A jordániai királyné tiszteletbeli doktori címet vett át Rómában nemrég. Az akkor elmondott beszédéről Pálmai Tamás készített ismertetést.
Szép asszonybeszéd
A jordániai királyné tiszteletbeli doktori
címet vett át Rómában nemrég. Ilyeneket mondott beszédében:
Napjainkban a világnak nagy szüksége van a
kollektív bölcsességre. A múltunkat akarják elpusztítani, azt a múltat, ami azzá
tett, amik vagyunk. Veszélyben a jövőnk, a globális értékeink. Azokról a
vallástalan terroristákról van szó, akiknek célja az, hogy lerombolják a
civilizált világot. Egész nemzetek sorsa pecsételődött meg. Közös kulturális
örökségünket is lerombolják. Kollektív történelmünk áll a célkeresztben, a
civilizációnk alapjai. Lényegében az emberiség történelme. Elvakultságukban azt
képzelik, egy új történelmi kort fognak megnyitni, melynek neve „az Iszlám Állam
után”. Az utóbbi két év során tanúi lehettünk annak, milyen lenne az a sötét
világ, amit megálmodtak maguknak. Szíriai és iraki események kísértettek:
városok, ahol megszűnt az élet, elvesztett gyerekkorok, néptelen iskolák és
kórházak. Szenvedés és tömeggyilkosság. Kisgyermekek holttestét veti partra a
tenger. Mi is bármelyik pillanatban váratlanul meghalhatunk, akár egy étteremben
vagy egy koncerten. Vagy ha letérdelünk és imádkozunk.
Bármennyire is különös, de mindez a
betekintés a jövőnkbe egyfajta megerősítés is a számunkra. Ezáltal tudhatjuk
meg, hogy miért kell küzdenünk, hogy mik az értékeink, és így jobban értékeljük
mindazt, amink van. Elérkeztünk az emberiség fordulópontjához. Mindannyiunkról
van most szó. Ez nem egyetlen ország háborúja, ez minden ország háborúja. Hiszen
a történelemben először a civilizált világnak egy közös ellensége van. És a
közös ellenség egyértelmű válaszra vár. Nem egy félmegoldásra. És nem is egy
elkésett válaszra. Hány olyan merényletre van még szükség, hogy végre azt
mondjuk: elég legyen?
Egy tettre kész szövetség kell, egy
kompetens koalíció. És egy új, bátor gondolkodásmódra is szükség van. Másképp
kell gondolkodnunk mindarról, amiről eddig azt hittük, jól ismerjük. Bátraknak
kell lennünk, hogy azokkal is tudjunk együttműködni, akikre mindezidáig
gyanakvással néztünk. Mert sokszor csak akkor tudunk működő megoldásokra
bukkanni, ha szokatlan emberekkel dolgozunk együtt szokatlan helyzetekben. Az
együttes jólét reményében össze kell fognunk. Rég nem látott barátokkal, eddig
ismeretlen partnerekkel kell együttműködnünk. A politikusoknak előtérbe kell
helyeznie ezt a küzdelmet, és együtt kell működniük az ellenzékkel. A vallási
vezetőknek megegyezésre kell jutniuk. A világ minden táján össze kell fogniuk az
embereknek, és megegyezésre kell jutniuk. Ez nem csak egy kézzel fogható háború.
Ez egy többfrontos háború. Annak érdekében, hogy legyőzzük őket, meg kell
értenünk gondolkodásmódjukat és taktikájukat. Pszichológiai hadviselésről van
szó. És a fegyver, amit választottak, az a félelem: “Háború az elme ellen”. Más
néven a leghatásosabb tömegpusztító fegyvernek is lehetne nevezni: a különböző
kultúrájú emberek között elveti a bizalmatlanság és az intolerancia magját. Nem
szabad hibáznunk, mert ha engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, akkor
máris ők nyertek. A félelem fertőző, de a bátor viselkedés is az.
Az iszlám vallással igazolják tetteiket.
De a terroristáknak semmi közük az iszlámhoz, ám kárt tesznek a békeszerető
muszlinok életében. Mert így nem csak a terroristáktól fogunk félni, hanem
egymástól is. Abban a percben, mikor megengedjük, hogy a gyanakvás úrrá legyen
rajtunk, a terroristák fognak győzni. Tiszteljük hát és becsüljük egymást. Így
azok a terroristák, akik egymás ellen akartak fordítani, most közelebb hoznak
egymáshoz.
Tulajdonképpen ennyi. Eddig a beszéd
zanzásított felidézése. Minden kommentár fölösleges. Csupán szót kell fogadni és
cselekedni. Mert az asszonyok bizony sokszor tudják, mi a teendő. És egyszer
igazán rájuk figyelhetnénk, hatalmas férfi egónkat félretéve.
Az ismertetést Pálmai Tamás
készítette.