Cameron vesszőfutása nemhogy nem ért véget a maratoni csúcs végén, hanem talán most kezdődik. Hazatérve sietett kijelenteni: a kilépés ugrás a sötétbe. Amennyiben ezt így gondolja, miért fenyegetőzött eddig vele? Kieresztette a szellemet a palackból, s a szellem meglehetősen hatékonynak bizonyult.
Surján László
Az elszalasztott alkalom
Cameron vesszőfutása nemhogy nem ért véget a maratoni csúcs végén, hanem talán
most kezdődik. Hazatérve sietett kijelenteni: a kilépés ugrás a sötétbe.
Amennyiben ezt így gondolja, miért fenyegetőzött eddig vele? Kieresztette a
szellemet a palackból, s a szellem meglehetősen hatékonynak bizonyult. Korábban
csak a toryk, köztük is főleg a képviselők voltak euroszkeptikusok, no meg egy
kis párt, amelynek alacsony népszerűsége azt mutatta, hogy a választók többsége
az európai közösség híve. Ahogy nyűglődve haladtak előre a tárgyalások, úgy nőtt
a kilépés pártiak száma, és jelen pillanatban nem érdemes mérget venni, hogy a
maradni akarók győznek. Bár, mint lentebb kiderül, én erre tippelek.
Nem
is értem, mi baja volt valójában az EU Góliáttal a britek Dávidjának. Kétlem,
hogy a közép-európai munkavállalók gyerekeinek adott családi pótlék összege
küldte volna padlóra a brit költségvetést. Mondatról mondatra böngészni kell
majd a megegyezés szövegét, de abból, ami eddig kiszivárgott, semmi olyant nem
látok, amitől az Unió jobb lenne, s ami egyben a szigetországnak is a kedvére
van.
Csak egy-két példa.
Büszke győzelmi harsona adja hírül, hogy számukra az egyre szorosabb
együttműködés nem jelenti az Európai Egyesült Államokba való belépés
kötelezettségét. Senki számára sem jelent ez a szlogenszerű kijelentés
semmiféle kötelezettséget.
Soha nem lesz kötelező az euró bevezetése.
Eddig sem volt, hiszen az euró megalkotásakor bejelentették, hogy kimaradnak.
Nekünk nem kell aláírni a schengeni egyezményt.
Persze, eddig sem kellett.
Nagy kérdés, hogy az európai összefogást ellenzők táborát megnyugtatják-e ezek a
semmitmondó kifejezések, vagy éppen felbőszítik.
Cameronnak most alkalma lett volna kikényszeríteni egy igazi reformfolyamatot,
akár a kilépés árán is. Az Európai Unió valóban alapvető reformokra szorul.
Elengedhetetlennek tartom például a költségvetés reformját, beleértve a bevételi
oldalét is. Persze a jó briteknek eszük ágában sem volt tiltakozni az ellen,
hogy még Bulgáriának is jelentős összegeket kell befizetnie az ő javukra.
Sürgősen reformálni kellene az Európai Bizottságot. Mi értelme van 28 biztossal
bajlódni, amikor nincs ennyi feladat? Radikálisan egyszerűsíteni kellene, ha
sokan túlzásnak is tartják, amit évek óta emlegetek, hogy az egész Bizottságra
nincs szükség. A Tanács a maga állandó elnökével és az Európai Parlament
tökéletesen el tudná látni, ami szükséges.
A
kétnapos erőfeszítés elérte a célját, hogy olyan lépések történjenek, amelyek
lényegében semmit nem változtatnak meg.
Mi
pedig még évekig várhatunk egy jól működő Unióra. Mert ami jó volt az ötvenes
években, az messze nem képes megfelelni a mai igényeknek. Például a migráció
okozta bajoknak.
Szinte egyetlen reményünk marad: hogy Cameron ezzel a nesze semmi fogd meg jól
eredménnyel elveszíti a népszavazást. Az Egyesült Királyság távozik, egy-két
évtizedig kimarad, majd rájön, hogy érdemes volna a felvételét kérni. De a
távozása gondolkodásra késztetheti a maradókat. Ez a remény azonban nem nagy. A
választók hangulata most még nem mérhető fel, de igen erős nyomás alá lesznek
helyezve, hogy ne a kilépést válasszák. A kilépés ugyanis, hogy két végletet
mondjak, sem a City urainak, sem az Iszlám Állam támogatóinak nem érdeke.
Június 23-án este meglátjuk mi lesz.