"A sajtónk egy része arról cikkezik, hogy nálunk minden a legrosszabb, a másik része pedig hogy a legjobb. Javaslatom egy új szó: legtelenedjünk. "
Surján László
Legtelenedjünk
Szeretem
a hazámat és büszke is vagyok minden eredményére, akkor is, ha semmi részem
nincs benne. Mint most a női vízilabda Európa bajnoki győzelem. Ha tehát az
olvasom egy újságban, hogy Magyarország lehet a legnagyobb nyertes, akkor
rávetem magam a cikkre. Az írásból az derül ki, hogy új helyzetet teremt az
egész kelet-közép-európai régióban, ha tartósan harminc dollár környékén marad
az olajár. Az egész régió a nyertes, és sehol nem derül ki a cikkből, hogy miért
mi lehetünk a legnagyobb nyertesek.
A
festett egekbe nézést Vörösmarty már 1843-ban elvetette, de a nemzeti hevület
bizony még ma is elkapja egyikünket, másikunkat. Jó lenne megtanulni, hogy a
megalapozatlan remény felkeltése többet árt, mint a szerényebb hang, nagyobb
teljesítmény.
Amúgy meg nem árt hozzászokni, hogy okosabb, ha az egész régióban gondolkodunk.
Ahogy a Charta XXI hívei tartják: Legyünk közösen nagyok.
Egyedül úgysem megy.
Hogy miért nem jelölöm a kritizált cikk forrását? Mert nincs jelentősége. A
jelenség ugyanis meglehetősen általános. A sajtónk egy része arról cikkezik,
hogy nálunk minden a legrosszabb, a másik része pedig hogy a legjobb. Javaslatom
egy új szó: legtelenedjünk. Kivéve persze, ha már megnyertük az aranyérmet.
