Közép-Európa elszalasztott megszületése

"A francia forradalom azonban túlfutott önmagán, nem lett követendő és követhető példa. A nemzetek, országok pedig mifelénk maradtak a rút kelepcében, nem együtt, hanem egymás ellenében kezdtek megszerveződni. Máig ható terheket hagyva ránk."

Surján László

Közép-Európa elszalasztott megszületése

Ha
arról kérdezném a tisztelt olvasót, hogy mire gondolt Batsányi annak a híres
sornak a leírásakor, hogy „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”, talán sokan a
Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelszavainak érvényesülésére gondolnának.
Némi joggal, hiszen ez a záró sor: fenyegetés, mégpedig azoknak, akik a
jobbágyok felszentelt hóhérai. De feltűnik egy másik elem: a remény, hogy eljött
a nemzetek, országok rabságának vége. Nyugaton a polgári szabadságot valójában
az államhatalom megszerzésével az forradalmárok állama valósította meg. A mi
térségünkben a nemzet létrehozásán nem önálló államok szorgoskodtak, hanem erős
birodalmi közegben és a hatalom ellenében kellett azokat létrehozni. Bécsről van
szó, de Szentpétervárról is. A birodalmi szemlélet egyben eszköz is volt a
hatalom kezében, hogy egymás ellen fordítsa az ébredező nemzeti közösségeket,
nehogy azok egymásra találva a birodalmat magát söpörjék el. Batsányi verse épp
arra utal, hogy ez a félelem nem volt alaptalan. A vers elemzésekor kiemelem egy
pontosvessző fontosságát. Hiszen a felszólításnak, hogy Párizsra kell figyelni,
két alanya van. A nemzetek-országok az első négy sorban, s a népnyúzók a
továbbiakban. Ezt a kettőt a negyedik sor végén pontosvessző választja el.
Érthető: a párizsi példa a nemzeteknek jót, a szabadságot jelenti, a
jobbágy-hóhéroknak pedig a vérpadot.

Kassáról nézvést lehetett idealizálni a Párizsban történteket. A francia
forradalom azonban túlfutott önmagán, nem lett követendő és követhető példa. A
nemzetek, országok pedig mifelénk maradtak a rút kelepcében, nem együtt, hanem
egymás ellenében kezdtek megszerveződni. Máig ható terheket hagyva ránk.

BATSÁNYI JÁNOS: A FRANCIAORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA

 (Kassán,
1789)

Nemzetek, országok! kik
rút kelepcében

Nyögtök a rabságnak kínos
kötelében,

S gyászos koporsóba döntő
vas-igátok

Nyakatokról eddig le nem
rázhatátok;

Ti is, kiknek vérét a
természet kéri,

Hív jobbágyitoknak
felszentelt hóhéri!

Jertek, s hogy sorsotok
előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párizsra
vessétek!