A kanadai Hydro Québecnél egy kizárólag a gátak alkalmasságával foglalkozó igazgatóság ügyel a biztonságra
Szita Péter
Tanuljunk
Kolontár esetéből!
A kanadai Hydro
Québecnél egy kizárólag a gátak alkalmasságával foglalkozó igazgatóság ügyel a
biztonságra
Sokszor tragédiáknak és
világégéseknek kell bekövetkezni ahhoz, hogy az emberek tanulságokat vonjanak le
az eseményekből. A 2010. október 4-én Kolontáron, Devecserben és
Somlóvásárhelyen lezajlott katasztrófa komoly emberi és anyagi áldozatokkal
járt, de remélhetőleg tanulsággal is szolgál a jövőre nézve. A világon
megtörtént nagy gáttragédiákból levonták a következtetéseket, módosították a
gátak tervezésére, építésére és felügyeletére, a monitoringra vonatkozó
ismereteket, törvénykeztek és szabályokat alkottak. Tegyük ezt mi is, tanuljunk
Kolontár esetéből!
Anélkül, hogy bárkit is
elmarasztalnánk a kolontári gátszakadás ügyében, bárkinek is megállapítanánk az
eseményekkel kapcsolatos felelősségét, ami természetesen a bíróság hatásköre,
pusztán tanulság céljából nézzük meg, hogyan történik a gátak ellenőrzése máshol
a világban, olyan helyen, ahol ezt a feladatot évtizedek óta nagy szakértelemmel
végzik. Példának a kanadai Québec tartomány elektromos műveit, a Hydro Québec
nevű állami tulajdonban lévő vállalatot vettük. A Hydro Québec a világ
legnagyobb vízenergiát hasznosító vállalata, 60 vízerőműve mintegy 36 000
megawatt áramot termel, a vállalat több víztároló és több száz gát tulajdonosa.
Érdemes rájuk figyelni.
A gátak, akár vizet, akár más anyagot tartanak vissza, nem hétköznapi
építmények. Átszakadásuk a lakosságra hatalmas veszéllyel járhat, mind
emberéletben, mind anyagiakban óriási károk keletkezhetnek. A tragédia
bekövetkezésekor az események olyan gyorsan követik egymást, hogy a közelben
tartózkodóknak semmi esélyük nincs a menekülésre. Minden bizonnyal a gátak
jelentik a legnagyobb ipari veszélyforrást a nukleáris létesítmények után. A
nagy betontömegből vagy a hatalmas töltésből felépülő gátak örökkévalónak
tűnnek, és sokáig alig törődtek az elkészült létesítmények megfigyelésével,
karbantartásával. A gátak azonban „élnek”, a visszatartott víz vagy más anyag
nyomása a szivárgás miatt állandó támadást jelent ellenük. Ezenkívül a gátak
folyamatos alakváltozást szenvednek, egy gát csak szabad szemmel nézve
mozdulatlan. A vízszint és a hőmérséklet változásának függvényében a betongátak
ciklikus alakváltozáson mennek keresztül, és az egymással szöget bezáró, mereven
összekapcsolódó elemek között repedések keletkeznek.
Kevesen tudják, hogy a
Kanadában lévő, 214 méter magas Daniel Johnson-gát koronájának elmozdulása
felvíz-alvíz irányban meghaladja a 20 millimétert. A betongátak repedéseiben és
az alattuk kialakult hidrosztatikus nyomás veszélyeztetheti a gát biztonságát.
Az időjárás okozta pusztítás is jelentős méreteket ölthet az évek folyamán. A
töltésgátak esetében az anyaguk egyenlőtlen tömörödése, a gátak felszínének
eróziója okozza a fő veszélyt. A töltésgátak belsejében a fokozódó szivárgás
végzetes következményekkel járhat. Nagyobb méretű töltésgátak az építést
követően évtizedekig tömörödnek, és a gát koronájának süllyedése több száz
millimétert is elérhet. Így van bőven megfigyelni- és javítanivaló a gátakon. A
gátak tervezése és építése tekintetében mára jelentős tapasztalat halmozódott
fel. Kivitelezésüknél a modern technológiák és minőség-ellenőrzési módszerek jó
eredményt tesznek lehetővé, ezért ritkán következik be gátszakadás közvetlenül a
feltöltéskor.
Nagy megdöbbenést
váltott ki az Egyesült Államokban 1976-ban a feltöltéskor átszakadó Teton gát
esete. Ennek hatására Észak-Amerikában sok mindent komolyan újraértékeltek a
gátakkal kapcsolatban. Az Egyesült Államokban megerősítették a felügyeleti
szervet, a Burea of Reclamationt. Kanadában a Hydro Québecnél is szigorításokat
vezettek be, és több szervezeti átalakítás után 1994-ben létrehoztak egy
kizárólagosan a gátak biztonságával foglalkozó igazgatóságot (Direction Sécurité
des barrages). A több száz gát és a hatalmas veszélyforrás ellenére Québec
tartományban a törvényi szabályozásra és az állami ellenőrző szerv (Le Centre
d’expertise hydrique du Québec) létrehozására csak 2001-ben került sor. Igaz,
ezúttal tragédia nem előzte meg a törvénykezést. Magyarországon a kolontári
katasztrófa alkalmával a napnál is világosabban látszottak a törvénykezési és
szabályozási hiányosságok, amelyek pótlására az Országgyűlés 2010. december
23-án elfogadta a 2010. évi CLXXXI. törvényt, amely 2011. január 1-jén lépett
hatályba.
De hogyan folyik,
milyen filozófiára épül a gátak ellenőrzése a Hydro Québecnél?
Az alábbiakban
részletezett szervezettség, valamint a gondos és költséges munka arra az
alapelvre épül, hogy egy gátért mindig a tulajdonosa felelős. Nem elegendő jól
megépíteni egy gátat, hanem az elkészült gát ellenőrzésével és karbantartásával
is foglalkozni kell. Egy gát birtokbavételével a gáttal járó felelősséget is
magára vállalja, megvásárolja az új tulajdonos. Közvetlenül a birtokbavétel után
még lehet hibáztatni a tervezőt, a kivitelezőt vagy az előző tulajdonost a
felmerülő hibákért, de évek elteltével már nem. Az első alapos ellenőrzés és
vizsgálat időszakát leszámítva az új tulajdonosnak tudnia kell, hogy milyen a
gát állapota, mi a teherbíró képessége, milyen kritikus magasságú vizet vagy más
anyagot képes biztonsággal tárolni. Azt is tudnia kell, hogy milyen
karbantartási munkákkal lehet a hiányzó feltételeket biztosítani.
A tározók teljes
tartalmának kiürítése, az úszómedencékhez hasonlóan általában nem lehetséges, de
a túltöltést meg kell akadályozni. Így a tárolt vizet vagy anyagot a mindenkori
megengedett nívó alatt kell tartani, a felesleg biztonságos elfolyásáról
gondoskodni kell. A jól végzett monitoring alapján tudni lehet, hogy mikor
milyen karbantartási vagy felújítási munkálatokat kell elvégezni a gát állagának
megőrzésére, helyreállítására, vagy ennek hiányában mennyi lehet a tárolt anyag
maximális nívója.
A gátnak az alapozás, a
gát alatt lévő szikla vagy talaj éppúgy szerves részét képezi, mint maga a gát
teste. A gát nem léghajó, hanem az alatta található talajon vagy sziklán kell
stabilan megállnia.
Honnan tudhatja mindezt
egy papírgyár vagy alumíniumgyár tulajdonosa, amikor ez építőmérnöki munka? A
követendő módszer: megfelelő, a témában jártasságot szerzett mérnökök
alkalmazásával, azok más mérnökök általi ellenőrzésével és az ellenőrzők
ellenőrzésével. A gátak ellenőrzésének folyamatosnak kell lennie. A
szemrevételezésen kívül összehasonlító fényképeket, anyagmintákat, mérési és
számítási adatokat kell folyamatosan feldolgozni ahhoz, hogy a gátért felelős
szakember mindig képben legyen a gát állapotát illetően.
Hogyan folyik ez a
munka a Hydro Québecnél? Minden gátat a felelős mérnök legalább egyszer egy
évben köteles az utolsó részletekig átvizsgálni, szemrevételezni. Ilyenkor
számtalan összehasonlításra szolgáló fénykép készül. A technikusok ezenfelül még
évenként többször is szemrevételezik a gátakat. A szemrevételezéskor
jegyzőkönyvek készülnek. Minden nagyobb és fontosabb, tehát veszélyesebb
besorolású gát alakváltozását geodéziai módszerekkel mérik, a gát korától és
állapotától függően évenként esetleg többször is. A piezométereket és egyéb
műszereket a technikusok leolvassák, és az adatbázisba az adatokat beírják, majd
grafikusan feldolgozzák. A gátért felelős mérnök minden évben minden gátról az
összes rendelkezésre álló adat felhasználásával egy összefoglaló jelentést
készít. Az éves ellenőrzéstől függetlenül a gátak biztonságáért felelős
igazgatóság egy mérnöke minden öt évben a periódus valamennyi rendelkezésre álló
adatát egy független jelentésben összegzi. Valamennyi műszaki jelentés
tartalmazza a szükséges karbantartásra, javításra vagy üzemeltetési
korlátozásokra vonatkozó javaslatokat.
Ezenfelül a vállalat
rendszeresen meghívja a világ legnevesebb gátszakértőit, akikből egy
munkacsoportot alkotnak. A gátért felelős mérnökök a munkacsoporttal valamennyi
alapvető kérdést megvitatják, gyakran a gátak szemrevételezésével egybekötve. A
külföldiekből álló munkacsoportokkal a nyelvi nehézségek leküzdésére szimultán
tolmácsolás folyik. Mindez komoly kiadásokkal jár, de úgy látszik, megéri. Nem
minden a nyereség!
A vállalat felett álló
állami felügyeleti szervek bármilyen kompetens szakembereket is alkalmaznak, nem
végezhetik el a gát folyamatos vizsgálatát a tulajdonos helyett, nem
ellenőrizhetnek minden mérést, minden anyagmintát és számítást.
Értelmetlenség lenne az ellenőrzési munkának a hatóság által való megduplázása.
Ha viszont senkinek nem tűnik fel az évek folyamán, hogy egy gát tulajdonosa a
gát ellenőrzését nem kompetens mérnökökkel és nem szakszerű módon végezteti el,
akkor a felügyeleti szerv sem végzi megfelelően a munkáját. Az ellenőrzési és
karbantartási munkák fáradságosak és költségesek, de még mindig csak egy
törtrészét képviselik az anyagi károknak, amelyeket egy gát átszakadása okoz. Az
emberáldozatok pedig pénzben nem is mérhetők.
A Magyar Nemzet
2011. december 9., pénteki számából
(A szerző építőmérnök, a Hydro Québec alkalmazottja volt)