket, mert ők képesek saját igazságukért életüket
feláldozni, de mi állandóan hátrálni fogunk és diktátumuk szerint föllépünk
mindenki ellen, aki megvallja Krisztus keresztjét. Azt mondják nekünk, hogy
nem vagyunk toleránsak, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk
elnézőek. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, politikusainkat végkép nem
érdekli az iszlám, őket az olaj és az elnyűtt fegyverek eladása érdekli. És mi
ezt nekik nem róhatjuk föl, mert bár rövidlátó ostobáknak tartjuk őket, de ezt
nem szabad bevallanunk, mert megválasztottuk őket. Ráadásul érezzük, hogy ők
közülünk a legjóravalóbbak, mert az arccal nem rendelkező mások szavára
hallgatnak, akik nekik valahonnan parancsolgatnak. Sejtjük, hogy onnan, ahol
fiktív pénzzel rulettet játszanak, ám ezt néha mégis a mi munkánknak, esetleg
életünknek kell biztosítania.

Békét szeretnénk
Ukrajnában, de mi magunk engedtük, hogy az veszélyeztetve legyen és igyekszünk
haszonélvezői lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt sem az ukránokról, sem az
oroszokról nincs szó, hanem ismét pénzről és a bankok pénzügyi egyensúlyáról,
amelyek meginogtak, mint a hajók, amikor a hullámok feltornyosulnak. Azt
mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük a békét, de mit kezdünk a
fegyverekkel, ha nincsenek férfijaink, akik azokat megfognák. De miért is
tennék ezt, ha nincsen eszményük? Eszményük, amelyért valaki hajlandó lenne
meghalni. Bizony szánalmasak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a
kultúrához való kötődésünket és székesegyházaink összeomlanak, s az emberi
közösség egymással veszekedő egoisták kupacává változik.

Elveszítettük az
emberi értéket és mértéket, mert teljesen logikus, ha eldobjuk
kereszténységünket és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az
embertől is, mert többé nem fogjuk tudni, hogyan kell kinéznie. Hogyan tudnak
a muzulmánok tisztelni bennünket, ha nekik van Istenük és nekünk semmilyen
sincs. És miért kellene nálunk illedelmesen viselkediük és velünk emberségesen
bánniuk, ha látják, hogyan viselkedünk egymással. Békéről beszélünk, meg
akarjuk azt védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem egymás között.
Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk.
Csakhogy sem az Igazságosságot, sem a békét senki sem fogja bevezetni, mert az
a tisztességből nő ki.

Tudom, mi lesz most,
mit fogok hallani. Szavaim az egoista elégedettség falába fognak ütközni, mely
olyan, mint a görbe tükör. Mindent kiforgat. Ha bármilyen bölcsességet
mondanék is, visszhangként majd a részegek világolásánál üresebb frázisok
térnek vissza hozzám. Ha egy megölt gyermeket hoznék is egyenesen a frontról,
csak az elit képviselőinek hamis jajveszékelése hallatszana, olyan, amilyent a
mindennel szemben közömbös tömeg fog óhajtani, amely majd ismét saját élére
állítja őket. Senki nem emelkedik föl, hogy igyekezzen megmenteni a gyermek
testvéreit, vagy anyját. A hangok ellenem fordulnak: Mire játszol? Ne firkálj
ördögöket a falra!... végül tiltakozás hallatszik: Ez a bolond végül háborút
okoz - hallgattassátok el! Ám én attól rémülök meg, amit magunknak készítünk
és okozunk. Ellenségeink nem az arabok, sem az ukránok, sem az oroszok és
egyáltalán senki sem! Megelégszünk azzal, hogy önmagunk ellenségei legyünk,
mert nem tiszteljük az élet törvényét, elfelejtettük, hogy az élet szeretet és
a szeretet áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ez az, amibe
belepusztulhatunk. Nem lennének semmilyen ellenségeink, ha olyanok lennénk,
mint ez a székesegyház, egymáshoz kötne bennünket a szilárd rend és mint
alkotókat tisztelet és becsület övezne bennünket. Csakhogy mi semmit sem
alkotunk, mert magunk helyett egyeseket dolgozni, másokat gondolkozni
engedünk. A fentről érkezett utasítás szerint az alattunk levők alkotását
csupán tologatjuk. Nincs miért élnünk. Fölöslegesek vagyunk. Ha nem lennénk
ilyenek és hasznos emberek lennénk, ellenségeink nem mernének veszélyeztetni
bennünket, mert szilárdabbak lennénk, mint ők. Utunk visszatérés az észhez,
annak megfegyelmezéséhez és a következetes, hiteles, mélyen átélt
kereszténységhez.

Nem hallgathatok.
Felszólítottak, hogy beszéljek Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt
abban a pillanatban, amikor idegenek gunyorosan kérdik: voltaképpen kik
vagytok ti? Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár
remegek:

Vallom, hogy fehér
ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, egyben minden ember
méltóságát, de elutasítom, hogy megfeketedjek, vagy megsárguljak és
megváltoztassam arányaimat és szemeim színét.

Férfi vagyok, aki
képes gyermeket nemzeni, de nem képes gyermeket szülni, ezért ragaszkodom a
rendezett, tartós családhoz, mert ez a társadalom alapja és a nevelés
biztosítéka. Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfi és a nő különbözik testi
felépítésében és biológiai szerepkörében, hogy a nő gyengébb és értékesebb,
mint a férfi, akinek meg kell őt védenie, szeretnie és tisztelnie kell.

Egyelőre egészséges
vagyok és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a gyengék nyafogását, akik
csak betegséggel mentegetőznek.

Egyszerre vagyok
gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, van elég belőle, hogy
megoszthassam másokkal, de elutasítom a lusták eltartását. Sokkal kevesebbel
rendelkezem, mint a valóban vagyonosak, nem irigylem tőlük és örülnék, ha
vagyonukkal értelmesen élnének.

Európai vagyok, mert
cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem, cseh földön nőttem föl s
komolyan veszem nemzetem nyomorát és dicsőségét is. Elutasítom, hogy
feloldódjak a fogyasztó multikultúra szellemtelen uniformitásában.

Keresztény vagyok,
tisztelettel viseltetem más vallású és nézetű emberek iránt és bizton tudom,
hogy egész viselkedésemben ehhez tartom majd magam. De szilárdan ragaszkodom
saját keresztény Istenemhez és rendjéhez, amelyet azért szabott meg, mert
bölcs, igazságos és együtt érez az emberekkel.

Ember vagyok, hálás
vagyok emberségemért és büszke vagyok az arcomra.

Ember vagyok, Petr
Piťhának hívnak és nem vagyok valamilyen 380326/038-as születési szám, sem
372-2/015-s jogosultságot biztosító azonosítószám, sem PIN, VPIN, sem
bármilyen egyéb szám. Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget
vállalok. Ember vagyok és emberként is akarok meghalni. Ámen."

Aki
eredetiben kívánja megtekinteni és meghallgatni, megteheti (https://www.youtube.com/watch?v=5GclvuFN0g8).
Csupán cseh nyelvtudás kell hozzá, amivel én sajnos csehül állok.