Ki Petr Pit’ha? Cseh egyetemi tanár. Neve szinte teljesen ismeretlen Magyarországon. Különleges ember, híres cseh nyelvész. De sokkal több ennél. 1938-ben született Prágában, abban az évben, amikor Csehszlovákiát felszámolta a német önkény. Tizenkilenc éves korában lett igazán keresztény, tehát egy évvel a magyar 56 leverése után. 1969-ben, tehát egy évvel a Prágai Tavasz bukását követően Hollandiában titokban pappá szentelték.
Surján László
Petr Pit’ha gondolatai a forró békéről
Ki Petr Pit’ha?
Cseh egyetemi tanár. Neve szinte teljesen ismeretlen Magyarországon. Különleges
ember, híres cseh nyelvész. De sokkal több ennél. 1938-ben született Prágában,
abban az évben, amikor Csehszlovákiát felszámolta a német önkény. Tizenkilenc
éves korában lett igazán keresztény, tehát egy évvel a magyar 56 leverése után.
1969-ben, tehát egy évvel a Prágai Tavasz bukását követően Hollandiában titokban
pappá szentelték. Hazatért és folytatta egyébként sikeres munkáját mint
tudományos kutató, de közben magánlakásokon hittanra tanított fiatalokat,
titokban misézett és gyóntatott. Titkos felszenteléséről sem szülei, sem
testvére nem tudtak. A bársonyos forradalom után derült csak ki róla, hogy
katolikus pap. Civil pályáján nem változtatott, s 1992-ben egy ideig párton
kívüliként oktatási miniszter is volt. Szerinte most a fejéről a talpára kellene
fordítani a világot, azaz kellene egy tekintély, aki a realitáshoz vezeti vissza
az országot. Milyen igaza van!
2008 óta sokat beszélünk a krízisekről. Petr Pit’ha szerint is csupa krízis vesz
körül minket. Egy
2009-ben készült
interjúban
így fogalmazott: Az oktatásunk romokban van,
a pozitivista gondolkodás jelszavai miatt: emberi jogok, mindenki felé érzett
empátia, és azt állítva, hogy mindenki egyenlő. A tudományos élet romokban van a
publikálj, vagy meghalsz jegyében: az emberek minden tartalom nélkül, csak
karrierjük előmozdítása végett írnak cikkeket. Az egészségügy romokban, mert a
hatékonysági hajsza miatt nincs idő az emberi törődésre. Jogrendszerünk
krízisben van, hiszen annyi a törvény, és annyi az ügyvéd, hogy a szofisták
aranykora jött el. Minden lehetséges és minden igaz, senki nem foglalkozik a
tényekkel. A politika is krízisben van, mert nem a valós problémákkal törődnek,
hanem a botrányokkal. Így nehéz élni.
Ami
pedig a tekintélyt illeti, akire hallgatva a valóság talajára léphetnénk, az
Egyház sajnos láthatóan nem képes erre. Pit'ha professzor szerint az egyháziak
túl fáradtak ahhoz, hogy belépjenek a társdalom életébe, időről időre és egyre
jobban épp abba süllyednek bele ami rossz a társdalomban. Például, fejti ki
Pit'ha, létezik egy tabu: ne beszéljünk az igazán kemény igazságról, hiszen
ezzel haragos reakciót válthatunk ki bizonyos nagyon fontos emberekből.
Egyszer egy dunántúli kisvárosunk plébánosával arról beszélgettem, hogy mikor és
hol hallanak a keresztény fiatalok a nemi erkölcsről. Ó hát a házasság előtti
nemi életről a gyóntatószékben sem tesznek említést – mondta.
De
Pil'ha nemcsak az elhallgatást kifogásolja, hanem arra is rámutat, hogy az
Egyház gyakran olyan nyelven beszél, amit nehéz megérteni. Olyan elvont
dolgokról esik szó, hogy az átlagember elereszti azokat a füle mellett. Ma
prófétai hangra volna szükség.
Ahogy olvasom a professzor szavait az evangéliumnak az a része jut eszembe,
amikor Jézus tanítványai kemény beszédnek minősítik a hallottakat. Jézus nem
puhította a mondanivalóját, ahogy napjainkban sokan.
A
riporter is feltette Pit'hanak a kérdést, hogy a roppant szekularizált cseh
társadalomban ki figyelne egyáltalán az egyházra. Pit'ha felelete: ha az Egyház
képviselői a szekularizált világ kiemelkedő problémáiról érthető módon
beszélnének, óriási hallgatóságuk lenne. Minden társadalmat szolid kövekre kell
építeni, és ma éppen ezek az alapok vannak veszélyben. Az európai országokban az
alapok a kereszténységből jönnek. Épp ezért ma nagyon egyszerű szavakkal a
Tízparancsolatról kell beszélni, mert az egész társadalomnak erre volna
szüksége.
A
vallás különleges jelenség, mondja Pit'ha professzor. Amikor a nép veszélyben
érzi magát, biztonságos helyre igyekszik. Hogy mik ezek a veszélyek, amelyektől
az Egyházban biztonságban lehetnénk? Az egész élet csupa veszély, minden
értelemben. Állandóan hazugok, tolvajok és gyilkosok kezében vagyunk. A hideg
háború után a forró béke korszaka jött el.